A fizikai (mozgásos) aktivitás, vagyis a testmozgás fogalmának meghatározásakor abból kell kiindulnunk, hogy a testmozgás nem más, mint az izomműködés hatására létrejövő energiafelhasználás. Caspersen, Powell és Christenson (1985) [4] széles körűen citált definíciója szerint fizikai aktivitásnak tekinthető „minden olyan mozgás, amelyet a vázizomzat hoz létre, és amit energiafelhasználás kísér” [4, 126. o.]. Ebből a szempontból tehát fontos, hogy a mozgás nem csupán a sporttevékenységet jelenti, hanem minden életvitelszerű mozgásos tevékenységet. A testmozgást az energiafelhasználás mértéke (úgynevezett metabolikus ekvivalens = MET) alapján különböző intenzitászónákba soroljuk, amelyeket a nemzetközi szakirodalom az ülő (sedentary), a könnyű (light, LPA), a közepes vagy mérsékelt (moderate, MPA), és a nehéz vagy erős (vigorous, VPA) fizikai aktivitási zónáknak nevez [5; 6]. A hétköznapi tevékenységeket, illetve a sporttevékenységeket Ainsworth és mtsai. (2000) az összehasonlíthatóságuk érdekében különböző intenzitászónákba sorolták [7]. Az intenzitásokat metabolikus ekvivalens formájában adták meg, amely műszerek nélkül is lehetővé teszi az egyes tevékenységek energiaigényének megítélését.

A testedzés olyan fizikai aktivitási kategória, amely tervezett és strukturált, ismétlődő, céltudatos testmozgások elvégzését tartalmazza, illetve egy vagy több fizikai fittségi komponens (egészségközpontú fittségi komponensek, készségközponú fittségi komponensek [8]) szintjének megtartását vagy fejlesztését célozza [9 nyomán]. Rövidebben definiálva: a fizikai fittség növelése céljából végzett testmozgás [10].