Leírás:

A fizikai aktivitás szintjével kapcsolatban az első lényeges tudnivaló, hogy a fiúk összességében lényegesen aktívabbak minden életkorban, mint a lányok [71; 72]. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennének nagyon aktív lányok vagy nagyon inaktív fiúk.) A szociálisan hátrányos helyzetű tanulók kedvezőtlenebb mozgásos viselkedéssel jellemezhetők [73; 74], amelyhez a családi háttér mellett az infrastrukturális feltételek is jelentősen hozzájárulhatnak [75]. A fizikai aktivitás szintje a pubertásévek alatt kezd igazán drasztikusan csökkenni főleg a lányok esetében. 10–19 éves kor között a fizikai aktivitás szintjének átlagos csökkenése évi 7%, ami 10 éves viszonylatban (10–19 éves korig) körülbelül 60-70% mértékű lehet. A lányok esetében a fiúknál jóval korábban, 9–12 éves kor között csúcsosodik a csökkenés; a fiúk esetében pedig 13–16 éves kor közé esik az aktivitási szint legnagyobb visszaesése [76]. Az utóbbi tanulmány készítői úgy vélik, a biológiai érési mechanizmusok jelentősek lehetnek a változásban, ugyanakkor más faktorok is közrejátszanak, mivel a mozgásos viselkedés multidimenzionális jellegű. A faktorok között az élettani, lélektani, fejlődési, környezeti, szociális és demográfiai tényezők meghatározók [77]. A szakirodalmi áttekintésükben hivatkozott hosszmetszeti (követéses) kutatások eredményeit, vagyis hogy az egyes kutatások éves szinten a fizikai aktivitási szint milyen mértékű csökkenését tapasztalták, a 10. ábra tartalmazza.