Leírás:

Az ügyesség – mint szakkifejezés – fogalmával kapcsolatban sokféle nézőpont terjedt el a hazai és nemzetközi szakirodalomban. Ha sportági szempontból vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az ügyesség a speciális, sportági mozgások célszerűségében nyilvánul meg [4]. Vizsgálhatjuk azonban a természetes (fundamentális) mozgáskészségek viszonylatában is. Ebben az esetben minél többfajta mozgást tud az egyén magabiztosan végrehajtani, annál ügyesebbnek véljük. De létezik egy nem sportjellegű megközelítés is, olyan ügyességet vizsgálva, mint például a rajzolás vagy akár az autószereléshez kapcsolódó speciális mozdulatok.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a mozgásában ügyes ember az adott mozgásos kihívást, feladatot célszerűen, hatékonyan, gördülékenyen teljesíti. Ez legtöbbször egy speciális ügyességet igénylő feladatban történik – akár sportági, akár egyéb vonatkozásban (például a már említett rajzolás) –, ugyanis az ügyességet leginkább a természetes mozgások alkalmazása közben, változó feltételek között, azaz kontextualizálva tudjuk értelmezni. Azonban minden sportspecifikus ügyesség hátterében egy olyan alap ügyesség áll, ami a természetes mozgások hatékony, pontos végrehajtásának képességét jelenti. [5]

Tehát az ügyességfejlesztésnek – az iskolai testnevelés részeként és az egyesületi sportági képzés során is – a természetes mozgáskészségek, vagy más szóval fundamentális, alapmozgáskészségek¹ fejlesztésén kell alapulnia. Hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy minden tanítványunk a lehető legátfogóbban, legváltozatosabban szerezzen tapasztalatot a természetes mozgások alkalmazásáról annak érdekében, hogy mozgásában kellően autonóm és magabiztos lehessen a későbbi felhasználás során; legyen akár szó teljesítmény-központú vagy rekreációs célú sportolásról, esetleg a mindennapi élet különböző általános aktivitási formáiról. A minél nagyobb változatosság az egyéni ügyesség, és a mozgásokat kísérő kognitív összetevők alakulása szempontjából is különösen fontos. [6]

Az ügyesség, illetve az azt felépítő természetes mozgáskészségek szintje minden embernél eltérően fejlődik, általános ügyességük eltérő szinten áll [4]. Ráadásul minél több ügyesség-összetevőt próbálunk meghatározni, annál változatosabbak az egy-egy emberre jellemző fejlettségi szintek. Például előfordul, hogy valaki kiválóan fut és szökdel, de a manipulatív, labdás készségei elmaradnak társaitól, vagy az életkorra jellemző átlagos fejlettségi szinttől. A széles körű, változatos gyakorlással azt segítjük elő, hogy mindenkinél lehetőségünk legyen elősegíteni az egyéni fejlődést, megtaláljuk azokat a mozgásformákat, amelyek a leginkább hatékonyak az adott tanulónál.

A mozgások hatékony, célszerű létrehozásához a figyelem összpontosítására van szükség, ami az adott pillanatban egy bizonyos kognitív jelenlétet feltételez. A mozgások összerendezéséhez nélkülözhetetlen az agyban megjelenő mentális kép (mozgásképzet, mentális terv), amely tehát minden esetben gondolkodást igényel [5]. Amennyiben tanítványaink tisztában vannak a mozgásformát kísérő kognitív összetevőkkel (például vezető műveletek, térbeli tudatosság elemei), jobbá válik a végrehajtás minősége, így segítjük a későbbi alkalmazás folyamatát. Ennek megfelelően minél változatosabb, minél több alkalmazkodást igénylő gyakorlatokat használunk tanítványainknál, annál valószínűbb, hogy a játékhelyzetben a figyelmet nem a mozgás puszta végrehajtása fogja lekötni, hanem a végrehajtás hatékonysága, milyensége.

[1] Könyvünkben a természetes mozgáskészségek, a fundamentális mozgáskészségek és az alap mozgáskészségek kifejezéseket egymás szinonimáiként használjuk.