A háromtagú motívum alapritmusa a két nyolcados és egy negyedes ritmikai forma, kimondva: ti-ti-tá. A gyakorlásban mindig legyen zene, tekintettel arra, hogy hosszú hónapok munkája alatt lehet eljutni a megfelelő ritmusformának a megfelelő zenével szinkronban való megjelenítéséhez! Mivel a hármas ritmusú mozgás (művelet) továbbra is jó alapozás, ezért mindig célszerű a zenét hallgatva, a lüktetés tempójában mondani, tapsolni, és helyben lépni ezt a ritmikai formát. Amikor ez már elégséges szinten sikerül, akkor térhetünk rá a lépés és ugrás elválasztására a motívumban.

A gyakorláshoz elkészítünk egy „akadálypályát”. Ehhez a következő eszközök szükségesek:

• páros számú tornapadok,
• mindegyik tornapadpárhoz három-három vékonyabb 2-3 cm átmérőjű, legalább 2 méteres bot,
• táblaíró filc vagy kréta.

 Az akadálypályát a következő módon építjük (19. ábra):

A tornapadok alján, az összekötő idomokra merőlegesen rátesszük a botokat, így azok a föld fölött lesznek néhány centiméterrel. Az egymáshoz mért távolságukat a normál tornapadhoz igazítjuk, vagyis nagyjából a második felénél vagy attól kicsit az eleje felé kell az első botot keresztbe tenni. A bevezető szakaszban (az első botig) leragasztunk négy lábnyomot nagyjából egy kényelmes lépés távolságra úgy, hogy jobb lábbal jobb oldali cikcakkban kezdődjön.

A botok közé is leragasztunk lábnyomokat, de itt már csak hármat-hármat, az első térközben jobb, bal, jobb, a másik térközben bal, jobb, bal formára. A kezdéshez a két pad közé leírjuk a talajra a következőt: 1, 2, 3, 4, ti-ti-tá, ti-titá. Ez lesz az, amit a gyermekeknek először hangosan el kell mondaniuk, majd a kimondással egy időben meg is kell valósítaniuk úgy, hogy négy lépéssel eljussanak az első botig, majd azon átugorva az első botközben lesz az első ti-ti-tá, a másodikban pedig a második. Amikor ez a feladat már könnyedén megoldható mindenkinek, akkor a padot el lehet venni, csak a botok maradnak. Azok számát a későbbiekben növelni lehet. A gyakorlatot zenével együtt is meg kell próbálni, ügyelve a zenei lüktetés betartására. A kezdő számolás a legfontosabb, ha az egybevág a zenei lüktetéssel, illetve az ütemhatárral, akkor már a továbbiak is sikeresek lesznek.

Hullámpapírból előre elkészítünk a már ismert kétféle jelet, háromszöget és négyszöget (négyzetet). Ezek jelentése: háromszög =♫ ♪ , négyszög = ♪ ♪ ritmus. A hozzájuk tartozó mozdulat: ♫ ♪= váltott lábú lépés/ ugrás, ♪ ♪ = páros lábú ugrás, amely lehet nyitott (kis terpesz), vagy zárt. A gyakorlóteremben vagy a szabadban közepes vagy kisméretű hulahoppkarikákat teszünk le egy vonalba, és a karikák mellé tetszőleges sorrendbe helyezzük le a kétféle jelet. A feladat az, hogy a gyermekek egyik karikából a másikba a megadott jel szerinti mozdulatfűzéssel kerüljenek át. Egy karikában csak egy ritmikai forma lehet (tá-tá vagy titi-tá).