A gyermek gondolkodásában, életvitelében a ritmusnak kiemelt szerepe lehet, ha idejében elkezdünk ezzel foglalkozni. A zenei lüktetés értése és annak vizuális-mozgásos kifejezése nagyon fontos elem a táncok megjelenítése szempontjából, ez olykor csak éveken át tartó gyakorlással érhető el.

A lüktetések már megjelentek az eddigi gyakorlatokban is (3.1.3. és 3.1.4. alfejezetekben szereplő gyakorlatformák). A többnyire a kéz által megjelenített lüktetésekhez a következő gyakorlatok ajánlottak.

A gyermekek párban vannak. Törökülésben ülnek egymással szemben, és valamelyik mindkettőjük által ismert mondóka lüktetésére a következő gyakorlatot végzik:

1. lüktetés, taps saját tenyérben,
2. lüktetés, taps jobb kézzel a társ jobb tenyerében,
3. lüktetés, taps saját tenyérben,
4. lüktetés, taps bal kézzel a társ bal tenyerében,
5. lüktetés, taps saját tenyérben,
6. lüktetés, taps a társsal szemben mindkét tenyérben.

A legmegfelelőbb, ha csak az egyikük mondja a szöveget, de a tapsos gyakorlatot mindketten egyszerre végzik. A szöveg elmondása után a másik kezdi a szöveget, és így lehet váltakoztatni egymás után.