A térirányok pedagógushoz való viszonyítása és behatárolása legalább két lépcsőben történik. A megváltozott térirányok első fokozata tehát a pedagógushoz – aki a megszokott helyén áll a térben – való viszonyítás. A játék (bármilyen fogó) közben a tanár egy megadott térirányban maradva a feladatot egy jellel félbeszakítja (ez lehet egy taps, füttyszó, kurjantás vagy bármilyen hangeffektus), majd miután a gyermekek erre a jelre abbahagyták azt, mindenkinek a saját előre irányával ebbe a térirányba kell állnia. Gyakran azért bonyolult a kisiskolás gyermekek körében, mert nem kell odamenniük a pedagógushoz, csak a testük előre irányával kell odafordulniuk abba a térbe, amelyikben a pedagógus van.

A térirányok a mozgó pedagógushoz való viszonyítása és behatárolása tulajdonképpen akkor kezdődhet, ha a gyermekek már jól ismerik és alkalmazzák az azonos helyen álló pedagógus felé fordulást a fogók során használt jelre. A feladat akkor kezd nehezebbé válni, amikor a pedagógus megváltoztatja a térbeli elhelyezkedését, így a gyermekeknek először őt kell megkeresniük a szemükkel, majd a testükkel is abba az irányba fordulni. A könnyebb megoldások végrehajtása miatt eleinte célszerű egy-egy hosszanti síkot kijelölni a teremben, hogy mindenki arra forduljon. A terem sarkaihoz való igazodás sokkal bonyolultabb művelet, amit a kisiskoláskor kezdeti szakaszában még nem lehet elvárni.