Az egyszerűbb rögtönzés, később a sémákat kreatívan használó improvizáció és végül a szabad szárnyalás pedagógiai felhasználhatósága erősen különbözik.

A tanulói önálló kifejezésbeli szabadság mértéke a tudásból és az ötletekből táplálkozó mozzanatokat tartalmazó kreatív mozgások során a legmagasabb. Ám ezek az eredetiséget kiváltó, elváró improvizatív feladatmegoldások sem rendelkeznek azonos minőséggel. Az egyszerűbb rögtönzések, később a sémákat kreatívan használó improvizáció és végül a szabad szárnyalás – ahol az egyetlen kötöttség a zene, egy vers vagy kép, esetleg az sem – pedagógiai felhasználhatósága erősen különbözik [20]. A szabadságfok és az előzetes tapasztalat, elegendő tudás szorosan összefüggnek. Az improvizáció az abszolút biztos zene- és motivikaértés, valamint a megfelelő esztétikai hozzáadott érték kifejeződése. A szabad improvizációhoz szükséges az egyén sajátos fejlődésének magasabb szintje, ami inkább a negyedik fejlettségi szinten, a művészeti csoportban várható csak el. Ennek szakmai-módszertani oka nem más, mint az a tapasztalat, amely azt mondatja, hogy a szabadon szárnyalás üres magamutogatássá, szánalmas tengés- lengéssé fajulhat elegendő tudás, gyakorlás és józan ítélőképesség, kialakult személyiség nélkül. A társas improvizációknak kétségtelenül a pedagógiai fejlesztő hatása a legjelentősebb, a hozzáadott érték ezen a területen jól érzékelhető. A társak közötti megegyezés, a felelősségvállalás, az együttműködési „kényszer” szinte minden gyakorlatban nyomon követhető.

Az eredetiség gyakorlatainak többsége nem kapcsolódik szorosan a tánchoz, többnyire kreatív mozgásgyakorlatoknak nevezzük azokat.

A táncelőkészítő mozgásanyag kreatív fejezetében a tanulói kreativitásra épülő, alkotó, motoros feladatok, játékok, drámajátékok, improvizációk szerepelnek egyéni, páros és csoportos foglalkozásokon egyaránt.

Egyszerű rögtönzések, rövid időintervallumban megszületett ötletek, egyéni és társas kreatív megoldások kidolgozása, együttműködő részvétel, előadókészség kinyilvánítása

Improvizációs feladatokban a már megszerzett tudás felhasználása, újszerű változatok, átgondolt, eredeti mozgáskapcsolatok, táncos megoldások létrehozása kreatív térhasználattal, sajátos energiabefektetéssel, kapcsolódásokkal

Az improvizációs gyakorlatok igen átgondolt, mozgások tekintetében továbbfejlesztett változataiban magabiztos hozzáállás, felelős választás és összehangolt együttműködés várható el a diákoktól, különös tekintettel az értékteremtésre