Az adoleszcens, érett serdülőkor az identitásépítésnek, az önkép kialakításának, a párkapcsolati aktivitásnak és a hivatás választására irányulásnak a klasszikus korszaka. A fiatal már jobban képes a belvilágra irányítani a figyelmét, erősen érdeklődik saját értékei iránt, fontosak számára az introverzív (magába forduló) spekulációk, filozófiai kérdések, a jövőre irányuló elképzelések és fogékonyabb a meditatív (befelé figyelő) munkamódokra, mint a testi feszítésekkel és lazulással dolgozó módszerekre. Egyéni különbségek természetesen adódnak, a fiatal a testén, izomzatán át tud önmagához könnyebben eljutni, a filosz, a „gondolatokat termelő” személyiség pedig inkább hajlik az elmélyülésre, a magába visszavonulásra. Ezek a jellegzetességek határozzák meg az ajánlható gyakorlatokat is, melyekhez az előző szakasz(ok)­ból is csatlakoznak az áthozható, nem életkorfüggő gyakorlatok, például a villámrelaxáció, a progresszív relaxáció könnyebb változatai, az önképet és érzékenységet gazdagító gyakorlatok és így tovább, melyekkel már az előzőekben foglalkoztunk.

Ebben a fejezetben az első rész gyakorlatgyűjtemény, a második pedig tíz lépésből álló stresszkezelő kalauz. Utóbbit nem csupán testnevelő tanárok alkalmazhatják, hanem osztályfőnöki órák strukturált tematikájú programja lehet.

Az ajánlható gyakorlatok többsége (a lelki készültségnek megfelelően) inkább a belső elmélyülésre építő (passzív, gondolati és figyelmi ráirányulást kívánó mentális) relaxáció.