A relaxáció szó a középkori francia nyelvből ered. Jelentése: kiszabadítani, szabaddá tenni, elengedni a rabot. Az ősi jelentésben az „elengedni és a szabaddá válni” kifejezése szemléletes, hiszen a relaxáció azoknak a módszereknek a gyűjtőfogalma, amelyek segítik a feszültségek testi-lelki elengedését, és rávezetnek arra, hogyan szabaduljunk meg a rossz kötöttségeinktől. Sőt csak ezáltal válhatunk szabaddá valami újra, másra és máshogyan, mint eddig tettük (Szőnyi, 2000).

Napjainkban a relaxáció fogalma közhasználatúvá vált. Széles körű jelentésében a nyugalomhoz, megnyugváshoz, fizikai és szellemi pihenéshez, felfrissüléshez hozzásegítő valamennyi tárgy, helyzet, cselekvésmód megjelölésére szolgál. Relaxációs fotel, hintaágy, csendes, békés természeti környezet, mesterségesen létrehozott wellness, relaxációs és rekreációs programok… Mindezek úgynevezett relaxációs választ (Benson, 1976) váltanak ki, hatásuk közérzetileg pozitív, de általában ideiglenes vagy rövid távú.

Szűkebb jelentéskörben a relaxáció azoknak a módszereknek az összefoglaló elnevezése, amelyek a pszichoszomatikus működési egyensúly elérését célozzák. Ezek megvalósíthatók egyrészt speciálisan létrehozott aktív testmozgással, feszítések, akaratlagos lazítások és nyújtások, testi gyakorlatok alkalmazásával, másrészt testi passzivitásban, de irányított szellemi aktivitással, „mentális mozgások” útján. A megközelítés és a cél elérésének útja különbözik: vagy a test a vezér, amely segít az elmének, vagy az elme a testnek, hogy elérje a testi-lelki folyamatok egyensúlyba hozását. Ezt megnyugvás és a lelki kiegyensúlyozottság érzése kíséri. Már itt nyilvánvaló lehet a számunkra, hogy a két megközelítésben csak a hangsúlyok különböznek, mert a test és lélek egységet alkotnak, egymással szerves kölcsönhatásban vannak.

Az önsegítő (self management) relaxációs eljárások sajáttá tételéhez, automatikus működésének eléréséhez gyakorlásra van szükség. Az önnevelésben, rendszeres gyakorlásban az aszkézis szükségességére kell hivatkoznunk. Az aszkézis az („aszkeo” = gyakorlás) eredeti jelentésből eredően fegyelmezett gyakorlást jelent. A megtanuláshoz szükséges ráfordítási gyakoriság és időtartam módszerenként különbözik, de nem kevesebb napi egyszeri és nem rövidebb egy hónapig tartó tréningnél.

Az aktív pihenésként is preferált élmények, a futás, nordic walking, futópadon vagy ellipszisjárón történő edzés, a természetben végzett séták, gyalogtúrák, a nagy röppályájú mozgásokat kívánó sportok és a legkülönfélébb aktív mozgásformák élettanilag teremtik meg az aktív mozgás utáni természetes pihenés, az aktivitás utáni megnyugvás, ellazulás állapotát.

A következő fejezetünkben áttekintjük, hogy a stresszekkel való megküzdés szempontjából milyen szerepet tölt be a mozgás mint egészségvédő tevékenység, illetve az akciókat követő természetes pihenés a testi-lelki harmónia és relaxáltság elérésében. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a „relaxációs út” a Benson-féle „relaxációs válasz”-nak feleltethető meg, és nem azonos a módszeresen begyakorolt és automatikusan működő képességgé tréningezett optimális szabályozás képességével. Ennek elérésére a specifikus módszerek hivatottak. Az akciót követő pihenés, az alkalmi és esetleges relaxációs élmény, valamint a módszeres relaxáció közötti különbség jelentős. A specifikus mozgásos, feszítésen és lazításon alapuló, a tartás és mozgás újranevelő, testtudatosító eljárások hatástani bizonyítékokra épülnek, és meghatározott gyakorlatokból álló felépített rendszert alkotnak.