A 21. századot a változások állandósulása jellemzi, amely az élet minden területére hatással van. Társadalmunk alakulásának forrása a változásokra való felkészülés, amelynek kulcsfontosságú terepe az oktatási rendszer. Ezt a társadalom el is várja az iskoláktól. A sűrűsödő változásokhoz való szervezeti alkalmazkodás azonban nagyfokú pedagó­giai, pszichológiai tudatosságot és stabil intézményi identitást kíván meg.

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, az új Nemzeti alaptanterv (2012) [5], továbbá az azon nyugvó kerettantervek [56] a magyar iskolai hálózatot érintően jelentős változásokat indukáltak és indukálnak: ilyen a mindennapos testnevelés, a rendszeres testmozgás szerepének felértékelődése.

A köznevelési rendszer változó keretei között, a kihívások sokaságában az iskolát és az iskolai munkát a TE IS Program olyan formában támogatja, hogy az a nevelés-oktatás pedagógiai és pszichológiai tudatosságának hatékonyságát növeli, és a gyermekek és tanulók testi és lelki fejlődését szolgálja, szem előtt tartva az önkéntesség, az élményszerűség és az esélyegyenlőség alapelveit.

A TE IS Program képes arra, hogy egy állandóan változó rendszerben példaértékűen szervezze, tervezze, működtesse, értékelje és korrigálja önmaga munkáját, folyton fejlődő tartalmaira hatékonyan tudjon reagálni. A verseny és az együttműködés kérdésében különösen igaz ez, hiszen az iskolában tanulók vonatkozó kompetenciáinak társas és interkulturális keretek közötti fejlesztésére halaszthatatlanul szükség van a végzettségi szint és munkaerő-piaci esélyek növelése érdekében. A coopetition a maga korszerű megközelítésével a közoktatás szinte legérzékenyebb kérdésében – versenyezni vagy nem versenyezni –konstruktív megoldással törekszik az egyensúly keresésére. Példát kíván mutatni abban, miként lehet az önkéntesség eszközével a (test)mozgást, illetve a fizikai aktivitással összefüggő bármely iskolai foglalkozást és programot – a verseny egyszerre vonzó és félelmet kiváltó hatását körültekintően, tudatosan kezelve – megszervezni. A coopetition központi magja az a biztonságérzet, amely alapot ad az önfeledt, mindenki számára elérhető élményszerzésre. Ezt akkor lehet biztosítani, ha a TE IS Csapat képes már világos és érthető módon kommunikálni a versengés célját, a feladatot, amiben az erőviszonyok megmérettetnek és azt, ahogy a versengés folyik.

Tisztességes verseny A fair play, vagyis az a minőség, ahogy a versengés folyik, mindenképpen kulcsfontosságú tényező. Meghatározza a siker és kudarc átélésének kockázatát. Nevezetesen azt biztosítja, hogy a kudarc esélye minimálisra csökkenjen, a siker lehetősége és minősége pedig növekedjen. Mindezt a jó versengésben a megfelelően szabályozott folyamat adja.

A verseny szükségességének tagadása vitára okot adó pedagógiai felfogás. A versengő típusú tanulóknak szükségük van a versengésre. Ennek hiányában nem csupán unalmasnak találják a feladatvégzést, de a verseny hiánya nyugtalanná is teheti őket.

A fair versenyszellem, de főként az egyén kooperációs hajlandóságának bizonyítása elválaszthatatlan a versenytársak magatartásának a megítélésétől. Nyilvánvalóan elveszi a szereplők kedvét a versenytől az, ha a partnerek önzők, vagy tisztességtelen eszközökkel élnek a mindenáron győzni akarás érdekében, hiszen a becsületesen versenyzőket ezzel eleve kudarcra ítélik. Még fontosabb a magatartás korrektsége, amikor közvetlenül együttműködnek a versenytársukkal, illetve más partnerekkel. Ilyen esetben, kölcsönösen egymástól függve versengenek, egyikük sem tud teljesíteni a másikuk teljesítménye nélkül.

A coopetition esetében, a társak iránti bizalom kiépítése érdekében – a szabályozottságot és az esélyességet reálisan felmérni képes szocializációt megteremtve – a feszültségek csökkentése az egyik részcél. Ez a gyakorlatban annak elérését jelenti, hogy a felek képesek a kölcsönösen ismert és elfogadott szabályok alapján, illetve az esélyességet külső kontroll nélkül is megtartva versengeni. Ennek begyakorlására egyrészt tényleges versengési lehetőségeket, másrészt olyan tevékenységeket kell biztosítani a gyerekek számára (szimulatív versenyhelyzetek teremtése, illetve a versengés különböző formáinak és következményeinek értelmeztetése), melyek mindegyike kizárólag a fentiekben meghatározott, egymás iránti bizalomra épülő tisztességes versengés kialakítását és megszilárdítását szolgálja. Éppen ezért, az útvonal első kulcsfogalma a Szabályalkotás és a Kommunikáció dimenziók találkozási pontjában lesz látható.

Egymásrautaltság Az együttműködési képesség fejlesztésével kapcsolatban az iskola célja – hangsúlyozza Nagy József XXI. század és nevelés című alkotásában – az együttműködést meghatározó szabályok, normák tudatosításával, a kölcsönös függőséget, egymásra utaltságot kívánó feladatok gyakoroltatásával a proszociális együttműködési képesség fejlesztése. A pedagógiai gyakorlatban ennek az egyik leghatékonyabb formája a kooperatív tanulási tevékenységek szervezése az iskolai élet minél több területén. [57]

A kooperatív tanulásszervezés elősegíti azon szabályoknak a megértését, amelyek meghatározzák a legfontosabb osztálytermi, gyakorlati, viselkedési formákat, amelyeknek köszönhetően a tanulás folyamata várhatóan egyre inkább valódi együttműködésre fog épülni. A kooperatív csoportmunka jellemzői: megosztott vezetés, megosztott felelősség, esélyegyenlőség, kommunikációs előnyök, egyéni elszámoltathatóság, a tanár csak közvetve irányít, szervez és ellenőriz.

A tréner és a mentorok feladata a felett őrködni, hogy a kooperatív munka kötelező négy alapelve maradéktalanul érvényesüljön a coopetition jellegű feladatszervezések esetében is: egyidejű párhuzamos interakciók, építő és ösztönző (pozitív) egymásrautaltság, egyenlő részvétel és hozzáférés, egyéni felelősségvállalás és számon­kérés.
A csoportfejlődés és a konstruktív csoportműködés tekintetében a szerepekért, státuszokért való versengés, mind az egyén, mind a csoport fejlődése, az erőviszonyok feltárása és alakítása szempontjából szükséges és kívánatos jelenség. A fejlesztő munka során arra is választ lehet találni, hogy kinek mi az erős és gyenge oldala, ezáltal minden gyereknek megadatik, hogy elinduljon az énazonosság megszerzésének rögös útján. Mindeközben, az együttműködés igényét és képességét folyamatosan csiszolni és ápolni szükséges. A kooperáció elősegítését a diákönkéntesség szervezési formái hatékonyan szolgálhatják, hiszen a tanulóknak együtt lehet és kell működniük a TE IS életciklusának szinte minden pontján. A programszervezések során tehát, a jelen mérföldkő leginkább a Tudásmegosztás és Erőforrások azonosítása metszéspontjában lesz érzékelhető.

Csoporton belüli visszatükrözés A visszatükrözés lehetővé teszi, hogy a beszélgető partnerek meghallgassák, bátorítsák egymást érzelmeik, hangulataik, indulataik elmondásában, amire háttérben maradva jól reagálhatnak. Így a beszélgető partner egyrészt visszajelzést kap arról, hogy figyelnek-e rá, értik-e, másrészt a visszatükrözött, semleges (nem minősítő) visszajelzés határozottan bátorítja őt problémája feldolgozásában. Az érzelmek tudatos kordában tartása megelőzi a polarizációt, a felek érzelmi eltávolodását.

A TE IS kooperatív alapon működő tevékenységeiben a nyilvánosság folyamatos spontán reflexiót biztosít a csapattagok kompetenciái számára. A csapattársak, kortársak elég jó tükröt tartanak ahhoz, hogy az együtt tanulók, együttműködők felismerjék fejlesztendő oldalaikat társaik visszajelzéseinek alapján. A folyamatos kooperatív csoportértékelés, amelyben a csoporttagok értékelik a csoport együttműködését és benne egymás szerepét, tudatosan és periodikusan segíti megformálni ezeket a fejlesztő célzatú üzeneteket. A TE IS Csapat időről időre – akár foglalkozásonként is – ellenőrzi saját együttműködését, megállapítja, hogy mi működött, mi nem, kinek, mit, milyen irányban kellene továbbfejleszteni. Nem minősítenek, nem személyeskednek, hanem odafigyelve egymás érzékenységére a jövőbeli jobb megoldásokra mutatnak rá. Éppen ezért, az útvonal legfontosabb kulcsfogalma az Erőforrások és az Elfogadó figyelem metszéspontjába található.

A kooperatív nyilvánosság megjelenik a tudás folyamatos dokumentálásában is. A csoport munkái a portfolióba; a közös gyűjtések, tacepaók, feladatleírások a TE IS Kuckó falaira kerülnek. A közösen feldolgozott és megszerzett tudás vizuális lenyomata segíti a folyamatos tájékozódást a részt vevők vagy akár az érdeklődők számára. Hiszen ha valaki belép egy ilyen szobába, pontosan látja, hogy mivel foglalkozik a csapat, milyen a stílusa, milyen a csoport identitása. A közös és nyilvános dokumentáció tehát nem opcionális a kooperatív projektek esetében, hanem a visszatükrözés általi tudáshoz, eredményességhez való egyenlő hozzáférés el nem hanyagolható eszköze.

Kollektív jutalom A kollektív jutalom megszerzéséhez vezető úton természetes, hogy a tanulóknak együtt kell működniük a közös cél elérésében. A közös erővel elért eredmény, a siker által elért jutalom megosztása azonban magas fokú szociális magatartást kíván. A jutalom jellegéből adódóan, megállapodástól függően, fontos az elosztás szabályozottsága, ami optimális esetben már a jutalom elnyerése előtt rögzítve van és nyilvános.

A kollektív jutalom esetében különösen fontos a saját vagy mások mentális állapotaira irányítani a figyelmet, egymás viselkedését, magyarázatát, és döntéshozatalát megérteni. Ilyenkor konfliktus forrása lehet a másik munkáját háttérbe szorító viselkedés, amely a csoport fejlődését, belső működését és az egyéni motivációk lendületét akadályozza. Éppen ezért, ez a témakör a Mentalizálás és a Külső erőforrások dimenziók metszetében lesz különösen érzékelhető.

Optimális feszültség A verseny egyszerre vonzó és félelmet kiváltó. A siker vágya kívánatossá, míg a kudarc veszélye szorongással telivé teheti a benne részt vevőket. A versengő tanulóknak szükségük van a versengésre, állapítottuk meg korábban. Ennek hiányában nemcsak unalmasnak találják a feladatvégzést, de nyugtalanná is válhatnak. Ezért az előbbi személyeknél a versenyhelyzet ronthatja a teljesítményt, míg az utóbbiaknál növelheti. A hagyományos tantermi munkaszervezés többnyire nincs tekintettel ezen különbségekre. A TE IS projekt szakmai hátteret, időt és differenciált faladatokat ad arra, hogy mindenki megtalálja helyét, és a számára optimális izgalmi szinten tegye a dolgát. A felkészítő együttlétek során a kiegyensúlyozott versengést érdemes támogatni, másrészt javítani kell a kooperációs képességeket, valamint biztosítani a gyenge oldalak erősítését: a versengést kerülő tanulóknál a versengést, a versengőknél az együttműködést és a türelmet érdemes gyakoroltatni; kihasználva azokat a feladatvégzési formákat, amelyeket a tanulók kedvelnek.

A feszültségszabályozás egyik legfontosabb eszköze a tanári személyiség, amely egyrészt maga is jól bánik saját indulataival, szorongásaival; másrészt ismeri a diákokat, és segít nekik önmaguk megismerésében, feszültségük, s annak optimális szintjének felismerésében.

A TE IS Program élethosszig tartó értékeket közvetít tagjai számára, miközben a diákok önmagukat változatos szituációkban fedezhetik fel és beépíthetik kapcsolataik alakításába a tudatosságot. Személyiségüket alakítva készülhetnek a valós élet hasonló csoportos munkáira, az eredményes eligazodásra a teljesítmény és az együttműködés világában; akár munkába lépésük, akár civil életük során. Ennek sűrített pontja látható a Fenntarthatóság és a Jövőorientáció metszetében.

A TE IS céljainak elérése nagyon sok esetben versengő viselkedést, illetve versengést előidézni képes felkészültséget kíván a gyerekektől. A verseny az oktatás számos területén tapasztalható, ám általában nem a coopetitionra jellemzően, hanem a győzteseket megerősítő és a veszteseket megsemmisítő módon.

A TE IS mentortanárainak feladata, hogy segítsék és hitelesen bemutassák a konstruktív, együttműködő versengés jellemzőit, támogassák azok elsajátítását és megszilárdulását mind a TE IS Csapatban, mind a tágabb iskolai közösségben. Az erre való felkészülés azonban időigényes. Ahogyan a módszertan rendszerében is látható, az előkészítés folyamatai során kialakult bizalomra alapozva, a II. módszertani szakaszban, a Program kialakításának zónájában válik aktuálissá a coopetition. Ehhez a csoporton belül, a csoport számára a tréningek során biztosítani kell az utat, végigjárva azokat a lépcsőfokokat, amelyek segítik őket, hogy társaikat is megértsék majd. A bizalomjátékok, a csoportbeli konfliktusok megoldása, az egymásra utaltság tapasztalása folyamatosan érzelmeket generálnak, amelyeket közösen kell megtanulnunk kezelni.

Az iskolai közegben történő együttműködési és versengési folyamatok megfelelő tanári és nevelőtestületi kezelése, befolyásolása döntő szerepet játszik abban, hogy a gyerekek milyen módon, milyen eszközökkel teszik mindezeket. A TE IS Programban kialakítandó egészséges versenyszellem megteremtésében kulcsfontosságú a korrekt magatartás, a tisztességes verseny, az együttműködés a versenytársakkal, illetve más partnerekkel. A társak iránti bizalom kiépítése során fontos annak elérése is, hogy a felek a kölcsönösen ismert és elfogadott szabályok mellett az egymásra utaltság érzetét átélve, annak előnyeit megtapasztalva versengjenek. A szituációk értelmezése során lényeges a folyamatos megbeszélés, a csoporttagok egymásra figyelése, a csoporton belüli visszatükrözés kultúrájának megteremtése. Mindezek szoros egyidejűségben és egymásutániságban alakulnak ki a II. módszertani szakaszban.

A fenti ábrán látható, hogy a II. módszertani blokkban a bizalomra épülő coopetition útvonal kezdete a kommunikáció által valósul meg. A rendszeres és szabályozott közös munka és a tudásmegosztás során lehetőség nyílik önmaguk és egymás megismerésére, erősségeink és gyengeségeink feltérképezésére. Az útvonal súlypontja, a pirossal jelölt kulcsfogalom, a visszatükrözés minősége a csoporton belüli elismerést, az elfogadást szilárdítja meg. A program beágyazódását, a pozitív megerősítést, a motivációt a további eredményes működtetéshez, a mindenki számára kollektív jutalomként megélt siker biztosíthatja. A III. módszertani szakasz ezen a pontján a mentalizálással párosuló külső visszacsatolás, a környezet bátorító, jutalmazó feedback-je bizonyosan a fenntarthatóság irányába tereli a programot. 

A IV. módszertani blokkban a kiegyensúlyozott működtetés, a programok magabiztos szervezése mögött a feszültségek helyes kezelése, az optimális harci tűz táplálja az energiát a folyamatosság megteremtésére. A kialakult bizalmi légkörben a siker megosztása sem okoz gondot, a kollektív jutalom, a részvétel és a győzelemben érzése minden tag számára elérhető. A fenntarthatóság, a TE IS küldetésének beteljesítése – a csapatban lévő optimális feszültségszint megtartása mellett – a coopetition várva várt eredménye.