Az óvodai és iskolai testnevelésben (a továbbiakban testnevelés) az oktató-nevelő munkánk során alkalmazott mozgásos játékok (A mozgásos játékok és testnevelési játékok kifejezéseket a könyvben azonos értelemben használjuk.) rendkívül sokrétű fejlesztési lehetőséget hordoznak magukban. A tanórai testnevelésben, a tanórán kívüli tevékenységekben és a sport minden színterén meghatározó funkciót töltenek be.

A játékok – így a mozgásos játékok – szerepe a gyermek személyiségfejlődésében nem kíván különösebb magyarázatot. A spontán, szabad játék a gyermeki pszichoszociális fejlődés egyik legfontosabb hajtóereje. Olyan kreatív folyamat, amelynek során a gyermek és környezete között állandó és célzott kommunikáció valósul meg.

A gyermeki személyiségfejlődés során a játéktevékenység jellemzői fokozatosan megváltoznak. Az óvodáskor kezdetére még jellemző szimbolikus játékokat lassan felváltják a szerepjátékok. A szerepjátékokat fokozatosan felváltják a szabályjátékok, amelyek sokkal bonyolultabb játékhelyzetek, problémák elé állítják a gyermekeket.

A játéktevékenység fejlődése szorosan összefügg a motoros, az érzelmi, szociális és a kognitív személyiségterületek fejlődésének jellegzetességeivel. A kisgyermekek kezdetben rendszerint önállóan játszanak még akkor is, ha társas közegben vannak. Az önálló, egymás melletti játékokat fokozatosan felváltják a páros és közösségi játékok. Ilyen feltételek mellett egyre fontosabb lesz a gyermekek számára, hogy milyen sikerrel tudnak részt venni a játéktevékenységben. Természetes módon jelenik meg ekkor a szociális összehasonlítás igénye, amely gyakran torkollik különböző spontán és önkéntes versengésekbe, küzdelmekbe.

A közösségi játéktevékenységek során a mozgásos játékok fokozatosan egyre komolyabb szerephez jutnak, amelyet a mozgás és a játék szükségleti jellege alapoz meg. Az óvodai és iskolai mindennapok során a szervezett és tervezett mozgásfejlesztés, testnevelés kötelező módon egészíti ki a szabad játékot. A gyermekek többsége az óvodában találkozik először irányított, pedagógus vezetésével zajló mozgásos játékokkal. Az ekkor megtanult játékok természetes módon jelennek meg az óvodások szabad játéktevékenységei között, mint önkéntes közösségi tevékenységformák.

Az iskolába kerülés pillanatától a gyermekek élete, mindennapjai gyökeresen megváltoznak. Az átmenet során rendkívül fontosakká válnak azok a kapaszkodók, amelyek segítségével könnyebben illeszkedhetnek be új közösségükbe, az iskolába és az osztályba. Az iskolai testnevelés ebben a folyamatban kiemelt funkciót tölt be. A mozgásos tevékenységek – így a mozgásos játékok – a gyermekek számára jól ismertek. Az ismert dolgokkal való találkozás pedig biztonságot nyújt a sok szempontból bizonytalan új közegben.

A mozgásos játékok a mozgásfejlődés, mozgástanulás szempontjából is rendkívül fontosak. A mozgásfejlődés és mozgástanulás során a természetes (fundamentális) mozgáskészségek, majd későbbiekben a sportkészségek kivitelezésének stabilizálódása, megtanulása, változó környezeti feltételek melletti alkalmazása érdekében szervezett sok-sok játék hatékony fejlesztést tesz lehetővé. A mozgásos játékok nagy részére jellemző egyéni és/vagy közösségi célok, a játéktevékenységben rejlő funkcióöröm, a játékok adta közösségi élmények hozzájárulnak a motivált, aktív részvételhez. Utóbbi szempontnak kiemelt jelentősége van, mivel a hazai, testneveléssel kapcsolatos attitűdkutatások szerint csupán nagyjából a diákok feléről mondható el, hogy szereti, kedveli a testnevelés tanórákat [1; 2]. Ugyanezen kutatások alapján elmondhatjuk, hogy a szocioökonómiai háttér mellett az iskolának – és azon belül természetesen a testnevelést tanító pedagógusnak – van a legnagyobb szerepe a mozgás iránti pozitív attitűd kialakításában.

A mozgásos játékok további előnye, hogy autentikus, életszerű körülményeket teremtenek egy-egy sportági mozgásanyag, taktikai helyzet megoldásának kipróbálására, megtanulására, alkalmazására. Ez az autentikus helyzet pedig objektív lehetőségeket kínál a játéktevékenység közben megvalósítható tanulásellenőrzésre és -értékelésre (Könyvünk mellékletében erről bővebben írunk.).

Végül, de nem utolsó sorban a mozgásos játékokban, majd később a sportjátékokban (Könyvünkben a sportjáték és csapatsportjáték kifejezéseket szinonimaként használjuk.) történő rendszeres részvétel hozzájárul a fizikai fittségi állapot javításához is. A legtöbb mozgásos játék közepes, illetve nagy intenzitással zajlik, amely fejlesztő hatással jár a szív- és vérkeringési rendszerre, valamint a mozgatórendszerre nézve.