A testneveléssel foglalkozó szakemberek (tanítók és testnevelő tanárok) (1) azonban olyan nevelési hatásrendszerként értelmezik, amely – döntően a pszichomotoros tanulás segítségével – komplex személyiségfejlesztést tesz lehetővé az élethosszig tartó, fizikailag aktív életevezetés érdekében. A testnevelés tantárgy olyan megfelelően tervezett, szervezett és irányított pszichomotoros tevékenységrendszer, ahol az adottságoktól, a képesség- és készségszinttől függetlenül minden tanuló megtalálhatja örömét, fejlődhet és megtalálhatja személyes motivációit az egészségtudatos életvezetéshez vezető tanulási folyamatban.

A modern testnevelői munka túllép azon a szerepkörön, amely a tornatermek falai közötti, erőltetett, az egyéni szükségleteket és fejlődési jellemzőket figyelmen kívül hagyó testedzést, kondicionális képességfejlesztést vagy éppen a kontroll nélküli, „bedobom a labdát” típusú, célok és tanulási folyamatot nélkülöző játékos aktivitásokat tartja központi feladatának. A felkészült testnevelő pedagógusnak a testnevelés hagyományos tananyagtartalmán kívül olyan területeken is felkészültnek kell mutatkoznia, mint a személyiségfejlesztés eszközei és a mozgásos tevékenységek kapcsolata, az egészséges táplálkozás és a testtömegszabályozás kérdésköre, a stresszkontroll, a mozgás- és a pszichikus funkciók relációi vagy éppen az aktív pihenést szolgáló rekreációs tevékenységek (például a wellness).

Az iskolai testnevelés két szempontból is kulcsfontosságú a gyermekek fizikai aktivitásának szintjét illetően. Egyrészt a minőségi testnevelés-oktatás jelentősen hozzájárulhat a napi mozgásos aktivitási ajánlás teljesítéséhez (napi minimum 60 perc közepes és nagy intenzitású testmozgás [22]), másrészt a kedvező tanulási tapasztalatok jó irányba befolyásolhatják a mozgásos viselkedést a tanórákon túl és az iskolán kívül is [23]. A második tényező kiemelendő. Az iskolai testnevelés igazi célját akkor éri el, ha a tanítványok képessé válnak szívesen és tudatosan alkalmazni a tanórán tanultakat a mindennapjaikban. Másképpen fogalmazva, ha a testnevelésórákon megszerzett tudás és pozitív attitűdbázis kivetül az iskolán kívüli önfejlesztő és közösségfejlesztő magatartás- és tevékenységrendszerre.

Tantárgyunk természetesen nem csupán a gyermekek motorikus szférájára van hatással. A mozgással kapcsolatos kognitív tudás és képességfejlődés, valamint a mozgással kapcsolatos szociális, érzelmi és morális hatások hasonló jelentőségű következményei a testnevelésnek, mint maguk a szimpla mozgásos tevékenységek.

A NAT 2012 műveltségterületi bevezetőjében megfogalmazódik, hogy az iskolai testnevelés és sport „...megkülönböztetett részét képezi a tanulók testi, motoros, lelki, értelmi, érzelmi és szociális fejlődését szolgáló teljes körű iskolai egészségfejlesztésnek, az intézményi komplex mozgásprogramnak, valamint a személyiségfejlesztésnek és a tehetséggondozásnak.” [24]

A NAT 2012, illetve annak módosított alapelvei és céljai három stratégiai cél mentén jelenítik meg az iskolai Testnevelés és sport műveltségi terület oktató-nevelő hatásrendszerét [25].

1.   „…a tanulók élethosszig tartó, egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetésre szocializálása. Az életkornak, érdeklődésnek és fizikai állapotnak megfelelő rendszeres fizikai aktivitás élethossziglan igényt teremt az öntevékeny testedzésre, önálló sportolásra és motoros önkifejezésre.”

2.   „…a motoros műveltség eszközeivel történő személyiségfejlesztés.”

3.   „…a tehetséggondozás, a sportban tehetségesek felkarolása – a tanuló erős és gyenge oldalát egyaránt támogatva, segítve.”

Az intézményes testnevelés és sport – legyen szó óvodai vagy iskolai színtérről – pótolhatatlan lehetőséget kínál a felnövekvő generációk számára az élethosszig tartó, fizikailag aktív, egészségtudatos életvezetéshez szükséges készségek, képességek, ismeretek, attitűdök és szokások kialakításában. Az egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetés egyik alapvető feltétele a testkulturális műveltség, amelyet egyedül a testnevelés hatásrendszere képes „egészségorientált, korszerű, integrált testkulturális tudás” [26] közvetítésével kialakítani. A testkultúra és a testkulturális műveltség meghatározásával, tartalmi összetevőivel kapcsolatban számos korábbi testneveléselméleti szakkönyv, tanulmány érhető el a szakirodalomban [26; 27; 28; 29], amelyek szükségtelenné teszik a fogalom magyarázatát, részletesebb értelmezését.

Az iskolai testnevelés értékeinek, és hatásrendszerének sokféle aspektusát lehet kiemelni. A testnevelés az egyetlen tantárgy, amely komplex formában, holisztikus testi-lelki, szociális és szellemi fejlesztést tesz lehetővé. Az egyetlen tantárgy, amely speciálisan a pszichomotoros képességek/készségek fejlesztésével is foglalkozik, és amelynek gyújtópontjában az egészség és az egészségnevelés áll. A testnevelésórákon kiváló lehetőség kínálkozik többek között a kooperatív viselkedésformák, a sportszerűség, az egészséges versenyszellem, az egészségtudatos magatartásformák, szokások kialakítására, formálására.

Könyvünkben az iskolai testnevelés legalapvetőbb céljának az egészségtudatos, jövőorientáltan gondolkodó, fizikailag aktív életvezetésű/életvitelű, testkulturálisan széleskörűen művelt tanulók nevelését tekintjük. Ehhez a célhoz kényszerűen és tudatosan ki kell használnunk a már említett komplex személyiségfejlesztést lehetővé tevő hatásrendszert, amely szervesen összekapcsolódik az oktatás legáltalánosabb céljaival.

Az iskolai oktatás-nevelés folyamatában az oktatás legáltalánosabb céljait Benjamin S. Bloom (1913–1999) három fő területre (doménre) különítette el. A három fő célterületet Bloomi taxonómiának vagy másként az oktatási célok taxonómiájának nevezzük [30; 31] (1. ábra). Bloom, a tanulási célok hierarchizálásával és strukturálásával azt szerette volna elérni, hogy a pedagógusok holisztikusan, az egész személyiséget figyelembe véve tervezzék meg az iskolában zajló tanítási-tanulási folyamatot. Bloom céltaxonómiájának lényege ennek megfelelően az a hierarchikus rendszer, amely segítségével egyre komplexebb tanulási helyzetek tervezhetők az oktatási folyamatban. A hierarchia magasabb szintjén magasabb rendű műveletekre van szükség, amelyek az alacsonyabb szintekre épülve valósulnak meg.

A tradicionális felfogású iskola világában a kognitív, intellektuális teljesítmény jelenti az igazi mércét, amelynek eredményeképpen az affektív és a pszichomotoros tanulás csak másodlagos fontosságú területekként jelentkeznek. Az iskolai testnevelés egyik rendkívül fontos jellemzője, hogy – szemben a legtöbb műveltségi területtel – az említett három domén egyszerre és komplex formában jelentkezik a tanulási folyamatban. Ez a jellemző teszi az iskolai testnevelésórákat igazán hatékony személyiségfejlesztő hatásrendszerré.

A pszichomotoros tanulás területe
Az iskolai testnevelés az egyetlen olyan tantárgy, amely tervezett és rendszeres pszichomotoros tanulást tesz lehetővé. A pszichomotoros tanulás témakörébe sorolhatjuk a különböző természetes (másként: fundamentális, vagy alap-) mozgásokat, a sportági és egyéb nem sportági jellegű mozgásformákat, a mozgásos játéktevékenységek tanulását, a fizikai fittség, a motoros képességek fejlődését. A testnevelés tantervének mozgásműveltségi tartalmai egészében ehhez a tanulási területhez tartoznak.

A kognitív tanulás területe
Az iskolai testnevelés nem létezhet kognitív tanulás nélkül. Az ismeretek elsajátítása, előhívása, rendszerezése, a gondolkodás folyamata, a problémák felismerése és megoldása mind-mind a kognitív képességek és készségek kialakulását és fejlődését segítik. Testnevelésórán szinte minden feladatban tetten érhető a tanulók kognitív tanulásának lehetősége. Egy-egy feladat megértése és mozgássá alakítása, a mozgásokhoz, sportágakhoz kapcsolódó fogalmak, kifejezések, szabályok, taktikai elemek elsajátítása, az egészségtudatos életvezetéshez szükséges ismeretrendszer olyan példák, amelyek vitathatatlanul jelen vannak a testnevelés oktatásában. Emellett a mozgástanulás és a mozgásszabályozás folyamata a kognitív struktúrák működésével párhuzamosan zajlik, ami ugyancsak a kognitív funkciók párhuzamos működését feltételezi.

Az affektív (érzelmi és szociális) tanulás területe
A testnevelésórák affektív tanulási céljaihoz sorolhatjuk a diákok érzéseit, érzelmi reakcióit, attitűdjeit, erkölcsi, morális értékrendjét, motivációs rendszerüket és – nem utolsósorban – a szociális viselkedés tanulásának komponenseit. A testnevelésórák közösségi tevékenységek, ahol folyamatos kommunikáció és kooperáció zajlik diák-diák és pedagógus-diák viszonylatban. Ebben a felelősségteljes együttműködési hálózatban formálódik a testmozgással, testedzéssel, sporttal és egészséggel kapcsolatos – remélhetően – pozitív attitűdbázis, amely esszenciális feltétele a hosszú távon fizikailag aktív életvezetésnek. Az iskolai testnevelés egyik kiemelkedő feladata, hogy olyan érzésekkel, érzelmekkel, személyes és szociális felelősséggel ruházza fel tanulóit a testmozgással kapcsolatban, amelyre támaszkodva a rendszeres testmozgás a felnőttkori élet lételemévé válik.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a testnevelésnek messze nem csupán a motoros képességfejlesztés vagy a sportágak megtanítása a célja. Az a módszertani gyakorlat, amely nem tesz mást, csak aktívan tartja („Mindegy, hogy mit csinál, csak mozogjon!”) vagy rendszeresen és szabadon hagyja játszani a tanulókat, ugyancsak nem lehet sikeres, és nem szolgálja az egyén, illetve a társadalom fejlődését, érdekeit. Az iskolai testnevelésnek – mint minden tantárgynak – optimálisan tervezett tanulási folyamat és -tevékenységrendszer eredményeképpen kell létrehoznia azt a permanens viselkedésváltozást, amely biztosítja az egészségtudatos, jövőorientált életvezetéshez szükséges személyes és társas készségeket, képességeket, attitűdöket, ismeretrendszert és autonómiát. Erre garancia lehet az a közel kétezer tanóra a mindennapos testnevelésben, amely mintegy 90 000 perc kontaktidőt biztosít a közös célok elérése érdekében.

Az iskolai testnevelés tehát a következő, kiemelt területeken képes (nevelő) hatásokat elérni.

• A rendszeres, egészségfejlesztő testmozgás lehetőségének biztosítása, amely az elhízásjárvány és a kardiovaszkuláris megbetegedések visszaszorításának egyik kulcstényezője.