Ebben a szerkezeti egységben a második fejlettségi szintnél az egyenes vonal, kötél és a keresztező jelek mentén bemutatott gyakorlatotokat fejlesztjük tovább. A (súlyt hordozó) támasztékok sorrendje például a következőképpen módosulhat: páros jobb, jobb, páros bal, bal. Az eltérés annyi, hogy a két azonos támasztékot a kötelek által alkotott két tér közül előbb az egyikbe, majd a másikba kell végrehajtani. Ezzel egy újabb háromtagú mozgás jön létre (28. ábra). A stabil zenei kíséretre itt is szükség van. A folytatásban, amennyiben ezt már sikeresen megoldják a tanulók, ismét megváltoztatjuk a saját irányt a térben haladás irányához képest. Először ugyanezzel a lábtámaszrenddel a megadott térirányhoz képest a saját irányban hátrafelé, ezután oldalra haladunk, amelyet egyszer az egyik oldal irányába, utána a másik oldali irányba történő gyakorlás követ. A legmagasabb szintű feladat már közel áll az improvizációhoz, hiszen a megadott haladási irányhoz képest a saját irányt állandóan meg lehet változtatni, azaz hol előre, hol pedig oldalra, vagy éppen hátrafelé halad a tanuló a kötél felett a megadott térirány felé.

A kötetlenség előző két szintjén leírt gyakorlatok – „Fogaskerék”, „Útkeresés” – elvégezhetőek érintéssel is! Mindkét esetben programszerűen végrehajtott mozgássorokat kapunk. Ha a tanulók kielégítő pontossággal és biztonsággal végzik a néhány másodpercnyi mozgássorokat, akkor kis változtatással, közelítéssel az amúgy is közel kerülő testrészek egymáshoz érhetnek, hosszabb-rövidebb időre „találkozhatnak”. Az így kapott, szinkronban végzett mozgássor már csukott szemmel is végezhető, sőt kipróbálható a kényszerítő időzítés elhagyásával, spontán lassításokkal, óvatos gyorsításokkal. A tanulókat ösztönözni kell a tér függőleges használatára is, mert úgy a talajközeli, félmagas, és magas testhelyzetekből összetettebb és változatosabb „koreográfi ák” készíthetőek.