Ebben a fejezetben elsőként áttekintjük a testtudat és a térbeli tudatosság szerepét és jelentőségét az iskolai labdarúgásban. Ezt követően a természetes hely- és helyzetváltoztató, vagyis labda nélküli mozgásformák végrehajtásának lehetőségeiről írunk, amelyek a labdarúgásban állandóan változó irány- és útvonal-kombinációkban valósulnak meg. Végül a térben, fokozódó sebesség mellett, változó körülmények között is biztonságos haladás gyakorlataira adunk ötleteket.

Az 1–4. évfolyamok kerettantervében az alapvető természetes mozgáskészségek fejlesztése és alkalmazása hatja át a tematikai egységeket. A testtel és a térrel kapcsolatos érzékelési funkciók fejlődése egyre tudatosabbá, célorientáltabbá teszik az egyes mozgások végrehajtását, amelyek segítségével a labdával történő manipulatív tevékenységek hatékonyabban végezhetők. Az 5. évfolyamtól ez a tantervi tematikai egység már nem jelenik meg önállóan, hanem tartalmilag beolvad a többi tematikai egységbe, érzékeltetve a tantervi tematikák egymásra épültségét.

Az óvodás- és kisiskoláskor legfontosabb testnevelési feladata az alapkészségek fejlesztése. Az alapkészségek fejlesztését a mozgástanulási modellünk alapján az első mozgástanulási szinten minél szélesebb körű tapasztalatok biztosításával fejleszthetjük a leghatékonyabban. 
A különféle mozgáskészségek tanulása és végrehajtása a (1) mozgások térbeli tudatossága, (2) az energiabefektetés tudatossága és a (3) testrészek, (4) tárgyak/eszközök, (5) társak kapcsolatai révén valósul meg, amelyeket a gyermekek leghatékonyabban a mozgásos cselekvések megtapasztalásával, játékos formában ismerhetnek meg, sajátíthatnak el. A fenti rendszert a szakirodalom mozgáskoncepciós rendszerként ismeri. Ez a rendszer kiválóan alkalmas különösen a 3–12 éves gyermekek általános ügyességének fejlesztésére, mivel szinte kimeríthetetlen variációs lehetőségeket kínál az alapkészségek, majd a későbbiekben dominánssá váló sportágspecifikus készségek tanulásakor (Boronyai és mtsai, 2015). (5)

A 12. ábra az egyes mozgáskoncepciók részletes tartalmait mutatja. 

(5) A mozgáskoncepciós rendszerben történő ügyességfejlesztésről részletesen olvashat Boronyai Zoltán, Pappné Gazdag Zsuzsa, Csányi Tamás és Király Tibor (2015) könyvében.

A mozgások hatékony, célszerű létrehozásához a figyelem összpontosítására van szükség, ami az adott pillanatban egy bizonyos kognitív jelenlétet feltételez. A testünk csakis az agyunk folyamatos működése következtében képes mozgások szabályozott kivitelezésére. A mozgások összerendezéséhez nélkülözhetetlen az agyban megjelenő mentális kép (mozgásképzet, mentális terv), amely tehát minden esetben különböző szintű gondolkodási műveleteket feltételez (Gallahue, Ozmun és Goodway, 2012). Amennyiben tanítványaink tisztában vannak a mozgásformát kísérő kognitív összetevőkkel (például vezető műveletek, térbeli tudatosság elemei, elemi taktikai összetevők), jobbá válik a végrehajtás minősége, így segítjük a későbbi alkalmazás folyamatát. Ennek megfelelően minél változatosabb, minél több alkalmazkodást igénylő gyakorlatot használunk tanítványainknál, annál valószínűbb, hogy a játékhelyzetben a figyelmüket nem egy mozgás puszta végrehajtása fogja lekötni, hanem a végrehajtás hatékonysága, milyensége.
Az alapkészségek feldolgozásakor a mozgáskoncepciós megközelítés alapvető előnye, hogy a rendszerező elv elemei tudatosíthatóak, ami lehetővé teszi, hogy a tanulóknál kialakítsuk az úgynevezett „funkcionális megértést”. Ez tartalmazza magát a mozgásos cselekvést, ugyanakkor az ahhoz kapcsolódó gondolkodásbeli műveleteket is. („Értem, hogy miért és hogyan, ezért tudatosan próbálom alkalmazni.”) A mozgástanulás ilyen, kognitív alapú megközelítése hatékonyan készíti elő a természetes mozgások későbbi, sportjátékok vagy más sporttevékenységek során történő felhasználását, amely szintén nem nélkülözheti a megfelelően felépített kognitív alapokat.

A labdarúgás rendkívül összetett játék. Az eredményes és sikeres játékot nemcsak a játékosok technikai színvonala és erőnléte biztosítja. A mai labdarúgásban ez a két feltétel a legalapvetőbb kívánalom. A futballhoz azonban hozzátartozik még egy olyan tényező, amely nélkül nem létezik eredményes játék. Ez pedig a játékkal kapcsolatos kognitív (mentális, pszichológiai, taktikai) tudásháló megszerzése. Ennek alapjairól és egymásra épüléséről a későbbiekben még ejtünk szót, azonban most térjünk ki az iskolai labdarúgás kerettantervében megfogalmazott ismeretekre, fejlesztési követelményekre, továbbá azok feldolgozására.