Egy mozgásfeladat differenciálásának/adaptálásának két alapvető módszere – a feladaton belüli variá


Navigáció: < Előző Következő >

Kategória tulajdonságok
Könyv címe: LABDARÚGÁS AZ ISKOLÁBAN - TEMATIKUS ÖSSZEFOGLALÁS ÉS TOVÁBBKÉPZÉSI TANANYAG AZ ISKOLAI („GRASSROOTS”) LABDARÚGÁS OKTATÁSÁHOZ

Egy mozgásfeladat differenciálásának/adaptálásának két alapvető módszere – a feladaton belüli variá


A feladaton belüli variációk módszere egy adott mozgáskészség belső és külső feltételeinek változtatását, a tanulók mozgásfejlettségi szintjéhez való adaptációját jelenti. Ez a módszer olyan személyre szabott feltételeket teremthet egy-egy feladat végrehajtásához, amely segítségével elvben minden tanuló a neki legmegfelelőbb mozgásfeladat-variációt gyakorolhatja.

A teljes mértékű személyre szabás természetesen szinte elérhetetlen egy 25-30 fős osztály esetében, azonban a többszintű gyakorlás rendkívül hatásos differenciálási lehetőséget hordoz magában. A módszer elvét az 9. ábra mutatja.
A feladaton belüli variációk módszere mellett a különböző mozgáskészségek kombinálása, összekapcsolása, vagyis a feladatok közötti variációk egy újabb lehetőséget jelentenek, amellyel nehezíthető és eredményessé tehető egy mozgáskészség tanulása. A labdavezetés példájában, ha összekapcsoljuk azt egy rúgómozdulattal, akkor már a feladatok közötti variációkat alkalmaztuk. Amíg az egyik tanulónak/csoportnak egyszerűbb kapcsolatot alakítunk, másoknak összetettebbet. A labdavezetés, passz, labdaátvétel, célbarúgás (4-es kapcsolat) egy gyakorlattá alakítva sokkal összetettebb, mint a fenti, 2-es kapcsolat. Mindkét módszer történhet csoportszinten, ekkor differenciálásról beszélünk, amíg az egyéni szint már adaptációt jelent. A módszerről részletesen olvashat Csányi Tamás és Révész László (2015) könyvében.


A feladaton belüli variációk módszerének elve (ábra)

A feladaton belüli variációk módszerének elve (ábra)