Helyszín: osztályterem. A gyerekek készülődnek az első órához, mindenki pakolászik, keresgél, folyamatosan érkeznek a terembe.

NÓRI:                   Kár, hogy nem jöttél tegnap. Nagyon klassz idő volt, nyolc kilométert futottam! Alig bírtam abbahagyni.

SZILVI:                  Ah, nagyon fáradt voltam. Eszméletlen sok volt a lecó. Nem is értem, te hogy tudtál időben végezni… És este még egy futás is belefért…

NÓRI:                   Nem végeztem. Félbehagytam. A matekot este, futás után csináltam meg.

SZILVI:                  De király vagy!

FANNI:                 Mazochista! El nem tudnám képzelni, hogy egy kedd estét tönkrevágjak futással. Az fut, aki fél.

NÓRI:                   Miből gondolod, hogy ezzel tönkrevágom? Épp fordítva! Futni épp azért jó, mert… (Nóri nem tudja befejezni a mondatot, mert András viharzik be az osztályba, ledobja a táskáját, harsányan, lelkesen felkiált.)

ANDRÁS:              Skacok! Mindenki figyeljen! Korszakalkotó bejelentésem van! (Megérkezik Kevin.) Épp jókor érkeztél, haver! Most mondom a nagy hírt a többieknek.

(A többiek tovább tesznek-vesznek, van, aki odafigyel András szavára, van, aki tovább pakolászik, és csak fél füllel figyel, és vannak, akik nem hagyják abba a beszélgetést, ügyet sem vetnek András lelkesedésére. András az öklével kopogtat a padon.)

ANDRÁS:              Figyelem, figyelem, korszakalkotó bejelentésünk van Kevinnel!

FANNI:                 Igen, ezt már hallottuk. Tovább is van?

KEVIN:                  Arról van szó, hogy Andrással kitaláltuk… és Jánosbá is benne van… csak annyi kell, hogy pontosan összeírjuk, és akkor megengedi…pontosabban nem ő engedi meg, hanem beszél a dirivel… és ha ő is megengedi, akkor mehet… és Istvánbá is segít… tök menő lesz, ha mindenki akarja, csak azt kell kitalálni, hogy mikor legyen, meg mi…

ZOLI:                     Mi van?!?

ANDRÁS:              Nyugi, Kevin, csak sorjában!

KEVIN:                  Igaz!… Szóval, arról van szó, hogy indítunk egy drámaszakkört veletek!

ZOLI:                     Mi van?

ANDI:                   Juj, ez tetszik! Tök cuki ötlet!

ANNA:                  Cuki?!?

FANNI:                 Inkább ciki…

ANDRÁS:              Várjatok már, elmagyarázom!

ZOLI:                     Drámaszakkör… űbergáz. Dedó. Na, hagyjál már. Még hogy velünk! Velem aztán biztos nem! (Pakolászni kezd, cinikusan összenevet Fannival.)

NÓRI:                   Hallgassuk már meg őket! Én nem teljesen értem, miről van szó.

KEVIN:                  Egy csapat! Valamit csinálunk együtt!

MAJA:                   De mit?

ANDI:                   Musicalt! Mammamia! (Elkezd énekelni, táncolni.) Rám számíthattok! Az egészet kívülről tudom. Úgyhogy tádám! Íme az egyik főszereplő! (Magára mutat.)

SZILVI:                  Andika, nyugi! Álmodik a nyomor? Mammamia, persze!

ANDRÁS:              (ingerülten) Befognátok végre, csak egy percre, hogy elmagyarázzam?

ZOLI:                     Köszi, szépen, mindent tudunk! Te és a haverod benyaltatok Jánosbának, és bele akartok most minket is rángatni egy dedós marhaságba. Engem hagyjatok ki ebből!

NÓRI:                   Hadd mondja már el, könyörgöm! Engem azért érdekelne!

ANDI:                   Engem is!

FANNI:                 Na, persze, Andikát érdekli! Színpadon lehetne vonaglani, igaz?

ANNA:                  Azért ez durva volt!

MAJA:                   Egyetértek! Fanni állj le!

KEVIN:                  (kiabál) Ezt nem hiszem el! Veletek semmi fontosat nem lehet…! Ezt nem hiszem el!

ZOLI:                     Megint bajt akarsz, Kevin? Nem voltál még elégszer ebben a hónapban a diri előtt?

(Kevin neki akar menni Zolinak, András visszatartja, mindenki elkezd veszekedni, kiabálni, „álljatok le”, csönd legyen már”, „mondjátok el”, „hagyjátok abba”, stb. A legnagyobb hangzavar közepette megérkezik Márti néni.)

MÁRTI NÉNI:       (fennhangon) Itt meg mi történik?!? (a dulakodó fiúk felé) Kevin! Már megint, mi történik itt?!?

KEVIN:                  (még mindig ingerülten) Hát persze… megint én!

MÁRTI NÉNI:       Én is ezt mondom, édes fiam! Erre kell bejönnöm korán reggel? Mi van veletek? Még csak egy hónapja kezdődött a tanév, és máris megőrült mindenki?

ZOLI:                     Nem mindenki, csak a szokásos brigád.

NÓRI:                   Zoli, most nincs igazad! Ne csúsztass!

SZILVI:                  Igen, ez nem igaz! Kevinéknek volt egy érdekes ötletük, de Zoliék lehurrogták őket.

FANNI:                 Ez nem igaz! Senki sem hurrogta le őket!

(A gyerekek megint egymás szavába vágva, fennhangon veszekedni kezdenek.)

MÁRTI NÉNI:       Ebből elég! Egy embert kérek, aki elmondja, mi történt! Nóri! Halljuk!

NÓRI:                   Én? Mondja el Kevin.

KEVIN:                  Én? Inkább András.

ANDRÁS:              Én?

(Becsöngetnek.)

MÁRTI NÉNI:       Na, jól van, gyerekek, ebből elég. Ha nem tudtok értelmesen válaszolni, csak ordítani egymással, nem hinném, hogy bárki is komolyan tudna venni bármilyen ötletet. Kezdődik az óra! Mindenki vegye elő a felszerelését, foglalkozzunk fontosabb dolgokkal!