Néhány nappal később, a következő kedden.

JÁNOS BÁCSI: Figyeljetek, skacok! Szerintem, még mielőtt belekezdenénk a mai napi adagunkba, mert hoztam ám mára is izgalmas szituációkat, mit szólnátok ahhoz, ha kicsit le, illetve felosztanánk a szerepeket. Már jó néhány hete foglalkozunk a színházzal, drámával és minden ehhez kapcsolódó kérdéssel. Én úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy tisztázzunk, ki milyen szerepet osztana magának egy valódi színházi produkcióban?

KEVIN:               Melyikben?

JÁNOS BÁCSI:  Bármelyikben.

ANDRÁS:           De úgy, hogy „bármelyikben”, honnan tudjuk, milyen szerepek vannak?

JÁNOS BÁCSI: Nem így értem! Ne csak színészetben gondolkodjatok, hisz egy produkció létrejöttének számos területe van.

ZOLI:                  Például jegyszedő. (Mindenki felnevet.)

JÁNOS BÁCSI: Például az is igen!

(A gyerekek kis ideig csendben gondolkodnak.)

SZILVI:              Engem például nagyon érdekelne a jelmez- vagy díszlettervezés.

JÁNOS BÁCSI: Nagyszerű! Valaki vegyen elő tollat, papírt, jegyzeteljen! Erről jut eszembe! Ki vállalkozna az asszisztensi munkálatokra? Az egyik legfontosabb háttérmunka!

MAJA:                Hátööö… Szerintem az nekem menne. Szeretek jegyzetelni. Meg bírom, ha más mondja meg, mit, hogyan kell csinálni. (A többiek felnevetnek.) Jaj, nem úgy értem! Ne röhögjetek már! Ez nem azt jelenti, hogy nincs akaratom. Csak nekem bejön az, hogy más elképzelését segítsem. Mi ebben a vicces?

NÓRI:                 Semmi! Tök igazad van! Legyen Maja az asszisztens! Precíz és fegyelmezett. (Maja elégedetten elővesz egy füzetet, jegyzetel.) Én azért maradnék a színészetnél. Engem nagyon érdekel, milyen lehet megélni mások sorsát. Szívesen eljátszanék bármilyen szerepet.

ANDI:                  Én is!

FANNI:                Oké, Andi, de lehet, hogy ronda lányt kell játszanod. (A többiek megint felnevetnek.)

ANDI:                  Lehet. Viszont az is lehet, hogy neked meg egy jó szándékú angyalt. Akkor az mindkettőnknek kihívás lesz. (A gyerekek még jobban nevetnek.)

ZOLI:                  Csatlakozom a színészekhez. Ennyi némbert muszáj kordában tartani.

(A gyerekek egyre élénkebben, jókedvűek, egymás után jelentkeznek a feladatokra.)

JÁNOS BÁCSI:   Na, akkor összegezzük a végeredményt! Maja, felolvasnád?

MAJA:                 Andris, Zoli, Kevin, Nóri, Fanni színészek, Szilvi jelmez- és díszlettervező, Andi a koreográfiákat fogja betanítani, plusz színész is. Maja, azaz én, asszisztens.

JÁNOS BÁCSI:   Anna? Te? Miért hallgatsz?

ANNA:                 Nem hallgatok, hanem figyelek. És gondolkodom. Keresem a testhezálló feladatot. Szerintem meg is találtam! Én leszek a menedzser!

KEVIN:               Az jól fog jönni, kell a pénz! (A többiek nevetnek.)

ANNA:                Pénzem az nincsen, de majd ötletelek, honnan lehetne szerezni.

JÁNOS BÁCSI: Remek! Akkor már csak Márti néninek és nekem kellene feladatot találni.

GYEREKEK:     Jánosbá a rendező!

JÁNOS BÁCSI: Csak egy esetben tudom ezt elvállalni!

ANDRÁS:           Mi lenne az?

JÁNOS BÁCSI: Ha én lehetek a jegyszedő is.

GYEREKEK:    (nevetve) Naná! Persze! Igeeen!

NÓRI:                Szerintem Márti néni legyen a programszervezőnk. Úgyis ő a legmegfontoltabb és gyakorlatiasabb köztünk.

JÁNOS BÁCSI: Nagyon jó ötlet! Csütörtökön kérdezzétek meg, vállalja-e!

SZILVI:              Tuti, vállalja. Mindent elvállal, ha rólunk van szó!

JÁNOS BÁCSI: Oké, akkor ezt megbeszéltük. Jöhetnek a szituációs játékok!

KEVIN:               Na jó, de mi legyen a produkció?