Következő hét, kedd délután négy óra. A tanterembe gyűlnek a gyerekek, János bácsi és Márti néni várják őket. Egymás után érkezik András, Zoli, Kevin, Nóri, Szilvi, Maja, Anna.

JÁNOS BÁCSI:  Négy óra, akkor kezdjünk bele. Sziasztok, srácok!

KEVIN:               (fülig ér a szája) Szép délutánt, a tanárnőnek és Jánosbának is!

MÁRTI NÉNI:     Ha megengeditek, én kezdem el a mai, első találkozónkat. Én leszek a jó hír hozója. Minthogy azt biztosan ti is tudjátok, megkaptuk az igazgatói engedélyt a drámaszakkörünkre. Mostantól minden héten, kedden és csütörtökön, délután négytől hatig találkozunk. Keddenként János bácsi, csütörtökönként pedig én koordinálom majd a munkátokat.

ANDRÁS:           Szuper!

KEVIN:               Juhúúú!

JÁNOS BÁCSI: (Az ő hangja is jókedvű, de igyekszik szenvtelen maradni.) Jól van. Akkor akár munkához is kezdhetünk.

MÁRTI NÉNI:     Így van. Én most elköszönök, találkozunk csütörtökön. Hajrá! Eredményes és vidám évadkezdést kívánok a drámaszakkörnek. (Mosolyogva elmegy.)

SZILVI:              Nem vagyunk valami sokan…

ANNA:               Na és? Ez még csak az első alkalom majd jönnek szerintem többen is. Tessék, Maja is itt van. Pedig tegnap még gondban volt, hogy igen vagy nem.

ZOLI:                 Jaja! Szerintem sem baj, hogy nem vagyunk túl sokan. Legalább nincs hangzavar.

JÁNOS BÁCSI: (Érzi Szilvi hangjában a csalódottságot.) Szerinted, Szilvi, kevesen vagyunk? Úgy gondolod, hogy nem vagyunk elegen?

SZILVI:              Nem csak… De… Szóval, szerintem nem biztos, hogy leszünk még többen is…

ANDRÁS:          De miért vagy ennyire rákattanva arra, hogy sokan legyünk?

SZILVI:              Nem vagyok rákattanva, csak azt mondom, hogy… Lehet, hogy a többiek röhögnek rajtunk… Lehet, hogy bénának tartják ezt az egészet… Azt gondolják, hogy mi vagyunk a Mókus őrs.

KEVIN:              Mókus őrs? Ezt meg hogy érted?

SZILVI:              Áh, sehogy…

ANNA:               Figyelj, Szinyó! Most akkor döntsd el, mégy vagy maradsz, de légyszi ne rinyálj már az elején! Ha zavar, hogy kevesen vagyunk, hívjál még embereket! Győzd meg őket, hogy ez jó buli lesz. De ha te magad sem hiszel abban, hogy ez jó buli lesz, akkor nem is értem, miért vagy itt.

JÁNOS BÁCSI: Nyugi, lányok! Csak higgadtan.

NÓRI:                  Szilvi szerintem épp, hogy nagyon is akarja, hogy jók legyünk, azért aggódik.

ANDRÁS:            Szerintem meg tökre nem is vagyunk kevesen. Inkább azt kéne kitalálnunk, hogy mit is csináljunk konkrétan. Tuti vannak kevés szereplős darabok is…

JÁNOS BÁCSI:  Egyetértek Andrással. Legyen ez a mai alkalom a tervek megbeszélésének szentelve. Ha pontosan megegyezünk abban, mit akarunk csinálni, létrehozni, akkor könnyebben átlátjuk azt is, hogy minimálisan hány emberrel tudjuk megvalósítani, és ráadásul Szilvit is megnyugtatjuk. Ha ugyanis valami új és jó dologgal állunk elő a többieknek, biztosak lehettek benne, hogy nem kinevetnek, hanem épp ellenkezőleg. Csatlakozni akarnak majd sokan.

ZOLI:                  És akkor az lesz ám az igen nagy Mókus őrs! (Mindannyian nevetnek.)

KEVIN:               Igen! És közben is, folyamatosan lehet hívni ide embereket. Ahhoz képest, hogy ez az első találkozásunk, tök sokan vagyunk!

JÁNOSBÁ:         Jó. Akkor ebben megegyeztünk. Most már csak azt kell kitalálnunk, mit akarunk csinálni.

ANDI:                  Hát egy előadást, nem?

ZOLI:                  Miért, lehetne film is, nem?

ANNA:                 Vagy rendhagyó irodalomóra, versekkel, prózarészletekkel.

ANDRÁS:            Vagy egy koncert.

MAJA:                 Táncszínház…

KEVIN:               Drámajáték…

NÓRI:                  Színházi Ki mit tud…

JÁNOSBÁ:         Ajaj… Egyszerre csak egy csatát lehet nyerni… Szóval, akkor mit csináljunk?