ANTAL:              (Nézi a jegyzeteket.) Igazatok van, tényleg jó ötlet.

BALÁZS:            A legnagyszerűbb az egészben, hogy a diákok maguk találták ki, maguk írták össze, mit szeretnének.

ANTAL:              Igen... Igen... Igen, Balázs, értem, nem is kell erről engem meggyőzni. Tetszik. De vannak kétségeim…

MÁRTI NÉNI:     Én a gyerekekért kezeskedem! Ezek megbízható, becsületes gyerekek és…

ANTAL:              Tudom, Márti, ne folytasd! Afelől semmi kétségem, hogy a diákjaidat te ismered, te vállalsz értük felelősséget. Bízom benned és a véleményedben is. János tanári és közösségi munkája is rég meggyőzött már arról, hogy bízhatok benne. Amióta ő irányítja a könyvtárat, a szó legjobb értelmében átjáróház a könyvtárunk. Diákok ki-be.

BALÁZS:            Akkor miért hezitálsz, Antal?

ANTAL:              Azért, mert amit elmondtatok, az mind szép és jó… Ám az ilyesminek anyagi és egyéb vonzatai is vannak. Az addig rendben például, hogy Márti és János lelkesen a gyerekek mellé állnak. De ez rendszeres délutáni elfoglaltságot is jelenteni fog… Hetente több órát. Nekünk erre nincs anyagi keretünk.

JÁNOS:              Én keddenként így is, úgy is ügyeletes vagyok. Fél hétig benn kell lennem az iskolában. Simán belefér egy szakkör négytől hatig.

MÁRTI NÉNI:   Bár ellenkezik az elveimmel, hogy mindig mindent ingyen várnak el a lelkes pedagógusoktól, de… csütörtökön meg én vagyok ügyeletes… Végül is, ha másképp nem megy, az én időmben is megoldható négytől hatig.

ANTAL:              Valamit még a legelején tisztáznunk kell, Márti! Én nem várom el ezt sem tőled, sem senkitől! Ez a ti vállalásotok, én pedig nyíltan elmondtam, mik a paraméterek. Az iskolának nincsenek anyagi keretei erre. Amivel támogatni tudunk titeket, az a hely. Higgyétek el, ez is áldozatot jelent a költségvetésnek, hisz ezekben az időpontokban esetleg ki tudnánk adni külső rendezvényeknek a termeket! De, mivel tisztelem és pártolom ezt a kedvezményezést, mindenképp ígéretet teszek arra, hogy biztosítunk nektek egy termet, ahol folyhat a közös munka. És ezt akár gesztusnak is értékelhetitek.

BALÁZS:            Jó veletek dolgozni! (A többiek kérdően néznek rá.) Úgy értem, „iskolapéldáját” látom itt most annak, hogyan kell nyíltan, elszántan és felelősségteljesen belevágni egy ilyen kezdeményezésbe. Én azt gondolom, ha most mindenki mérlegel, és pozitív válasz születik, egy komoly és megfontolt alapokon nyugvó dolog fog ebből kinőni.

JÁNOS:             Én benne vagyok!

MÁRTI:              Igen. Én is vállalom.

ANTAL:              Rendben. Igazgatói támogatás megadva. Tiétek a pálya! És főleg a diákoké! Ha bármiben elakadnátok, itt vagyok, de bármilyen kérdésben fordulhattok Balázshoz bizalommal, hisz nem első esetben visz végig ehhez hasonló iskolai programokat.