A tudásmegosztás társas történés, amelynek révén egymás felé értékes információkat, tudásokat osztunk meg, valamint amelynek során egymást praktikákra, megoldásokra tanítjuk. Bárki is birtokolja, a tudás társas térben automatikusan közössé válik, valamennyire még akkor is, ha azt megpróbáljuk magunknak megőrizni. Ha a tudás automatikus, és a célok közösek, akkor érdemes figyelemmel lenni annak összetevőire és útjaira.

A tudás birtoklása akkor válik értékké, ha azt megosztjuk. De mit jelent pontosan a tudás, és mikor válik fontossá, hogy annak megosztását tudatosan alakítsuk?

A TE IS Programban való részvétel során rengeteg olyan ismeret, készség, praktika születik meg, illetve válik a Csapat sajátjává, amelyek nélkül elképzelhetetlen a célok elérése.

• Nézzünk szét a TE IS Kuckóban, és keressük meg a számunkra legfontosabb tárgyi eszközt. Mit tud ez az eszköz, mi az, amit csak a kiválasztott eszköz tud? Tud-e még mást is, lehet-e másra is használni? Mi történne, ha egyszer csak eltűnne, és valami mással kellene helyettesíteni? Mivel tudnánk az eszköz által nyújtott tudást, képességet kiváltani?
• Mindenki írjon le egy olyan tudást egy papírdarabra, amelyről azt gondolja, hogy csak ő tudja, csak ő birtokolja. Tegyük a lapokat egy dobozba, és húzzuk ki őket egyenként. Vajon kitalálja-e a csoport, hogy kié a kihúzott tudás, és vajon tényleg csak ő birtokolja-e?
• Gondoljuk át, hogy mi az az öt legfontosabb tudás vagy készség, amelyet mi adunk a TE IS Csapatban zajló közös munkához. Írjuk le ezeket egy papírra, majd mutassuk meg a többieknek. Vajon a leírt tudásokat csak mi birtokoljuk? Vajon ezek átadható készségek, képességek vagy tudások? Ha igen, hogyan adjuk át őket? Hogyan lenne helyettesíthető bármelyik tudás, ha egyszer csak nem lenne?
• Vegyünk elő egy sikeresen lezajlott TE IS aktivitást, és rajzoljuk fel annak folyamatát a tervezéstől a megvalósításig. Ezután vágjuk ki a papírlapunkon lévő tudásainkat, és helyezzük el őket a folyamat meghatározható pontjaihoz. Nézzük meg, hogy egy programnak milyen tudásokra, készségekre van szükségük!
• Vegyük el a program folyamatát a tudásokat megjelenítő papírdarabok mögül, és keverjük össze őket. Újra rátekintve a rengeteg tudásra, eszünkbe jut-e valami más, amire mindezt használni tudjuk?
• Van-e olyan tudásunk, amiről azt hisszük, hogy haszontalan? Osszuk meg ezzel kapcsolatban a gondolatainkat egymással!

Ezek a témák bármikor, bárhogyan bevonhatók a gyerekek fejlesztési folyamatába, egyenként, de akár egy külön alkalmat is teremtve általuk. Ha a TE IS Csapattal a közös tudásról beszélgetünk, fontos kiemelni, hogy a tudás tartalma egyértelmű érték, amelytől többek leszünk, ami által gyarapodunk. Ha valaki egy számítógépes játékban nagyon jó, vagy fejből tudja a városi busz menetrendjét, az is fontos tudást jelenít meg, még ha elsőre nem is tűnik úgy. Amikor tudásmegosztásról, tudásmenedzsmentről beszélünk, akkor abban mindig benne van a közös cél is. A tudásmegosztás csak a célok fényében válik értelmezhetővé.

A tudással való foglalkozás egyre fontosabb a gazdasági és társadalmi életünkben. Tudásalapú foglalkozások, vállalatok jönnek létre, miközben számos olyan csoport, közösség és szervezet van, ahol rengeteg kihasználatlan kapacitás és erőforrás található meg. Ha a tudással bánni tudunk, ha a célok mentén kezelni vagyunk képesek az információkat, a készségeket és az erőforrásokat, akkor céljaink elérése is könnyebbé és sikeresebbé válik.