Ha a gyerekek a kutatási folyamat során TE IS Csapattagként is kapcsolatba kerülnek társaikkal, az eredményektől függetlenül elkezdett kialakulni egy másfajta viszony. Biztosak lehetünk abban, hogy a TE IS Csapat kutató tagjai felé a kutatás során megkérdezettek is feltettek kérdéseket. Mindemellett az első aktivitás tervezésének kezdetére a TE IS Program kommunikációja már javában zajlik. Számíthatunk tehát az iskola részéről valamilyen szintű várakozásra.

Gondoljuk végig még egyszer a kutatásunk tapasztalatait! Ez nem csupán arra szolgálhat, hogy az eredményeket be tudjuk építeni a mozgásprogram tervezésébe és gyakorlati megvalósításába, hanem segít abban is, hogy ráhangolódjunk a feladatunkra. Kutatásunk fényében az első TE IS aktivitás feladat így hangzik: „Milyen aktivitással rukkoljunk elő az iskolába járó gyerekek tanórán kívüli megmozgatására?” Ha a gyerekeknek nincs egybehangzó és megvalósítható ötletük, válaszuk, akkor használhatjuk a már jól ismert ötletbörze módszerét is. 
A lényeg, hogy legyenek olyan konkrét mozgás­prog­ramötleteink, amelyeket végig tudunk elemezni.

Az ötlet kicsiszolása és megvalósíthatóvá tétele nem könnyű feladat. Ennél a lépésnél nyújt konkrét, kézzelfogható segítséget a TE IS Kerék, illetve annak második (Célmeghatározás) és hatodik eleme (Kockázatelemzés és kifogáskezelés) elemei által közrefogott szakasza. (1. ábra)

A TE IS Kerék elemein haladva az egyes lépések tartalmait a TE IS Módszertan gyakorlati útvonalakat tárgyaló fejezetében olvashatjuk. Az alábbiakban az egyik legfontosabb elem, a tervezési folyamat egy lehetséges megoldását vázoljuk föl.

A tervezési munka történhet közösen, de alakíthatjuk úgy is a folyamatot, hogy a szükséges munkálatokat fázisokra bontjuk. Az egyes fázisok párhuzamos tervezése nem csupán izgalmasabb, de egy sor pluszkészség megtanulását is rejtik. Az egyes részfázisok párhuzamos tervezése során ugyanis jobban tudunk koncentrálni a feladatokra, kisebb csoportokban tudunk dolgozni, ahol véleményeink, ötleteink jobban érvényesülnek, jobban tudunk egymásra figyelni, és a részek összeillesztése során erősödik bennünk a rendszerszemlélet.

A terv összeállításához minden kiscsoport, páros munkájára szükség lesz. Haladjunk sorban a fenti pontok mentén, és minden szakaszképviselő, illetve -kidolgozó mondja el a terveit. A tervek egységessé tételéhez használhatjuk a Módszertani könyvben (a Tervezés alfejezetben) említett tervezési módok egyikét (például folyamatábra, halszálkadiagram, fastruktúra). Ha a tervünket a szakaszokból eggyé gyúrtuk, akár készíthetünk többféle variációt is, amelyek közül a gyerekek ki tudják választani a legjobban sikerült tervet. A tervezés pontosságához a részletek minél mélyebb átbeszélése vezet, ezért semmilyen apró részletet ne hagyjunk bizonytalanul, még ha így több időt vesz is igénybe a folyamat. Ha tervünk elkészült, a szintén említett  szimulálással (TE IS Módszertan, Tervezés alfejezet) tudunk közelebb kerülni a biztonságos megvalósításhoz.

1. A mozgásprogram előkészítése. Milyen előkészületekre van szükség az ötletünk megvalósítására?
2. A programot megelőző kommunikáció kialakítása. Kivel beszéljünk az aktivitás előtt, és hogyan hirdessük meg azt?
3. Az eszközök megteremtése és mozgatása. Milyen eszközökre lesz szükségünk, és honnan szerezzük be azokat?
4. A program lebonyolítása. Kinek mi lesz a szerepe a közös játék során?
5. A biztonság megteremtése. Hogyan tudjuk az aktivitást biztonságossá tenni, mire kell figyelni ennek érdekében?
6. A program lezárása és a rendrakás. Mikor és hogyan zárjuk le a mozgásprogramot, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy utána visszaálljon a környezet rendje?

Ha minden oldalról megvizsgáltuk és minden részletében kidolgoztuk a tervünket, térjünk vissza a tervezés szakaszaihoz rendelt kérdésekhez, és nézzük meg, hogy tudunk-e rájuk megnyugtató válaszokat adni. A tervezés, akárcsak maga a TE IS Kerék, egy körkörös folyamatot jelent, amelynek során a tervekben megjelenített elemekre újra és újra visszatérünk, majd azok átgondolása, újragondolása mentén módosítjuk terveink részleteit. Az aktivitásunk terve akkor válik véglegessé, ha mindenki, aki részt vett a folyamatban, biztonságban érzi annak megvaló­sítását.

• Mielőtt aktivitásunk megvalósul, vegyük szemügyre az aktivitásra kiszemelt teret!
• Ha lehet, a mozgásprogram közben keletkező konfliktusokat lehetőleg tegyük félre, majd annak értékelése során oldjuk fel.
• A mozgásprogram során támogassuk egymást!
• Fontos, hogy mi magunk is jól érezzük magunkat a mozgásprogram során, ám leginkább arra figyeljünk arra, hogy a társainknak nyújtott élmények pozitívak legyenek!
• Aktivitásunk végeztével ünnepeljük meg az első sikeres közös munkánkat!
• Ne feledjük, hogy nem egyéni akciókról van szó, hanem csapatmunkáról!