Manapság egyre többet lehet hallani a hálózatépítés fontosságáról. Bár a hálózatok témájának tudományos és üzleti értelmezései nem új keletűek, a hétköznapokban mégis nehéz megfogni és alkalmazhatóvá tenni a hálózatépítés praktikáit. Ahogyan látni fogjuk, a hálózatok legnagyobb ereje a különböző erőforrások egy célhoz való hozzárendelésében rejlik. A különbözőség, a másság értékké tétele pedig egyértelműen kapcsolódik a befogadó szemlélethez, ám a TE IS Programban nem csak ezért van kiemelt helye a hálózati szemléletnek. A hálózatok által összekapcsolódó erőforrások és az egymással kapcsolatba kerülő emberek az együttlét természetes velejárói, a kérdés csupán az, hogy céljainkhoz miként tudjuk felhasználni ezeket a találkozásokat. Mélyedjünk bele a hálózati szemlélet összetevőibe, és nézzük meg, hogy miként építhetünk mi magunk is hálózati kapcsolatokat!

Amikor hálózatról beszélünk, akkor legtöbbször olyan emberek közösségére gondolunk, akik jól ismerik egymást. Pedig a hálózatok és a közösségek közt meghatározható különbségek vannak. A közösségeket leginkább a földrajzi helyzetük, lokalitásuk, közös életterük, esetleg közös sorsuk vagy azonos élethelyzetük határozza meg. A hálózatok esetében más a helyzet. Persze közösségeken, vagy intézményeken, szervezeteken, csoporton belül is kialakulnak belső hálózatok, ahhoz azonban, hogy megértsük a hálózati forma lehetőségeit, mégis fontos látni e társas struktúrák közötti különbségeket.

Hálózat kialakulásához nincs feltétlenül szükség sem közös élettérre, sem közös sorsra, élethelyzetre, sőt, a hálózatok szereplői gyakran egymástól távol eső helyekről kapcsolódnak össze, akár úgy is, hogy a hálózati tagok között csak kevés közös vonás van. Míg a csoportok és a közösségek személyes kapcsolatai többnyire erősek és mélyek, addig a hálózatok tagjait leginkább „gyenge” kapcsolatok tartják össze, még akkor is, ha közös a céljuk. Egy hálózat felépítése olyan emberek közös célok érdekében történő kapcsolódásáról szól, akiknek a hétköznapokban esetleg nincs is lehetőségük a találkozásra. A hálózat akkor működik jól, ha a lehető legkülönbözőbb emberek alkotják, akik a legváltozatosabb erőforrásokat képesek a hálózat érdekében mozgósítani.

A hálózati szemlélet a TE IS Program szerves része. A hálózat esetünkben nem csupán az iskolák mint szervezetek összekapcsolódása, közös munkája miatt fontos, hanem az iskolán belüli kapcsolatok és dinamikák lendületben tartása, valamint az információ-, tudás- és erőforrás-áramlás miatt is. Ha a TE IS Csapat belső csoportmunkáját tartjuk a TE IS Program „központjának”, akkor a TE IS munkája köré épülő iskolai, belső hálózat a Csapat munkájának kiterjesztését jelentheti. Míg a belső hálózat az iskolán belül alakítja az építő és személyes kapcsolatrendszereket, addig a külső hálózat iskolák és egyéb társadalmi intézmények között sző egymást támogató hálót. Ha a hálózati szemléletet összevetjük módszertanunk korábban megjelenített útvonalaival (például Erőforrások azonosítása, Kommunikáció, Tudásmegosztás, Belső hálózat, Identitás), akkor látni fogjuk, hogy a kapcsolatok dinamizálása és a hálózati interakciók a TE IS folyamatának szinte valamennyi szakaszához hozzátartoznak.

A hálózati kapcsolatok megtalálása Csermely Péter (2012) szerint kétféle hálózati típus létezik: a biztonságkereső és az újdonságkereső. Az, hogy ki melyik hálózati formába kapcsolódik be, vagy milyen hálózatot épít, függ a személyiség vonásaitól, valamint a környezeti tényezőktől. A biztonságkereső hálózatban a személyes kapcsolati háló sűrű szövésű, amelynek megfelelően a hálózat tagjait csak néhány személy választja el (barátok és a barátok barátai). A biztonságkereső hálózatok akkor válnak fontossá az életünkben, ha helyzetünket stabilizálni szeretnénk, ahogy ez előfordulhat például egy új munkahelyen vagy társaságban. Csermely az újdonságkereső kapcsolati magatartáshoz, szerepekhez ad néhány használható tanácsot, megjegyezve, hogy hazánkban erre a fajta hálózatépítési módra lenne igazán nagy szükség. [101]

A „pozitív energiacentrumok” A kapcsolatok építéséhez és fenntartásához nagyon sok energiára van szükségünk. Az energiacentrum olyan személyeket jellemez, akik képesek mozgósítani a kapcsolatépítésre fordítható energiákat. A pozitív energiacentrumok kapcsolatai jellemzően a nyitottságról, a mosolyról, a közelségről (akár fizikai értelemben is) és a befogadásról szólnak. „A pozitív energiacentrum mindig simogat. Simogatja a környezetét odafordulással, nyitottsággal, figyelemmel, megszólítással, mosollyal és szeretettel.” [101]

„Keresd a hangadót!” A hangadó és a pozitív energiacentrum szerepek gyakran egy személyben jelennek meg. Míg azonban az energiacentrum leginkább az az ember, akit a legtöbben szeretnek, a hangadó egyúttal domináns is. „Ő az, aki felé fordulnak a többiek, és mindezt szívesen és gyorsan teszik.” Amíg a hangadók beszélnek, a többiek általában hallgatnak, bólogatnak, mosolyognak, vagy egyéb módon fejezik ki egyetértésüket. A hangadó és a pozitív energiacentrum a közösség közepe.

Ha a körülöttünk lévő társas térben kapcsolatot teremtettünk egy pozitív energiacentrummal vagy egy hangadóval, akkor több kapcsolatra szinte nincsen is szükségünk, hiszen a közösség által képviselt értékek, birtokolt ismeretek nagy részét ők képezik le. Ha egy hangadót meggyőztünk, akkor az egész közösségre hatásunk lehet.

„Keresd a furcsát!” A közösség értékeihez nem illő viselkedés sokszor a kívülállás jele. Ám a furcsa emberek hidat képeznek egy másik közösséghez, olyan utakat mutatva, amelyen keresztül a kapcsolatrendszerünk új, eddig ismeretlen területe felé indulhatunk el. A furcsa viselkedésnek viszont nem szabad elszigeteltnek lennie a közösségen belül, ugyanis ebben az esetben nem hidat, hanem zárványt találtunk. „Az a hálózatépítés szempontjából a »jófajta furcsa«, aki a csoport számára szemlátomást izgalmas és érdekes.” [101]

„Keresd a nyitott tekintetet!” A nyitott tekintetek a bizalom és az új felfedezésére való nyitottság jelei. Ha olyasvalakivel találkozunk, aki hozzánk hasonlóan nyitott tekintettel pásztázza körbe a teret, nyugodtan és befogadóan szemléli a környezetét, akkor valószínűleg egy olyan társra akadtunk, aki éppen olyan újdonságkereső, mint amilyenek mi vagyunk.

„Az ilyen bizalommal teli és bizalomébresztő ember sokszor még sokkal jobban integrálja az adott csoport által birtokolt ismereteket, mint a pozitív energiacentrum vagy a hangadó.” [101] Továbbá az is jellemző, hogy a nyitott tekintetű újdonságkereső nem egy vagy kettő, hanem sok hálózat tagja, azaz általa egyszerre építhetünk több csoport felé is hidakat.

„Haladj következetes ugrásokban!” Ha sikerült egy jóféle furcsával vagy egy nyitott tekintetű személlyel találkoznunk, akkor nincs más dolgunk, mint úgy alakítani a kapcsolatunkat vagy a helyzetet, hogy elvigyen bennünket a következő csoportba, vagy adjon elérhetőséget más hálózatokhoz. Ha mindez sikerült, akkor az új társas mezőben ugyanezeket a személyeket, szerepeket kell megtalálnunk.

A fenti néhány hálózatépítési jó tanács, jó gyakorlat nem csak akkor működik, ha kiterjedt hálózatokat szeretnénk építeni magunk körül, hanem akkor is, ha a magunk közösségében áll szándékunkban megkeresni iskolánk kulcsszereplőit. A TE IS Programban az újdonságkereső hálózati magatartás fontossága módszertanunk több elemében is tetten érhető.

A hálózatokban a „gyenge” kapcsolatok jelentősége éppen a hálózat szereplőinek különbözősége, „furcsasága” miatt lényeges. Ha csak olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik közel vannak hozzánk, akikkel a mindennapokban sokszor találkozunk, akkor ők valószínűleg nagyon hasonlóak hozzánk: hasonló a nézőpontunk, hasonlóak a preferenciáink és értékeink. Ha problémáink megoldására törekedünk, akkor leginkább azoktól a társainktól, barátainktól kérünk segítséget, akik közel állnak hozzánk; például egy osztályba, vagy évfolyamba járnak velünk, egy tantárgyi csoportba tartoznak velünk, ugyanaz az érdeklődésük. Azoknak, akik közel állnak hozzánk, vélhetően a megoldásaik is hasonlóak, így egy nehezebb, az erőnket és tudásunkat meghaladó probléma esetén nem biztos, hogy társaink az új megoldásokban mindig segítségünkre tudnak lenni. A hálózati munka abban is segít, hogy tőlünk különböző emberek megoldási módjait ismerjük meg, amely megoldások számunkra erőforrásokká válnak. A hálózati szemlélet éppen a furcsaság, a másság, a különbözőség értékeinek mentén tud összekapcsolódni a TE IS Programot alkotó egyik legfontosabb alaptémával, a befogadással. Látnunk kell azt is, hogy amíg a befogadás megteremtéséhez az iskolai kultúra változása szükséges, addig ennek a változásnak a hálózat jelenti az egyik legfontosabb eszközét.

A hálózatépítés lépései Ahhoz, hogy hálózatunk magába foglalja a lehető legtöbb és legkülönfélébb erőforrást, biztosítani kell a körülöttünk lévő struktúrák közötti átjárhatóságot. Belső (intézményi, vagy szervezeti, közösségi) hálózatok esetében a hálózatépítéshez látnunk kell annak a rendszernek az összetevőit és szintjeit, amelyben magunk is vagyunk. Nézzük meg, hogy milyen szintekből áll az iskolánk belső struktúrája, és találjuk meg azokat a pontokat, amelyek átjárhatóvá teszik ezeket az intézményi rétegeteket!

A hálózati építkezés során – némiképp ellentétben a TE IS Csapat belső munkájával – kifelé kell haladnunk, új kapcsolatokat kell teremtenünk. Ehhez a munkához újfent a Csapat belső biztonsága adja a legfőbb muníciót. Az új kapcsolatokban leginkább a sokféleséget, a különbözőséget kell megtalálnunk. Hálózatunkban sokféle tudásra lesz szükség, ezért törekedjünk arra, hogy minél különbözőbb embereket szólítsunk meg. Nem az a fontos, hogy minél többen legyünk, hanem az, hogy minél sokszínűbb legyen a kapcsolati hálónk.

Hálózati célok és stratégiák A hálózatépítés útjára a TE IS Csapat akkor tud rálépni, ha a csoport belső munkája során már eljutott a bizalom szintjére, továbbá ismeri a program értékeit, céljait és szemléletét. Ahogyan látni fogjuk, a hálózatteremtés lépéseiben a kapcsolat áll a középpontban. A kapcsolatok megteremtéséhez azonban a TE IS Csapat résztvevőinek szükségük van a program értékeinek ismeretére. A TE IS Program céljai, szemlélete a TE IS Koncepcióból és a TE IS Módszertanból kiolvasható, értelmezhető. Ezen felül minden iskolai TE IS Csapatnak magának kell kialakítania azt a hálózati célt, amelynek mentén a külső kapcsolatait építeni kezdi.

Hálózati céljainkhoz ismernünk kell az iskolában (vagy az iskola körül) már meglévő hálózati elemeket, jellemző kapcsolódásokat is. Ezek a létező hálózatok – ha nem is tudatosan épített hálózatokról van szó – segítenek bennünket abban, hogy merre induljunk, milyen létező kapcsolatokra hagyatkozhatunk. Ha meglévő hálózatokat tanulmányozunk (például a Kutatás, megismerés módszertani elem segítségével), akkor érdemes megtalálni vagy kitalálni a létező hálózat céljait, szereplőit és kiterjedését is.

A kapcsolatteremtés kérdései Hol, milyen úton érdemes elindulni a hálózati kapcsolatok megteremtése felé? Van-e jellemző, megragadható tér, idő és alkalom, amelyek segítenek bennünket a kapcsolatteremtésben? A hálózatépítés során jó néhány olyan további kérdés merülhet fel, amelyekre érdemes előre készülnie a TE IS Csapatnak.

• Hogyan és kik felé teszem meg az első lépéseket?
• Milyen kapcsolati típusok okoznak számunkra nehézséget, és melyek azok a személyek, akikkel egyszerűbbnek látszik a kapcsolatfelvétel?
• Hogyan továbbítom a leendő kapcsolataim felé a hálózatépítés céljait?
• Tudok-e mesélni arról, hogy a TE IS Csapat mit gondol a leendő hálózat tartalmáról, munkájáról?
• Mit jelent számunkra a belső hálózat, és milyen kapcsolatokat tekintünk a külső hálózathoz tartozónak?

Kérdéseinket a TE IS Csapat közös munkája során beszélhetjük át, akár úgy is, hogy egy-egy helyzetet elpróbálunk magunk között.

A hálózat karbantartása és lendülete Ahhoz, hogy hálózatunk sokáig működőképes maradjon, nem elég csupán a kapcsolatteremtésre koncentrálni. Épülő hálózatunk fejlődését vagy éppen elakadásait folyamatosan figyelnünk kell, hogy amennyiben szükséges, a céljainkhoz képest történő félrebillenést ellensúlyozni tudjuk. A kapcsolatteremtés során vizsgálhatjuk például azt, hogy melyek voltak a sikeres kapcsolatteremtő lépések, vagy mitől váltak a megszólított személyek hálózatunk részévé. A kapcsolatteremtés eredményeit, alakuló hálózatunk munkáját tudatosan kell „felügyelnünk” és értékelnünk.

A hálózat akkor él igazán, ha mozgásban van, és eredményei vannak. A hálózatnak valamit csinálnia kell ahhoz, hogy benne az élő kapcsolatok megmaradjanak. Ahhoz, hogy a hálózat lendületben maradjon, a kapcsolatokat működtetni, ápolni kell, míg a hálózati munkát folyamatosan témákkal, programokkal kell „táplálni”. Ha ezt nem tesszük, akkor kapcsolataink idővel megfakulnak, közös céljaink pedig a hálózat számára tartalmatlanná válnak. Gondoljuk el, hogy a TE IS Csapat hálózati céljaival megkerestünk 10-15 személyt az iskolában, és nagy részük úgy látta, hogy szívesen hallana többet is a TE IS Csapat működéséről. Ha ezeket a hálózati tagokat túl sokáig váratjuk a további információkkal, vagy sokáig nem tudunk számukra újat mondani, nem tudjuk őket egy-egy aktivitásba, mozgásprogramba bevonni, akkor előbb-utóbb az említett társak érdeklődése és kapcsolódási motivációja gyengül, mígnem egy részük egyszer csak más „társas inger” után néz.

Alfejezetünk elején szó esett arról, hogy a tudomány és az üzleti élet milyen fontosnak tartja a hálózatokat. Nem véletlenül. A hálózatok újabb és újabb tudományos adatokhoz, eredményekhez, valamint még több profithoz segítik hozzá a tudósokat és az üzletembereket. A TE IS Csapat hálózati szemléletének nem célja sem a tudomány új tartalmakkal való ellátása, sem a profit maximalizálása. A TE IS Hálózatban mindenki a maga akarata által csatlakozik be úgy, hogy ismeri a TE IS Program, valamint a hálózati működés céljait. Hisszük, hogy a jól működő hálózat minden résztvevő érdekeinek és igényeinek megfelel úgy, hogy közben a hálózatban minden tag értékei elfogadásra kerülnek.