A motoros fejlődés külső jegyek alapján megfigyelhető folyamat. A konkrét mozgásformák megjelenése, azok kivitelezésének folyamata és eredménye jelenti a megfigyelések alapját. A különböző mozgások a teljes mozgásfejlődés során három fő csoportba kategorizálhatók. Az egyik csoport a helyváltoztató vagy lokomotoros mozgáskészségek, amelyek egy adott ponthoz képest elmozdulással járnak a térben. A járások, futások, szökdelések tipikusan ilyen mozgások.

A másik fő csoport a stabilitási vagy helyzetváltoztató készségek, amelyek a gravitáció legyőzését teszik lehetővé az egyensúlyozó rendszer segítségével. A húzás, a tolás, az ülés, a támaszhelyzetek vagy az irányváltoztatás jó példák erre a csoportra.

Végül a harmadik csoport a manipulatív mozgásokat jelenti, amelyek lehetnek mind nagymotoros, mind a finommotoros manipulációk. A rúgások, dobások, elkapások, gurítások tipikus nagymotoros manipulációk, míg az ujjakkal végzett apró mozgások, mint például a vágás, a rajzolás vagy az írás finommotoros manipulációk.

Számos mozgás csak elvi alapon sorolható be az egyes főcsoportokba, mivel egyszerre lehet helyváltoztató és manipulatív, helyzetváltoztató és manipulatív, hely- és helyzetváltoztató, vagy mindhárom együttesen. A labdajátékokban például tipikusan mindhárom mozgáscsoport együttesen is megjelenik. A fundamentális mozgások csoportosítását az 1. táblázat mutatja. [12]

MEGJEGYZÉS: a mozgáskoncepciók feldolgozása és tudatosítása kiemelten fontos feladata az óvodai és kisiskolás testnevelésnek. A nemzetközi szakirodalom és a Nat 2012-re épülő testnevelés kerettanterv is tartalmazza a természetes mozgáskészségek fejlesztése mellett a mozgáskoncepciók feldolgozásának fontosságát. A testnevelés kerettanterv 1–4. osztályokra vonatkozó része külön nevesíti a mozgáskoncepciókat, és előírja azok feldolgozásának szükségességét.

Könyvünk a mozgáskoncepciók mentén rendszerezte a fejlesztésre alkalmas feladatokat, gyakorlatokat, amelyeket mozgásformánként táblázatokba rendeztünk. Gyakorlatilag megtartottuk az eredeti koncepciót, ám változtattunk a „Testtudat, testrészek közötti kapcsolat” elemen. A táblázat első oszlopába rendeztük, mint a mozgásforma tanulása során először tudatosítandó, gyakorlandó összetevőt. Ennek bővebb leírása a következő, 1.5. alfejezetben olvasható.

A természetes mozgások feldolgozásakor a mozgáskoncepciós megközelítés alapvető előnye, hogy a rendszerező elv elemei tudatosíthatóak, ami lehetővé teszi, hogy a tanulóknál kialakítsuk az úgynevezett „funkcionális megértést”. Ez tartalmazza magát a mozgásos cselekvést, ugyanakkor az ahhoz kapcsolódó gondolkodásbeli műveleteket is. („Értem, hogy miért és hogyan, ezért tudatosan próbálom alkalmazni.”). A mozgástanulás ilyen, kognitív alapú megközelítése hatékonyan készíti elő a természetes mozgások későbbi, sportjátékok vagy más sporttevékenységek során történő felhasználását, amely szintén nem nélkülözheti a megfelelően felépített kognitív alapokat. [13]

MEGJEGYZÉS: a mozgáskoncepciók összetevőiről való minél több tapasztalatszerzés nagyszerű lehetőséget kínál a gyermekek problémamegoldó gondolkodásának, kreativitásának fejlesztésében is, amelyeket a kiadványban található gyakorlatok is igazolnak.

ÖSSZEFOGLALVA azt mondhatjuk, hogy a természetes mozgások gyakorlásánál lehetőségünk van a mozgás összetevőinek tudatosítása mellett a mozgás megvalósulásának körülményeit is tudatosítani, amely alapvető fontosságú annak érdekében, hogy mozgások hatékony, kontextualizált alkalmazása létrejöhessen (1. ábra).