Létszám: 4–8 fő/csapat
Eszköz: labdák, bóják

A támadócsapat egy kijelölt 40 × 30 m-es területen az alapvonal mögött áll, míg a védőcsapat tagjai a pályán, a bázispontok közelében, illetve szétszórtan helyezkednek el. A támadócsapat első játékosa játékba hozza a labdát (például üti, dobja, rúgja), majd a bázispontok érintésével megpróbál visszajutni a kiinduló helyre. A bázispontok a „házak”, ahol a támadó játékos biztonságban van, azaz ott őt nem lehet kiejteni. A védőcsapat a megszerzett labdával többféleképpen akadályozhatja meg a támadót a futásban:
– a labdával megérinti (nem megdobja!) a futójátékost bármely két bázispont között;
– a bázispontnál hamarabb ott van a labda, mint a futó játékos. Azaz ha a támadójátékos a 2. bázispontot próbálja elérni, akkor a labdának a 2. bázisponthoz (és nem a 3.-hoz!) kell hamarabb odaérnie, mint a futójátékosnak.
A támadójátékos bármely bázisponton dönthet úgy, hogy a továbbfutás nem biztonságos. Ekkor a bázison várja a következő ütést, amelynek pillanatában tovább kell futnia. 
A cél, minél több játékosnak visszajutni a célhoz, bázisok érintésével. Egy befutó 1 pontot ér. Ha minden tanuló játékba hozta a labdát a támadócsapat részéről, és már nincs befutó, akkor a csapatok szerepet cserélnek. A játékot az a csapat nyeri, aki több pontot szerez. 

• Indulj gyorsan! Amint az ütőjátékos elhagyta az első bázist, indulhat a következő támadójátékos. A támadójátékosok addig futhatnak, amíg a védőcsapat meg nem szerzi a labdát és egy futójátékoshoz nem érinti két bázis között. Ekkor megszámoljuk a futójátékosok által megtett bázisok számát, és a második ütőjátékostól folytatjuk a játékot. Ebben az esetben a támadójátékosok nem állhatnak meg egy-egy bázison. A játék akkor ér véget, amikor a védők megérintettek egy futójátékost. Ha minden játékos ütött, térfélcsere következik. Vajon melyik csapatnak lesz több pontja?

• Egy bázisponton csak egy tanuló állhat, így „tolási kényszer” alakulhat ki. Ha nincs a játékos mögött üres bázis, akkor futni kell, hogy az újabb támadónak is legyen „háza”.
• Az ütési sorrendet tartani kell a bázisokon is, vagyis előzni nem szabad, ahogy a bázisokon „elaludni” vagy megpihenni sem.
• A kiejtés módját egyszerűsíthetjük, ha csak egyfajta kiejtési módszert engedélyezünk. Vagy a futójátékos érintését, vagy a harcot a bázisért. Minél több kiejtési módszer között választhatnak diákjaink, annál nehezebb a döntés, amely kezdetben lassítja a játék dinamikáját.
• Nehezíthetjük a támadók feladatát úgy, hogy a védőcsapat a megütött labdát a levegőben (pattanás előtt) elkaphatja és ezzel az ütőjátékos automatikusan kiesik, mielőtt még futhatna az 1-es bázisra. Figyelmeztessük a védőjátékosokat, hogy ne az elkapott labdának örüljenek, hanem próbáljanak minél hamarabb „akcióba” lendülni a már bázisokon tartózkodó támadójátékosok ellen!