Másnap, földrajzórán. János bácsi az asztalnál ül, a gyerekek az utolsó válaszokat írják a dolgozatba.

JÁNOS BÁCSI: Anna, szedd össze a dolgozatokat! Letelt a harminc perc. Óra végére ki is javítom. Ti addig foglaljátok el magatokat, csak ne üvöltözzetek! Azt javaslom, használjátok ki értelmesen az időt. András, Kevin, itt a lehetőségetek, hogy felvázoljátok a többieknek az ötleteteket. Óra végéig vitassátok meg, mi a terv. Engem ne zavarjatok, itt maradok, de dolgozatot fogok javítani, tehát: mintha itt se lennék! Értve vagyok?

KEVIN:               Igen, tanár úr!

(Anna a tanári asztalra teszi a papírokat.)

JÁNOS BÁCSI: Rendben. Negyedórátok van. És nekem is. (Nekikezd a javításnak.)

(Kevin kissé zavarban van, de elszánt. Andrásra néz. András mosolyogva bólint, biztatja a barátját, hogy kezdje el.)

KEVIN:               Először is mindenkitől bocs, hogy tegnap kicsit zavarosan kezdtem bele a mondókámba. De ha ti is benne vagytok, akkor még egyszer nekifutnék.

NÓRI:                  Helyes! Halljuk!

ANDI:                  Én csak annyit szeretnék elöljáróban mondani a többieknek, hogy én már hallottam a srácok tervét részletesen, és higgyétek el, érdemes meghallgatni őket!

FANNI:                Kíváncsian várjuk, igaz, Zoli? (Cinkosan ránevet Zolira.)

ZOLI:                  Egy esélyt megérdemelnek.

FANNI:                (meglepetten) Nocsak!

ANNA:                 Figyu, fogjátok be légyszi, most akkor hallgassuk már tényleg végig őket!

MAJA:                 Így van!

SZILVI:              Jaj, Maja, nem kell állandóan helyeselned, ha Anna megszólal!

MAJA:                 Most mi a baj ezzel? Tényleg!

ZOLI:                  Csönd már! Halljuk!

KEVIN:               (Zolihoz) Kösz! Szóval, szeretném, ha lenne egy csapat. Oké, hogy Nóri és Szilvi szeretnek együtt futni, mi srácok meg néha focizunk… Ez jó, meg minden. De azt szeretném, ha csinálnánk valami király dolgot együtt. Így jutott eszembe ez a drámaszakkör. És utánanéztem, hogy más sulikban ez hogyan működik.

ANDRÁS:            És rájöttünk, hogy ezt mi is meg tudnánk csinálni.

KEVIN:               Ha akarjuk… Ha akarjátok.

ZOLI:                  Azt mondd meg, légy szíves, hogy hogyan gondoltátok? Színészkedni kell, vagy mi?

ANDRÁS:            Azt mi döntjük el. Igen. Választhatjuk azt a megoldást is, hogy felkérünk valami felnőttet vagy rendezőt, kiválasztunk egy darabot, és bemutatjuk.

ANDI:                  Ez nekem tetszik.

SZILVI:              Hát nekem nem annyira… Én nem akarok, és nem is tudok színészkedni.

FANNI:                Én sem, az biztos!

ANDRÁS:            Csigavér, skacok! Hadd mondjuk végig! Mi döntjük el, mit csinálunk! Nem feltétlenül kell színházat csinálni.

ANNA:                 Bár, zárójelben megjegyzem: a „színházcsinálás” nem csak színészekből áll. Szilvi, te például lehetnél jelmeztervező, hisz imádsz rajzolni, és ügyes vagy.

ZOLI:                  Én meg gitározhatnék…

KEVIN:               Például! Igen! De úgy is dönthetünk, hogy előbb csak mi játszunk, magunknak, aztán majd kialakul. Csak kezdjük el valahogy!

NÓRI:                  És, ha úgy döntünk, hogy legyen, akkor mi van? Mi a következő lépés?

ANNA:                 Hát… gondolom, kell egy vezető. Olyan szakkörvezető, mondjuk így.

(András elővesz egy papírt és tollat.)

ANDRÁS:            Oké, írjuk össze, mi kell. (Írni kezd.) Vezető…

SZILVI:              Kell egy hely, ahol összejöhetünk.

ANDRÁS:            (Írja, amit a gyerekek sorolnak.) Hely…

FANNI:                Igazgatói engedély…

ANDRÁS:            Engedély.

MAJA:                 Rendszeres találkozás.

ANDRÁS:            Találkozás.

NÓRI:                  Segítő.

KEVIN:               Ezt hogy érted, Nóri? Mi az, hogy segítő?

NÓRI:                  Segítő tanár vagy tanárok. Anélkül nem fog menni.

KEVIN:               Jánosbá azt mondta…

ZOLI:                  Szerintem Márt néni is…

JÁNOS BÁCSI: (viccesen) Nem megmondtam, hogy engem hagyjatok! Mintha itt sem lennék!

ANDRÁS:            (szintén viccesen) Na, de Jánosbá! Most, ha már behúzott a csőbe, és mindent megcsináltunk, amit kért, akkor tessék nekünk segíteni. (Átnyújtja a papírt.) Tessék. Összeírtunk mindent.

JÁNOS BÁCSI:    (Átfutja a jegyzetet.) Oké srácok. Annyit ígérhetek, hogy ezt átbeszélem az osztályfőnökötökkel. Biztos vagyok benne, hogy Márti néni is támogatja majd az ötletet. Szerintem még arra is hajlandó lesz, hogy besegítsen a szakkör munkájába. (Kicsöngetnek.) Na, most erről ennyit. Beszélek Márti nénivel, és visszatérünk erre! Az órának vége, mehettek!