A függőállásban, függésben végrehajtott fejlesztés talán az egyik legelhanyagoltabb terület a testnevelésben, mozgásfejlesztésben. Fontosságát a kar és vállöv izomerejének fejlesztésében játszott szerepe indokolja amellett, hogy egyre több gyermeknél hiányzik a függés, fára mászás, mászókázás élménye. (Érdekesség, hogy egy angol kutatás eredménye szerint háromszor akkora az esélye, hogy egy 10 év alatti gyermek kiesik az ágyából, mint annak, hogy leesik a fáról mászás közben (https://www.primalplay.com/tedx)). Márpedig azok a kihívások, megoldandó helyzetek, amelyek a különböző mászások és függések során felmerülnek, nagyon jótékonyan hatnak az énhatékonyság-érzetre, az észlelt kompetenciára, hiszen teljesítésük legtöbbször egyéni, pillanatnyi siker.

Hasonlóan a támaszgyakorlatokhoz, a függések, függőállások gyakorlása is kevésbé népszerű területe a testnevelésnek, pedig azon túlmenően, hogy a saját test erejéről a tenyéren keresztül kapott visszajelzés máshol nem tapasztalható ennyire jól értelmezhetően, számos olyan kihívást jelenthet, amik leküzdése felszabadultságot, az énhatékonyság érzetét nyújtja.
Ehhez adunk néhány szempontot.

• A mozgástanítást és gyakorlást először mindig a függőállásokban történő végrehajtással kezdjük, és csak ezek után térhetünk át a függésekre.
• A függőállásban végzett gyakorlatok által fokozatosan haladva célunk elérni, hogy a tanuló teljes testsúlyát legyen képes függésben megtartani, majd ebben a helyzetben további gyakorlatokat végezni. A támaszgyakorlatoknál leírt előnyök a függőállások, függések esetén is érvényesek, ám a saját test súlya függő helyzetben „érződik leginkább”.
• A fejlesztésben fontos szerepe van a játszótereken egyre inkább megjelenő vízszintes/függőleges létráknak, sorban belógatott függeszkedő gyűrűknek, mászóhálóknak, köteleknek. A tornatermekben felhasználható ilyen jellegű eszközök köre a kelleténél szegényesebb. Szinte csak a bordásfal és a mászókötél található meg mindenütt. Ahol azonban vannak, ott jól használhatók a KTK-szerek, a tornapadok. Az óvodákban e feladatok megvalósítására jól használhatók a Greiswald-padok. Az óvodai és iskolai fejlesztés nagyban hozzájárul a játszótéri eszközök biztonságos használatához.

• A függeszkedésre használt eszközök alatt olyan biztonsági felszerelésnek kell lennie, mely leesés esetén megvéd a balesetektől (például szivacsszőnyeg, gumitégla, homok).
• Ezeknél a feladatoknál, a gyakorlatok jellege miatt, különösen fontos a gyermekek egyéni képességeinek figyelembevétele! Ez vonatkozik a nehézségi fokra és a függeszkedés hosszára is. Minden gyermeknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy akkor hagyja abba a gyakorlatot, amikor nem biztos a saját végrehajtásában.
• Változatos gyakorlással tapasztalatot kell szereztetni a kéz helyzetéről (felső, alsó- és vegyes fogásokról), valamint a fogástávolságokról (szűk, normál és tág fogásról).
• A függőgyakorlatoknál mindaddig biztosítani kell az alátámasztást lábbal, amíg a kéz-, kar- és a váll izomereje nem elégséges a test egészének biztonságos megtartásához. Különösen fontos ez a felfelé haladásnál. Ezeknél a gyakorlatoknál meg kell tanulni felbecsülni azt a távolságot, amit még biztonságosan meg tud tenni a gyermek. Ehhez segítenek a rövid- és hosszú fogásokkal haladással kapcsolatban megszerzett, az elfáradásról és a szükséges izomerő-befektetés nagyságáról szerzett tapasztalatok.
• Az egyenletes és a változó sebességgel történő haladásnál elsősorban a függőállásban végzett gyakorlatok dominálnak. Függésben csak akkor végeztessünk gyorsan vagy változó sebességgel feladatokat, ha a váll- és a fogás ereje ezt már lehetővé teszi (balesetveszély)!
• A mozgás szerkezeti elemeinek dinamikai összetevőkkel bonyolított végrehajtása egyfajta belső ritmust eredményez. A gyorsított, a lassított és a szaggatott mozdulatokkal történő végrehajtás a mozgások végrehajtásnak tudatosságát eredményezi. Ez a bonyolítás ennél a mozgásnál természetesen nem egyszerű, mert csak azon az időn belül lehet variálni, ami a mozdulat elindításától a lendület befejezéséig tart. Ez különösen a lassított és a szaggatott végrehajtásnál ütközik nehézségbe.
• A páros és társas feladatoknál még nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a balesetveszélyt minimálisra csökkentsük. Ezért főleg kis magasságban vagy alápárnázott hely fölött gyakoroljanak a tanulók. Vízszintes létrán egymással szemben függés közben utánozhatják, megérinthetik, de egymás mögött helyezkedve követhetik is egymást a gyermekek. Fejlettebb izomerő esetén a párok által elvégezhető feladatokból koreográfiát is készíthetünk. A párokban történő mozgás összehangolása mindkét gyermektől nagy figyelmet követel, amelyhez alapfeltétel a fogásbiztos függés végrehajtása.
• Az eszközök hordása bordásfalon fel-le, vagy vízszintes létrán előre-hátra haladás közben is végezhető. A függés és a függésben le- és felmászás biztos tudása esetén a megszokott gyakorlatok változatossá tétele érdekében vezethetjük be az eszközhordásos feladatokat.

A függőállások, függések feldolgozása során javasolt játékok: