A kézzel történő labdavezetés (labdapattintás) az egyik legalapvetőbb mozgásforma, amit a labdával tenni lehet. Amikor egy kisgyerek a labdával játszani kezd, szinte biztos, hogy megpróbálja maga elé dobni, pattintani a labdát, aminek pattogásában nagy örömét leli. Innen már csak egy lépés, hogy a felpattanó labdát elkapja (6), azaz labdapattintást hajtson végre.

A labdapattintás tehát egyszeri lepattintást jelent, míg a labdavezetés tulajdonképpen labdapattintások sorozata, amely során lerövidül a két leütés közötti labdaérintés (labdabirtoklás) ideje, ezáltal folyamatosabbá válik. Mindkettőt lehet egy vagy két kézzel, ill. helyben és haladással is végezni.

A labdavezetés haladással számos sportág (elsősorban a kosárlabda és kézilabda) esszenciális része, a pályán a labdával történő haladás, helyezkedés egyedüli módja. De ha nem is sportági szempontból vizsgáljuk, akkor is azt mondhatjuk, hogy az általános labdás ügyesség elengedhetetlen részét képezi a labdavezetés, amely során a labda a kívánt irányba és erővel hagyja el a tanuló kezét, és ahol ily módon tudatosan irányítottá válik (gyakran mondjuk viccesen tanítványainknak, akik még keresési szakaszban vannak és látszólag az elpattanó labdák után szaladnak, hogy először még a „labda vezet téged”, de később majd te fogod irányítani a labdát). Ennek folyamatában megfigyelhetjük, hogy:

• a tanuló a labdát két kéz helyett egy kézzel nyomja le;
• a labda már nem annyira a testhez közel pattan le, pl. nem pattan rá a lábakra;
• hosszabb úton gyorsítja a labdát, kevésbé tűnik „ütésnek”;
• a korábban még bizonytalan, merev csukló egyre inkább fellazul, rácsapódik a gyorsítás irányára.

(6.) Megjegyzés: a manipulatív mozgásformák jellegükből fakadóan mutatnak némi átfedést. Itt például a labdapattintás során mindig történik egy elkapás is, hiszen csak egyszer pattan le a labda. Ennek megfelelően a pattintás az elkapások gyakorlása során is illeszkedő gyakorlat, csak ott nem a pattintáson, hanem az elkapáson van a hangsúly.

A labdavezetés – izoláltan – megtörténhet nyújtott térdekkel, a test előtt leütve a labdát. Ez tulajdonképpen teljesen elfogadható labdavezetésnek minősül általános értelemben. A legfontosabb mozgásszerkezeti összetevők felsorolása során több, a kosárlabdához kapcsolódó végrehajtási szempontot adunk ebben az alfejezetben. Tesszük ezt elsősorban azért, mert ezen szempontok mindegyike hozzájárul a pontosabb, funkcionálisabb végrehajtáshoz, másrészt pedig azért, mert szeretnénk bemutatni, hogy a sportági igényű mozgástanulás és az iskolai, általános mozgásos ügyességfejlesztés tanulási szempontjai a mozgástanulás kezdetekor nem térnek el egymástól. Ennek megfelelően a könyvünkben alkalmazott gyakorlatok, amelyeket elsősorban az iskolai és óvodai testnevelés-foglalkozások vonatkozásában írtunk, ugyanúgy képezhetik kosárlabda-előkészítő foglalkozások anyagát. Fontos kiemelni, hogy a már sokat emlegetett változatosság a labdavezetések során domborodik ki a leghangsúlyosabban: a labda méretében, súlyában és anyagában (pingponglabdától a fitballig), a térben (saját és általános tér szinte minden eleme adott), az alkalmazott eszközökben, amelyen haladva, és amelyeken magukon is lehet labdát vezetni (padok, instabil felületek, szőnyegek stb.), és a társak szerepében (együttműködő, együttműködő-versengő és versengő kapcsolat is lehetséges). Ennek megfelelően a labdavezetés az egyik legjobb mozgásforma a „céltábla”-modell szintjeinek érzékeltetésére, megértésére (26. ábra).

A labdavezetés, labdapattintás feldolgozása során javasolt játékok:

Labdavezetések kézzel

Labdavezetések lábbal