Gördülésről akkor beszélünk, amikor bármely testrészen, testfelületen kialakított íven 180 foknál kisebb az elmozdulás (például talp, has, hát). Gurulásról pedig akkor, ha a test szélességi vagy hosszúsági tengelye körül legalább 180 fokban történik az elmozdulás. A gördüléssel és gurulással történő feladatok elsődleges fejlesztő hatását a vesztibuláris rendszer ingerlésével éri el, ezért kifejezetten segíti az egyensúlyozó rendszer és a térpercepcióra épülő funkciók javulását. A gördülések és a gurulások még egy szempont miatt fontosak, mégpedig alapvető sérülésmegelőző szerepük van az esések következtében fellépő ütközésekkel, becsapódásokkal kapcsolatban. Mindkét mozgásforma az esésgyakorlatok kulcsfontosságú eleme is egyben.

A gördülések, gurulások oktatása során sokszor találkozik az ember némi tanácstalansággal, más mozgásanyaghoz való csatolásának kérdéseivel. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani pár pedagógiai szempont megadásával.

• A gurulások tanítását előzze meg a gördülések oktatása! A gördülések gyakoroltatását a test nagyobb felületein kezdjük (hason, háton). Az egyre kisebb felületen való gördülésnél egyre nehezebb az egyensúlyi helyzet megtartása. Fontos, hogy a testfelületek váltogatásával és a lehető legtöbb irányba végeztessük a gyakorlatokat. (Például „csónakringás” hason és háton is, „talphinta” terpeszben, harántterpeszben és zárt állásban is.)

• A test különböző felületein történő gördülés hozzájárul a test egyensúlyi helyzetének egyre biztosabb megőrzéséhez. Ezeknél a gyakorlatoknál tudatosan billentjük ki a testet az egyensúlyából, és az egyensúlyi helyzethez való visszatalálás gyakoroltatásával mintegy bejáratjuk az ehhez szükséges idegpályákat. Mint minden utánzó gyakorlat, ezek is beindítják a fantáziát, és kellő motivációt biztosítanak a végrehajtáshoz a testnevelésórákon kívül is.
• A „testíveken” (talp, has, hát, oldal) oda-vissza történő gördülés (hintázás) feltételezi, hogy a gyerekek megtanulják az ívek szélső holtpontját érzékelni. Majd az ív növelése, a lendület fokozása érdekében izommunkával vagy a végtagok lendítésével segítik a feladatok végrehajtását. Az izmok ritmikus megfeszítése-ellazítása, a végtagokkal történő lendítés váltakozó iránya és annak egyre tudatosabb érzékelése olyan alapokat teremt, amelyekre később sok bonyolultabb mozgás építhető. Különösen érdekes gyakorlat a hanyatt fekvésben gördülés a háton előre-hátra szinte csak a karok előre és hátra lendítésével. Egy ilyen mozgás közben magától értetődő, hogy a kar lendítése az ív során oda-vissza is mindig szinte megakad. Így lehet megtanulni és megtanítani, hogy testtel vagy a végtagokkal indított lendítés útja egy pillanatra megakad a holtponton.
• Azok a lendületek, amelyek a hintázással történő gördülés során létrejönnek, az átfordulásoknál, forgásoknál, a hintázásnál sokszor előkerülnek. A gördüléses gyakorlatok vezethetnek el a gurulások és átfordulások könnyed, lendületből történő végrehajtásához.
• Ügyeljünk arra, hogy mivel minden gyermeknek van domináns forgásiránya, ezért tudatosan végeztessük a gyakorlatokat mindkét irányba.
• A megfeszített testtel, lassú tempóban gurulás kifejezetten fejleszti a test- és az izomérzékelést. Ilyenkor az izmok megfeszítése után vállal kell indítani a gurulást. Mindvégig arra törekedve, hogy az egyenes irányt megtartsák. Ezután próbálhatjuk meg a „körző” gurulást, mikor a karokat vagy a lábakat fixálva kell körben gurulni.

• Az egymáshoz való alkalmazkodás a páros feladatokban eleinte nehézséget jelenthet a gyerekeknek (különböző tempót kell összehangolni). A gördüléseket párokban kezdhetjük egymás gördítésével, hintáztatásával járó gyakorlatokkal (például hanyatt fekvésben, törökülésben oldalra). A kontaktussal együtt végrehajtott hintázásoknál (például törökülésben előre-hátra kézfogással) a lendületvételben a társ segít. A kontaktus nélküli gyakorlatoknál a ritmus és a tempó még nagyobb szerepet kap a helyes végrehajtásban (például zsugorülésben a térd átkulcsolásával gördülés előre és hátra szinkronban vagy ellentétesen).
• Az egymás testén való átgurulás különleges élményt ad a gyerekeknek.
• Az eszközös gurulásoknál az eszköz megtartása jelenti az új elemet. Az eszközös gurulásokon kívül (babzsákkal, labdával a kézben vagy térd közé szorítva) az eszközökben való gurulások teszik még élményszerűbbé a gyakorlást. Magasabb fokon, a társas és eszközös gyakorlatokat kombinálva olyan különleges mozgások jeleníthetők meg, mint például a több body roll hengerbe bújt gyermek társak által való gurítása.
• A gurulásoknál és az átfordulásoknál legyünk tekintettel az egyéni különbségekre, érzékenységre. Meg fogjuk tapasztalni, hogy egyes gyermekek nagyszámú ismétlés után sem szédülnek el (ez nem feltétlenül jó jel), mások pedig egy átfordulás után is bizonytalanná válnak. Ne követeljünk meg nagyszámú végrehajtást ez utóbbi gyermekeknél!
• Nehezítő körülményként is használhatjuk a gördüléseket, átfordulásokat, mikor utánuk más alapmozgásokat végeztetünk (járás, futás, támaszgyakorlatok), természetesen előtte meggyőződve arról, hogy nem jelent balesetveszélyt.
• A szélességi tengely körüli átfordulások (gurulóátfordulás előre és hátra) igen körültekintő gyakorlást igényelnek. A jelentős mértékű túlsúly, a koordinációs problémák miatt a nyaki gerincszakaszra túl nagy terhelés kerülhet. A kéztámasz jelentősége és a nagy lendülettel történő végrehajtás elengedhetetlen. Különösen a hátrafelé történő átfordulásnál (gurulóátfordulás hátra) nagyon sok gyermek nem képes biztonságosan megoldani. Óvodáskorban kifejezetten nem javasoljuk az oktatását, de a későbbi életkorokban sem javasoljuk, hogy mindenkinek kötelezően meg kelljen tanulnia. A lejtőn történő gurulások ugyanakkor szinte minden tanuló számára biztonságos végrehajtást tesznek lehetővé. Minden esetben különös jelentőséget kap a fej két oldalán talajra helyezett kezek nyakat tehermentesítő szerepe. A körültekintő segítségnyújtás és a megfelelő felület elengedhetetlen e gyakorlatok végeztetésénél.

A gördülések, gurulások feldolgozása során javasolt játékok: