Az ügyesség – mint szakkifejezés – fogalmával kapcsolatban sokféle nézőpont terjedt el a hazai és nemzetközi szakirodalmakban. Ha sportági szempontból vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az ügyesség a speciális, sportági mozgások célszerűségében nyilvánul meg (Király, 2001). Vizsgálhatjuk azonban az alapvető mozgásformák (1) (az angol nyelvű szakirodalomban fundamental movement skills, helyenként basic skills vagy foundational movement skills) viszonylatában is. Ebben az esetben minél többfajta mozgást tud valaki magabiztosan végrehajtani, annál ügyesebbnek véljük. De létezik egy nem sportági jellegű megközelítés is, olyan ügyességet vizsgálva, mint például a rajzolás vagy akár az autószereléshez kapcsolódó speciális mozdulatok.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a mozgásában ügyes ember az adott mozgásos kihívást, feladatot a környezeti körülményekhez alkalmazkodva célszerűen, hatékonyan teljesíti.

Ez legtöbbször egy speciális ügyességet igénylő feladatban történik – akár sportági, akár egyéb vonatkozásban (például a már említett rajzolás) –, ugyanis az ügyességet leginkább a különböző, jól beazonosítható mozgások alkalmazása közben, változó feltételek között, azaz kontextualizálva tudjuk értelmezni. Azonban minden sportspecifikus ügyesség hátterében egy olyan alapügyesség áll, amely az alapvető mozgásformák hatékony, pontos végrehajtásának készségrendszerét is magába foglalja. 

Az ügyességfejlesztésnek – az óvodai és iskolai testnevelés részeként – az alapvető mozgásformák fejlesztésén kell alapulnia. Hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy minden tanítványunk a lehető legátfogóbban, legváltozatosabban szerezzen tapasztalatot az alapvető mozgásformák alkalmazásáról annak érdekében, hogy mozgásában kellően autonóm és magabiztos lehessen a későbbi felhasználás során; legyen szó teljesítményközpontú vagy rekreációs célú sportolásról, esetleg a mindennapi élet egyéb aktivitási formáiról (1. ábra). A minél nagyobb változatosság az egyéni ügyességfejlődés és a mozgásokat kísérő kognitív összetevők alakulása szempontjából is különösen fontos. 

Az ügyesség, illetve az azt felépítő alapvető mozgáskészségek és mozgásformák szintje minden embernél eltérően fejlődik, végrehajtásuk eltérő szinten áll. Ráadásul minél több ügyesség-összetevőt próbálunk meghatározni, annál változatosabbak az egy-egy emberre jellemző fejlettségi szintek. Például előfordul, hogy valaki kiválóan fut és szökdel, de a manipulatív, labdás készségei elmaradnak társaiéitól vagy az életkorra jellemző átlagos fejlettségi szinttől. A széles körű, változatos gyakorlással azt segítjük elő, hogy mindenkinél lehetőségünk legyen elősegíteni az egyéni fejlődést, megtaláljuk azokat a mozgásformákat, amelyek a leginkább hatékonyak az adott tanulónál.

(1) Az alapvető mozgásformákat helyenként természetes mozgáskészségeknek, esetleg fundamentális mozgáskészségeknek is nevezik. 

Újabb szempont, hogy a mozgások hatékony, célszerű létrehozásához a figyelem összpontosítására van szükség, ami az adott pillanatban egy bizonyos kognitív jelenlétet feltételez. A mozgások összerendezéséhez nélkülözhetetlen az agyban megjelenő mentális kép (mozgásképzet, mentális terv), amely tehát minden esetben a kognitív funkciók működését feltételezi, igaz különböző tudatossági szinten (implicit vagy explicit tanulás). Amennyiben tanítványaink tisztában vannak a mozgásformát kísérő kognitív összetevőkkel (például főbb mozgásszerkezeti összetevők (2), térbeli tudatosság elemei), jobbá válik a végrehajtás minősége, így segítjük a későbbi alkalmazás folyamatát. Ennek megfelelően minél változatosabb, minél több alkalmazkodást igénylő gyakorlatot használunk tanítványainknál, annál valószínűbb, hogy a játékhelyzetben a figyelmüket nem a mozgás puszta végrehajtása fogja lekötni, hanem a végrehajtás hatékonysága, milyensége.

Összefoglalva: az ügyességfejlesztés során a tanulók a mozgásformák gyors, adekvát, döntésalapú végrehajtását sajátítják el, azaz képessé válnak az adott mozgásforma hatékony, változó körülmények közbeni alkalmazására. 

(2) A főbb mozgásszerkezeti összetevőket gyakran nevezik kritikus mozgásszerkezeti összetevőknek vagy vezető műveleteknek.