A személyiségfejlődés, a szocializáció és az emberi kapcsolatok kölcsönhatásának eredménye.

A tanuló bízni tud pedagógusában, amennyiben figyelemmel teli, biztonságos és elfogadó légkör veszi körül, bizalmát ki tudja fejezni.

A mozgás természetessége és a játék segít a pedagógus-gyerek kapcsolat felépítésében, de ahhoz, hogy a gyerek bizalommal és ne szorongva forduljon a pedagógusához, az kell, hogy a pedagógus a tanulót ne csupán teljesítménye alapján, hanem önmagáért, az egyéniségéért fogadja el, és hitelesen forduljon felé.

A testnevelésóra biztonságos és elfogadó légköre segíti a tanulót abban, hogy nyitottan viszonyuljon önmaga és osztálytársai felé, fejlesztve ezzel az önbizalom és a mások iránti bizalom képességét.

Ha egy gyermek érzi, hogy a felnőtt bízik képességeiben, ezt a bizalmat elkezdi önmaga irányába is megélni. Így lesz egyre bátrabb cselekvéseiben, feladataiban, vállalásaiban, tehát kezdeményezőkészsége kibontakozik. A bizalma segíti abban, hogy elfogadó és bátorító módon tudjon osztálytársaihoz viszonyulni.

Az akarat és az akaraterő az identitás fejlődésének fontos állomása, amely változatos játék- és feladathelyzetekben segíti a tanulókat az akaraterő és az önkontroll gyakorlásában.

A tanuló képessé válik az alapvető mozgáskészlet kreatív felhasználásával játékot és mozgáshelyzeteket kezdeményezni, örülni saját teljesítményének, valamint megélni a hasznosság és a fontosság érzését a testnevelésóra feladataiban.

A diák képes hatékonyan megjeleníteni életkorának megfelelő szinten a testkultúra legfőbb értékeit, amely folyamatban a tanár és a kortársak által is becsült értékek készségszintűvé és teljesítményt motiváló tényezővé válnak.

Kiskamasz korban a konfliktusok legfőbb forrása a gyermek határátlépési igényeiből fakadnak. Ez a működés az egyéni képességek fejlődéséből, az önismereti igényből fakad, és mögötte a „vajon mire vagyok képes?” kérdése áll. Fontos, hogy ebben az időben ne a deviancia, hanem a saját mozgásos képességei és a sportági teljesítmények terén vagy a közös testmozgás társas helyzeteiben elégítse ki a fejlődés igényét.

A gyermek változatos szereppróbálgatásaihoz a testnevelésóra különböző viselkedéses lehetőségeket biztosít: például támadó, védő, versengő, együttműködő és a különböző sportágak tevékenységeinek széles palettája.

Az én-azonosság biztonságának kialakulását jelentősen befolyásolják azok a szerepek és modellek, amelyeket a pedagógus viselkedésével vagy a sportvilág ikonjai értékeikkel megjelenítenek.

Az egyes gyakorlatok szimbólumtartalmai színes tárházat biztosítanak ahhoz, hogy segítsék a gyerekeket a szerepeik próbálgatásában és önmaguk fejlesztésében: „gyors, mint a nyúl”, „úgy fut, mint a gazella”, „tükörmozgásban követem a társamat”, „úgy mozgok, mint ő”. Vagy, ha gerendagyakorlatról van szó: „én egy világhírű kötéltáncos leszek”.

Ebben az életkorban kialakul a társas viszonyokba ágyazott személyes identitás.

A tanuló képes a közösségekben a bizalom, a megértés, az összhang és a kölcsönös figyelem alapelvei szerint elköteleződni, például a sportcsapatokban való részvétel útján vagy a délutáni sportaktivitások során.

Jövőképében és önmeghatározásában számításba veszi addigi sport-, és csapatélményeit, a változatos mozgáshelyzetekben megélt tapasztalatait és ezeket képes az élet nem sport irányú tevékenységeiben is erőforrásként alkalmazni.

Széles körű mozgásműveltségére alapozva magabiztos megnyilvánulásokra tehet szert az iskolai környezetben.

Felismerheti szerepét a sport által a környezete, illetve a társadalom iránti felelősségvállalásban.

Önkéntes és alkotó részvételt vállalhat a civil sportszerveződésekben.

A fizikai változásokkal, növekedéssel járó testi változások gyermek- és serdülőkorban mindvégig hatnak a testkép alakulására, perceptuális, kognitív, érzelmi és szociális szinten egyaránt.

Ismeri a saját és a másik nem testi jellemzőit és különbségeit az esztétikum (tánc, torna), a megjelenés és a test dinamizmusa (koordináció, erő, gyorsaság) mentén.

Összehasonlítja saját testét a kortársakéval az észlelt sportbeli kompetenciák, a fizikai kondíció, a testi erő és az egészséges, esztétikus testkép ideája mentén.

Képes nyitottan beszélni testnevelőjével a testsúllyal, testtömeggel, testmérettel és testalkattal kapcsolatos kérdésekről, valamint elégedettségről, aggodalmakról, elégedetlenségekről.

A tanulóban kialakul a pozitív testkép, amely biztosítja a mozgás során tapasztalt pozitív élmények által a sikeres, hatékony önértékelést.

A testtel kapcsolatosan megélt hatékonyság segíti abban, hogy önmagát kiegyensúlyozottnak, koordináltnak és energikusnak észlelje.

Kialakul a rá jellemző nemi identitás  és a nemre jellemző viselkedési forma,  amelyet a klasszikus sportágak  gyakorlása megerősít. 

A diák képes a testnevelővel megosztani  a testi fejlődés, a testalkat,  a fizikai megjelenés és a testkép  alakulásának megélt nehézségeit,  amelyek befolyásolják aktuális feladatteljesítéseit. 

Erősödhet a pozitív önértékelés,  amely megvédi a testről alkotott  pozitív képet és hozzájárul a tudatos  egészségvédő magatartás (egészséges  táplálkozás, a testmozgás  gyakorlása) kialakulásához. 

Intenzíven fejlődik a biológiai ismeretek,  a külső visszajelzések és a  mozgásos tapasztalatok mentén a  test változásával járó új élmények  integrációja. 

A tanulóban kialakul az a tudatos  igény, hogy folyamatosan törődjön  testével. 

Ebben az életkori szakaszban tovább erősödik és finomodik a rá jellemző nemi identitás érzése, a nemi szerepeknek való megfelelés, a nemnek megfelelő mozgás harmonikus esztétikájának átélése és tudatos felvállalása.

A sport és a mozgás autentikus értékei és konkrét tapasztalatai teret engednek a nemi szerepek szerint differenciáltabb testi megjelenés igényének.

A testnevelésóra széles körű megjelenési lehetőséget nyújt a diák testi funkcióinak és teljesítményének (erő, gyorsaság, erőnlét, állóképesség…) fejlesztéséhez, illetve a versengéshez, amely csökkentheti a testtel kapcsolatos félelmeit, elégedetlenségét, esetleges szorongásos és depresszív tüneteit.

A diák ismeri és alkalmazza a nemi szerepekhez kapcsolódó társas érintési szabályokat.

A mozgás során megtapasztalt testi élmények hozzájárulnak, hogy azokat az élet más helyzeteiben is kipróbálja (például „mit jelent egy férfinak a kitartás?”, „mit jelent egy nőnek a lágyság vagy rugalmasság?”); építve ezzel nemi szerepéhez való kapcsolódást.

A személy önmagára irányuló megfigyelése, élményeinek értelmezése.

A testnevelő kérdéseinek segítségével figyelmét képes önmagára irányítani és képes érezni, azonosítani önmagát testtudati szinten.

Kialakul a beállítódása az önreflexióra.

Felfedezi, hogy a mozgás során milyen élettani és érzelmi folyamatok zajlanak benne.

Tudatos figyelem alakul ki a saját testére, mozgására vonatkozóan.

Megjelenik a benne zajló testi és lelki folyamatok elemezésére való igény.

Képes tudatosítani a mozgás által megjelenő testi érzéseket, érzeteket, amelyek fontos visszajelzéseket adnak a test funkcióiról és működése, működtetése hatékonyságáról.

Képessé válik a saját test szemlélésére, elfogadására, változásainak követésére, és az ezzel kapcsolatos félelmek, szorongások, frusztrációk megfogalmazására.

Fontos, hogy a diák képes legyen a benne zajló folyamatok és élmények – verbalitás segítségével történő – kognitív szintre emelésére és megosztására.

Felismeri, hogy a sport általános megküzdési lehetőséget biztosít.

Az éntudat, a tudatos énérzés kialakulása. Az énünkről kialakuló tudás alapját a cselekvés határozza meg. Az énfogalom gyerekkorban folyamatosan változik, a növekedéssel és éréssel egyre komplexebb, integráltabb lesz. Minden életkorban fontos hivatkozási alap az önjellemzésben a külső megjelenés, a végzett tevékenységek, a másokkal való kapcsolatok, illetve a pszichés tulajdonságok.

A változatos játék és feladathelyzetek segítségével egyre inkább kompetensnek éli meg magát a mozgásban és képes felfedezni, hogy ő maga miben jó.

Kisiskolás korban oldódik a „fekete- fehér” gondolkodás, és a nem sportági mozgásos feladatokban való önészlelése (egyéni, páros és csoportos helyzetek) hozzájárul ahhoz, hogy képes legyen meghatározni önmagát.

A diák képes a pedagógus által kialakított elvárások meghatározására és követésére, melynek következetes végrehajtása beépül az énképébe, ami pedig ösztönzően hathat a teljesítmény motivációjára.

Az alsó és felső tagozat átmeneti időszakában megjelenik az aggodalom a negatív értékeléstől és következményeitől.

A gyermek képes önmagát – a kognitív fejlődés, a változatos tanulmányi helyzetek, a szociális hatások és a kortárs környezet visszajelzései mentén – egyre differenciáltabban látni.

Ebben az életkorban képes több viselkedéses jegy, érzelem és tulajdonság felismerésére, ami hozzásegíti, hogy az összetett sportági mozgáskészségeit és a bonyolult mozgásformákat az összetett és változó játékhelyzetekben különbözőképpen használja és változatosan viselkedjen. Mindez pedig hozzásegíti az egyre differenciáltabb énkép kialakulásához.

Kiskamaszkorban a tanuló már képes önmagáról sokféleképpen gondolkodni, de ezek az önjellemzések nagyban függnek az adott érzelmi és szociális helyzettől.

Ismeri egyéni sajátosságait, erősségeit, gyengeségeit, önmagához viszonyítja fejlődését, de nagyon érzékennyé válik a kortársak és a felnőttek értékei, véleményei közötti különbségekre.

A diák képes a sport és a testnevelés értékeit felhasználni, valamint azokat az ártalmas és addiktív hatásokkal szembeállítani, hiszen azokat a személyiségvonásait, mint például a kockázatkereső magatartás, az újdonságkeresés (mint temperamentum), a sportban, szabadidős mozgásformákban megélhető lehetőségnek tekinteni. (A falmászás, a barlangászás, a síelés, de a különböző csapatsportok támadó játékában is ugyanezek a készségek és beállítódások gyakorolhatóak.)

A serdülőkori krízis az eddig szerzett tapasztalatok, élmények és integrált énkép bizonytalanságával, megkérdőjelezésével járnak együtt. Ez a lelki feszültség motiválja a fiatalt az önismeret igényére, arra, hogy megismerje személyiségét, vágyait, tehetségeit, képességeit, illetve kapcsolatait kortársaihoz és a felnőttekhez, melynek a sport kiváló terepe lehet.

A diák ebben az időszakban képes már önmagát különböző mozgáshelyzetekben és sportszerepekben látni, de előtérbe kerülnek az ellentétes tulajdonságok, tapasztalatok is, amely ellentéteket ekkor már nem tudja feloldani, és így megtapasztalja, hogy az énkép teljes, ellentmondás nélküli integrálása szinte lehetetlen. Mindez pedig további pszichés konfliktusok forrása, melyeket a széles körű szabadidős, sportági és nem sportági mozgásműveltség tudatos művelése és a választott sportcsoportok és sporttársak pozitív hatásai segítenek enyhíteni.

Kialakulnak azok a személyes nézeteket, értékeket tartalmazó én-reprezentációk, melyekben az átvett és belsővé vált, valamint a saját tapasztalatokon alapuló tulajdonságok koherens és folytonos énképet hoznak létre. Ennek része már egy jövőbeli énkép is, melyben megfogalmazódik egy személyes cél, elköteleződés, amely már saját választás eredménye.

Képes példaképet választani a sportélet értékei alapján.

Képes lehet médiatudatosan viselkedni, a modern, fogyasztói társadalmakra jellemző fokozott soványságkultuszt és egyéb közvetített hamis ideálhatásokat a sportélet valóságai és az egészségparaméterek mentén értékelni.

Példakép választása tükrözheti a sport által képviselt értékeket vagy a csoportidentitást is.

Ideáljai internalizálása (belsővé válása, viselkedésbe és identitásba való beépítése), a testi megjelenésen kívül olyan belső tartalmakra is kiterjed, mint az énerő, a kitartás, a küzdelem, a céltudatosság és a fair play.

Egy olyan önmagunkra irányuló folyamat eredménye, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését a társas kapcsolatainkban.

A mozgásos feladatokban megéli testhatárait; megtapasztalja és kiterjeszti önmaga és képességei határait a jelenlevő osztálytársak méltóságának lerombolása, degradálása nélkül.

Sokoldalúan képes kipróbálni önmagát a testnevelésóra mozgásos és egyéb helyzeteiben, amelynek eredményessége azonnali visszajelzést ad önmaga számára.

Önismerete ebben az életkorban leginkább teljesítménye köré szerveződik.

Képes ismeretei és észlelései mentén (alacsony vagyok, sovány vagyok, ügyesen mászom kötélre, gyorsan olvasok, szőke vagyok…) gondolkodni önmagáról.

A pedagógusnak való megfelelés vágya, a tőle kapott visszajelzések és a fokozott belső motiváció arra, hogy valamiben ügyes, jó, kiemelkedő legyen, alapvetően határozzák meg önismeretét ebben az életkorban.

Megismeri az objektív mérések, a teljesítmény és a társas összehasonlítás által önmaga reakcióit, saját testi és lelki határait, korlátait.

Megismeri a játék és a sportágak változó szerepeiben megjelenő viselkedését.

Megismeri a fizikai és lelki adottságait, képességeit, akaraterejét, érdeklődési körét, feszültség- és kudarctűrő képességét.

A testnevelésóra aktivitásai során megismeri önmaga viselkedését a társas helyzetekben.

Képes a mozgást az önkifejezés eszközeként felhasználni.

Széleskörűen megismeri egyéni képességeit, lehetőségeit, cselekvéseinek motívumait; el akarja érni, valamint át akarja lépni önmaga határait.

Képes élményeit – az addigi önmagáról kialakított objektív és szubjektív benyomások alapján – koherens módon megélni.

A kezdeti időben a serdülőkre jellemző lelki működés a befelé fordulás, az önmegfigyelő gondolkodás, melynek során egyre több tulajdonságát ismeri fel a fiatal: törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését, céljait.

Ebben az életkorban fokozottan érzékennyé válik arra, hogy mások mit gondolnak róla, hogyan értékelik, hogyan tud megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.

Végül, integrálhatóvá válnak az egymásnak ellentmondani látszó ellentétes tulajdonságok egy magasabb rendű fogalom alá sorolva, hiszen kognitív képességei fejlődnek, és a serdülőkor érzelmi hullámai csitulnak, ami képes segíteni abban, hogy az önismeret pontosabb legyen. Ez a fajta új és végső integráció azonban csak a kortársak támogatása mentén tud kialakulni, ezért az önismeret szempontjából elengedhetetlen a társas környezetből érkező támasz, a tapasztalatok megerősítése és magyarázata is.

Az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés teszi lehetővé az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását.

A képességein alapuló, mérhető, visszajelzett teljesítmény kezd beépülni önértékelésébe: ügyes vagyok (lassabban fáradok el), még ügyesebb, (társaimhoz hasonlóan én is) egyre jobb szeretnék lenni.

A fizikai aktivitás során megélt sikerei és gyakorlati tapasztalatai erősítik testi, mozgásos, mentális tapasztalatokra épülő önértékelését.

Önértékelésére hatnak, az észlelt sportbeli kompetenciák, a fizikai kondíció, a testi erő és a mások tetszését is kiérdemlő test.

Megfigyelését önmagával, a viselkedésével kapcsolatban képes már általános szinten kezelni, kialakítva ezáltal egy globális önértékelést.

A kognitív fejlődés eredményeként a kisiskoláskor végére a gyermek képes a korábban izoláltan kezelt tulajdonságokat integrálni, amely által létre jön egy olyan én-reprezentációs rendszer, melynek alapja egy árnyaltabb, pozitív és negatív jellemzőket egyaránt tartalmazó, egyszerre integráló és differenciáló önértékelés.

Ebben az életkorban a tanuló képes differenciáltan gondolkodni önmagáról és az esetleges ellentmondások feloldására törekedni.

Elfogadja a külső visszajelzés információit az önértékelés sérülése nélkül, valamint tudatosítja egyéni különbségeit a pályatesztek és egyéb felmérések alapján (például egyénileg vállalt idő, távolság vagy intenzitás).

A negatív önértékelő tendenciák ellen képes testi és sportteljesítményét, illetve megjelenését önbizalma segítségével a pozitív önértékelés irányába mozdítani.

A gyermek ebben az időben képes újradefiniálni önmagát a változó és alakuló önismerete – testi, mentális képességei és társas kapcsolatai változása – mentén, mely központi hatással bír az önértékelésre.

Tudatosan megóvja magát a televízió és számítógép túlzott használatának, valamint a passzív szabadidő eltöltésének rizikótényezőitől, valamint tisztában van azok negatív hatásával az önértékelésére.

A fiatalban kialakul a tudatos terhelésen, méréseken, önkontrollon alapuló önfejlesztés, és képes már differenciálni a divat és a média testkultúrára ható tényezőivel szemben.

A sportcsoport és a mozgásos tevékenységekben szövődött barátságok referenciaszerepe kiemelkedő helyet foglalnak el önértékelésének alakulásában.

Fokozottan vigyáz pozitív testképére, megóvva önmagát az önértékelést csökkentő hatásoktól.

Tudja és alkalmazza annak törvényszerűségét, hogy a sport mint védőfaktor és mint fontos szocializációs terep, valamint a rendszeres testmozgás pozitívan hat önértékelésére.

A serdülőkor utolsó fázisában pozitívabb lesz az önértékelés, mivel az ideális és reális én közötti különbség egyre inkább csökken. A fiatal egyre nagyobb autonómiával rendelkezik, több lehetősége van önálló, saját döntéseket hozni. A kortárs környezetére nézve is könnyebben hoz meg döntéseket arra vonatkozólag is, hogy olyan kortárs közösséget válasszon, ahol pozitív visszajelzéseket kap, amivel tovább erősíti énképét. A serdülő egyre ügyesebben kommunikál, egyre jobban tudja összehangolni a különböző szerepeit, egyre jobban tud alkalmazkodni, saját viselkedését másokéval összehangolni, amely további elfogadáshoz és pozitív önértékeléshez vezet.

A személy megítélése egy helyzetről, hogy abban mennyire jól vagy rosszul fog megküzdeni a feladattal, figyelembe véve saját készségeit és tapasztalatait.

Pozitív attitűddel viszonyul új mozgásanyagok tanulásához. 

Mozgásos tapasztalatai és a pedagógus biztatása segítségével megküzd a nehéz helyzetekkel.

Nyitott az alapvető mozgáskészségek újszerű helyzetekben történő kipróbálására.

Énhatékonyságát a mozgás kihívásaiban és a játék küzdelmeiben fejlődni tapasztalja, miközben befogadja pedagógusa ösztönzését és értelmezéseit

A fizikai és ezzel együtt a lelki kompetencia élményét a fizikai aktivitáson keresztül megélt testi erő, mozgékonyság, rugalmasság, gyorsaság, kitartás, koordináció nemcsak megtapasztalható, hanem fejleszthető tulajdonságai egységesen adják és erősítik. 

Képes megítélni, hogy egy számára nehéz feladatban mit tegyen, mekkora erőfeszítést mozgósítson, és hogy mennyi ideig tartson ki mellette.

Érdekeit felismeri és ha indulatosan is, de kifejezi, továbbá felismeri a sportszerű és sportszerűtlen szituációkat.

Énhatékonyságát tudatosan fejleszti a kitartó küzdelmekben és az önmotivációban, amit az öröm és a fejlődés vágya ösztönöz.

Törekszik a mozgásműveltség célirányos felhasználásával az egyéni önmegvalósításra változatos (tágabb) környezetben is a közösségi értékek figyelembevételével.

Énhatékonyságát ismeri, és tudja, hogy az folyamatosan fejleszthető. Nem a hibák elkerülése, hanem a folyamatos próbálkozás van fejlődése fókuszában.

Akarja elérni és akarja átlépni saját határait a mozgástanulás során.

Képes a sportban elért eredményeinek pszichés összetevőit – erőfeszítés, fájdalomtűrő képesség, siker, küzdelem… – az élete más területein is kamatoztatni, énhatékonyságát az egyéb helyzetekben (érettségi, felvételi) is növelni.