A rendszeres fizikai aktivitás hatására bizonyíthatóan javul a fittségi állapot, amely jellemzően az optimális testi és lelki teljesítőképesség állapota, és nélkülözhetetlen összetevője az egészségnek. A rendszeres testnevelés-órai és további fizikai terhelés hatására a tanuló azt tapasztalja, hogy testének összetétele, a vázizomzat jellemzői, a motoros funkciók, a szív- és érrendszer, az anyagcsere működése, vagyis a test jó állapotban tartása egyúttal a lelke fejlesztésére is kedvezően hat. Megérti, hogy a tudatosan irányított testnevelés eredményeként világossá és érezhetővé, érzékelhetővé válik számára a fittség és az egészség összefüggése. A rendszeres fizikai aktivitáshoz szükséges pozitív attitűd kialakításához olyan személyiség-összetevőket rendeltünk, amelyek a rendszeres fizikai aktivitás következtében szinte mindig fejleszthető állapotban vannak és fejlődnek is. Ilyen elem a jó közérzet, az izgalmi szint (arousal) követése, szabályozása, az aktív relaxációs technikák alkalmazása és a célállítás. 

A rendszeres fizikai aktivitásra nevelés során az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló az örömmel végzett testmozgás során ismerje fel és fogalmazza meg a fizikai aktivitás a mindennapi tevékenységére, a közérzetére gyakorolt kedvező hatását. Tudjon megnevezni a keringés működésével kapcsolatos, fittségét kontrolláló egyszerű eljárást.

Az 5–8. évfolyamon a tanuló értse meg, hogy a rendszeres fizikai aktivitás növeli a fizikai és közvetve a szellemi teljesítőképességét, és a rendszeres fizikai aktivitás segítségével megelőzhetővé válnak a civilizációs betegségek. Alakuljon ki az igénye saját fizikai teljesítményének javítására és kísérje figyelemmel a fittségi mérés idősoros adatainak alakulását.

A 9–12. évfolyamon a tanuló következetesen alkalmazza azokat a tudáselemeket, amelyek a fizikai aktivitás és a fittség kapcsolatából következnek. Tudatosan tervezze meg a fittségi mutatók javítására szolgáló mozgásprogramját.

Annak érdekében, hogy a tanulókban kialakuljon a rendszeres fizikai aktivitás iránti pozitív attitűd, a pedagógusnak fontos feladata a tanulókat rávezetnie arra, hogy megértsék, a nagymozgások élettanilag mindig magukban hordozzák a kedvező relaxációs hatások lehetőségét. További feladata elérnie azt, hogy a tanulók mindig figyeljék érzelmeiket és közérzetüket a mozgásos aktivitások során. A jó testnevelő pedagógus így készíti fel diákjait arra, hogy jóllétük érdekében természetes legyen számukra az önmaguk lelki és fizikai egyensúlyban tartása. A jóllét és az egyensúly fontos része az izgalmi szint (arousal) tudatos követése és szabályozása. Gyermekkortól kezdve fontos tudatosítani, hogy ez az energiaszint az, ami a cselekedeteinkre és jóllétünkre hatással van. Az energiaszint változásának érzékelését úgy kell elképzelni, mint egy hőmérőt, amelynek értéke a testünk aktuális energiaszintjét mutatja. Ha ez az energiaszint alacsony, akkor fáradtak vagyunk, vagy épp unatkozunk. De alacsonyan áll akkor is, mikor épp ébredezünk vagy relaxálunk. Ha viszont magasan áll, izgatottak vagyunk, netán izgulunk. Magas arousalszint tartozik a heves érzelmekhez (például a düh, a félelem, a harag), de az örömhöz és a boldogsághoz is. Fontos tudnunk, hogy csak a kognitív kiértékelés (hogyan gondolkodunk egy helyzetről és miként azonosítjuk azt) fogja eldönteni, hogy a magas vagy az alacsony energiaszinthez milyen definíció fog majd tartozni. Az energiaszinthez kapcsolt tudatosítás következtében fogunk megélni örömöt vagy feszültséget.

Összességében kijelenthető, hogy jóllétünk és jó köz­ér­zetünk nagyban függ attól, hogy hogyan érzékeljük izgalmi szintünket (arousal), és mit gondolunk erről az adott pillanatban.

A rendszeres fizikai aktivitásra nevelés során tehát célszerű felhívni a tanulók figyelmét a mozgások okozta izgalmi szintváltozásokra. A jó közérzet, a jó egészségi állapot, az egészségmegőrző készségek, a testi tehetségfejlesztés és a fitt megjelenés összefügghet az optimális izgalmi szint kedvező önszabályozásával.