Sokan életük végéig „nem nőnek fel”, pedig a fejlett önismeret nemcsak az autonóm személyiség, hanem az együttműködésen alapuló kulturált közösségi élet kialakításának is alapfeltétele. Ennek megfelelően az egyénnek, jelen esetben a tanulónak tisztában kell lennie, azokkal a motivációs tényezőkkel, amelyek befolyásolják a cselekedeteit. Rendelkeznie kell a konfliktuskezeléshez szükséges egyéni és társas készségekkel, képessé kell válnia belső motivációi alapján a tanulási teljesítménye (például motoros, kognitív) folyamatos javítására.

A fejlesztési terület kapcsán az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló képessé váljon szabályokat alkotni, illetve a megadott és megalkotott szabályok keretein belül tudjon cselekedni. A testneveléssel, a pedagógussal, a társaival, illetve önmagával szembeni bizalom alapján alakuljon ki a tanuló pozitív viszonyulása önmagához.

A tanuló az 5–8. évfolyamon váljon képessé a személyes készségeit a komplexebb feladatokban és játékszituációkban önállóan alkalmazni és tudatosan fejleszteni. A cselekvések végrehajtása és átélése, valamint a teljesítmény külső értékelése alapján váljon képessé önértékelését egységben látni, és reálisan megítélni tulajdonságait.

A 9–12. évfolyamon a tanuló belső motivációi mentén váljon képessé a testnevelés-órai mozgásos helyzetekben megélt tapasztalatait közvetlenül felhasználni, hétköznapi élethelyzetekben is.

Az ehhez a fejlesztési területhez történt társítás során olyan személyiségelemeket válogattunk össze, amelyek szintén a tanuló önmagáról alkotott tudását és vélekedését tartalmazzák. Emellett kognitív szinten már olyan megfoghatóbb, az értelem számára könnyebben elérhető tartalommal rendelkeznek, amelyek a világban és a társas kapcsolatokban való működésünkhöz közvetlenül járulnak hozzá. Ilyen tartalom az önbizalom, a kreativitás, a motiváció, a teljesítmény, a flow és élmény, valamint a sikerhez és a kudarchoz való viszony. Látható tehát, hogy egymás után megfigyelve a fejlesztési területeket, a fejlesztés íve egyre inkább kiteljesedik a mély, legbensőbb tartalmakból (mint például az énkép) az érzelmekhez való viszonyunkon át azokig az elemekig, amelyek már közvetlenül határozzák meg az élethez szükséges kompetenciáinkat.

A köznevelés tartama idején a diákokat az élet számtalan kihívására felkészítő folyamat egyik központi eleme a teljesítmény. Tudjuk jól, hogy testnevelésórán azonnali és gyakori visszajelzést kapnak gyermekeink saját teljesítményükről, hiszen a mozgás során rögtön tapasztalható a jó és a hibás végrehajtás, teljesítés is. Arra azonban ritkán fordítunk figyelmet, hogy megtanítsuk a tanulóknak azt, hogyan lehet jól teljesíteni. Nem sok szó esik arról sem, hogy nem csupán a hosszas gyakorlás vagy a megtanult órák száma az, amely megalapozza, előirányozza, biztosítja azt, hogy a teljesítményhelyzetben milyen eredményre számíthatunk. A jó teljesítményhez épp úgy hozzátartozik a belső motiváció, a megfelelő izgalmi szint megtartása (optimális zóna), a cselekvésben – tehát a teljesítményhelyzetben – való feloldódás, annak élmény szintű, a pillanatra koncentráló átélése, valamint a kellemes érzések megélése, kifejezése. Ahogy rendkívül fontos tényező a pozitív tanulási környezet, ugyanúgy a pozitív teljesítési környezet megteremtése is alapvetően a tanár felelőssége.