Általános elvek a 1-2. évfolyam röplabdaoktatásával kapcsolatban
- Egyszerű gyakorlatanyag az alap mozgáskészségekre építve: 1-2. osztályban a röplabdás irányultságú alapozó jellegű megközelítés, az általános készség- és képességalakítás, a sokoldalú ügyességfejlesztés kerül a tanulási folyamat fókuszába. Ebbe a folyamatba szükséges beilleszteni a röplabdajellegű, a „manó” röplabdázáshoz kapcsolódó technikai megoldások (alaphelyzet elsajátítása és célszerű alakítása a játékhelyzetek függvényében; helyezkedés a játékterületen belül; igazodás a labdához; az alapérintések – kiemelten a kosárérintés –, valamint az alsó nyitás mozgásmintájának elsajátítása) oktatását. Az egyéb sportági jellegű mozgásformák kerettantervi tartalmakba integrálásával (pl. a különböző módon végrehajtott el- és felugrások – atlétikai jellegű feladatmegoldás; gurulások, vetődések – torna jellegű feladatmegoldások) szintén kettős célt szolgálnak. A sokoldalú fejlesztés, a saját test mozgatása kapcsán szerzett tapasztalatok mellett megalapozzák a röplabdajáték későbbi mozgásrepertoárjának elemeit mind motoros szempontból, mind mozgásszerkezet vonatkozásában.
- Változatosság biztosítása: A gyakorló helyzetek, játékos feladatok és játékok körülményeit úgy kell alakítani, hogy sokszínű helyzeteket teremtve, a mozgásalkalmazkodó képesség, valamint az érzékelés és észlelés hatékonyságát növeljük. A már jól ismert mozgáskoncepciós rendszer egyes elemeinek alkalmazása és ezek variálása nagyszerű lehetőséget teremt e cél eléréséhez. Egy adott feladat eltérő sebességgel, eltérő irányba, útvonalon és térbeli elhelyezkedéssel, különböző tulajdonságú eszközökkel vagy éppen eszköz nélkül történő megvalósítása mind-mind új helyzetet teremt a tanulók számára, csakúgy, mint a társakkal való kapcsolat milyensége (egyéni végrehajtás együttműködést, esetleg versengést kívánó helyzetei). Ráadásul indirekt tanítási-tanulási stratégiák esetén rendkívüli mértékben megnövelhető a problémamegoldó képesség fejlesztése, támogatható a kreativitás kibontakoztatása.
- Játékosság az oktatás során: a játékos feladatmegoldások és játékok rendkívül erőteljes motivációs hatással bírnak a kisgyermekekre, mivel az alapvető tevékenységformájuk a játék. Itt nem kizárólag a konkrét mozgásos, testnevelési játékok felhasználásáról van szó – bár nyilvánvalóan ezeknek is jelentős szerep jut –, hanem az új ismeret feldolgozása, rögzítése, gyakorlása során alkalmazott, az érdeklődés fenntartását szolgáló eljárásokról, módszerekről. Ez jelentheti az előző pontban megjelenített változatos körülmények biztosítását, a mozgásanyag képzeleti keretbe történő illesztését, hasonlatok alkalmazását, a pozitív kommunikációt és a gyakori tanár–diák interakciókat. Természetesen nem kizárólag ennek a korosztálynak sajátja a játékosság, mivel minden életkorban építhetünk rá. Éppen ezért fontos az adekvát formában való felhasználása, az adott gyermekcsoport jellemzőihez, adottságaihoz, felkészültségéhez igazodó tartalom kiválasztása.
- Az egyenlő tanulási esély biztosítása: A gyermekek optimális fejlődésének biztosítása érdekében a kihívást jelentő, de teljesíthető feladatok érik el hatásukat. Ez, a tanulók eltérő fejlettségéből fakadóan más-más nehézségi szintet, különböző végrehajtási formát jelenthet, tehát szükségszerű a differenciálás. Ugyanakkor mindenki számára meg kell teremteni a saját szintjéhez igazodó végrehajtási módban a maximális részvétel lehetőségét, hogy „éles” helyzetben közel azonos, saját fejlődését támogató végrehajtási számban, gyakorlással eltöltött időben részesüljön. Ez egyfelől a megfelelő foglalkoztatási formák alkalmazásával, másfelől a kiesés, kiültetés kerülésével érhető el.