Napjainkban a mozgásszegény életvezetési szokások térhódítása folyamatosan növekszik. Minden korosztálynál jelentős mértékű, de serdülőkortól kezdődően a tanulók többségénél kritikus szintű. Megkerülhetetlen kérdéssé vált a világban, így Magyarországon is, hogy a köznevelés keretében, az iskolákban, az életminőséget befolyásoló, a testi és lelki egészség kialakításához kapcsolódó készségek és kompetenciák fejlesztése nagyobb hangsúllyal legyen jelen.

Válaszként a problémára az egészségvédő testmozgást, az egész életen át tartó tanulást, és a minőségi oktatást középpontba helyező szakpolitika kialakítása iránti igény folyamatosan erősödik, olyannyira, hogy az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt célkitűzésévé vált.

Hazánkban az elmúlt években született oktatásirányítási döntések – így elsősorban a mindennapos testnevelés és az alapvető tartalmi szabályozók – az új, 2012-ben törvényerőre emelkedett Nemzeti alaptanterv és a hozzá tartozó kerettantervek bevezetése ugyanakkor már jelentős szemléletbeli változást vetítenek előre a testi és lelki egészséget megalapozó, egészségtudatos életvezetéshez szükséges ismeretek, készségek és attitűdök kialakítását illetően.

„A felnőttkori aktivitási hajlandóság növelése érdekében a köznevelési rendszernek, a testmozgáson keresztüli komplex, egészségközpontú személyiségfejlesztés révén kell letennie azokat az alapokat, amelyekre felnőttként építeni lehet. Ebben a feladatban az óvoda és az iskola szerepe kulcsfontosságú: az intézményi komplex mozgásprogramok mind az óvoda, mind az iskola esetében több olyan területre fókuszálhatnak, amelyek lényeges növekedést képesek indukálni a gyermekek aktivitási szintjében. Így elmondhatjuk, hogy a felnőttkori fizikai aktivitási szintek növelésének – és ennek következményeként a felnőtt lakosság egészségi állapotának javulása – érdekében az iskolai, óvodai környezetnek minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, hogy a gyermek, a tanuló növelje jártasságát saját egészségének javítása érdekében, képességet szerezzen az egészséges életvitel fenntartására és a változó környezethez való alkalmazkodásra, kialakulhasson egy egész­ség­-tu­da­tos, jövőorientált, aktív magatartás.” [1]

A köznevelés-fejlesztési stratégia tehát rámutat arra, hogy kulcskérdéssé vált a köznevelés teljes szakaszában a tanulók jövőorientált, egészségtudatos, aktív magatartásra (életvezetésre) nevelése. Ennek megfelelően szükségessé válhat a már meglévő szociális és állampolgári kulcskompetencia egészséges életvezetésre utaló tartalmainak integrálása egy új, az egészségtudatos, jövőorientált életvezetést magába foglaló kulcskompetenciába, továbbá ezen új kulcskompetencia bevezetése az egész életen át tartó, tanulást támogató kulcskompetenciák keretrendszerébe (továbbiakban LLL-kulcskompetenciák).

A nevelési-oktatási intézményekben az egészségtudatos, jövőorientált aktív magatartás (életvezetés)1 kialakításának, a célzott egészségfejlesztésnek, elsősorban a tanítási órák adnak lehetőséget.

Az iskoláknak a teljes körű egészségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatokat koordinált, nyomon követhető, mérhető és értékelhető módon kell megtervezniük a helyi pedagógiai program részét képező egészségfejlesztési programban.

„Az iskolai egészségfejlesztés akkor hatékony, ha teljes körű (holisztikus), ami az alábbiak teljesülését jelenti:

1. nem szűkül le egyik-másik beavatkozási területre, hanem mindegyik fő egészség-kockázati tényezőt befolyásolja;
2. nem szűkül le egy-egy akció időtartamára, hanem az iskola mindennapi életében folyamatosan és rendszeresen jelen van;
3. nem szűkül le egy iskolai közösség valamelyik részére, hanem az egészségfejlesztést megvalósító iskola minden tanulója részt vesz benne;
4. nem szűkül le a tantestület egyes tagjaira, hanem a teljes tantestület részt vesz benne;
5. nem szűkül le az iskolán belüli közösségre, hanem bevonja a szülőket és az iskola közelében működő, erre alkalmas civil szervezeteket, valamint az iskola társadalmi környezetét (pl. fenntartó) is.” [2]

A teljes körű iskolai egészségfejlesztés az alábbi négy egészségfejlesztési alapfeladat rendszeres végzését jelenti:

• egészséges táplálkozás megvalósítása,
• mindennapos testnevelés/testedzés minden gyermeknek,
• a gyermekek érett személyiséggé válásának elősegítése személyközpontú pedagógiai módszerekkel és a művészetek személyiségfejlesztő alkalmazásával,
• környezeti, médiatudatossági, fogyasztóvédelmi, balesetvédelmi és családi életre nevelés támogatása.

A fentiek alapján jól érzékelhető, hogy az intézményi pedagógiai programban kijelölt egészségfejlesztő célok megvalósulásának és egyben az egészségtudatos, jövőorientált életvezetésre nevelő folyamatnak egyik kulcsfontosságú eleme a teljes körű iskolai egészségfejlesztésbe integrált (mindennapos) iskolai testnevelés.

Az egészségfejlesztés kifejezés használata - a nemzetközi és hazai gyakorlatban egyaránt - az utóbbi években terjedt el, magában foglalva mindazt a tevékenységet, amit korábban egészségvédelemnek, egészségmegőrzésnek, egészségnevelésnek tekintettünk.

Napjainkban az iskolai testnevelés egyik kiemelt célja deklaráltan az önálló, aktív, egészségfejlesztő tevékenységre nevelés. 

A köznevelés folyamatában a Nemzeti alaptanterv szerint, az 1–4. évfolyam az alapozás szakasza, amely a motoros képességek és készségek fejlesztésére, az egészségtudatos testnevelési és a későbbi sportolási szokások kialakítására, a sportmozgások megszerettetésére irányul.

A „Mozgásműveltség-mozgáskultúra” szerkezeti egység keretében megvalósuló motoros képesség- és készségfejlesztés kiemelt eszközei a természetes hely-, helyzetváltoztató és manipulatív mozgásformák (másként alapkészségek). A „Prevenció, életvezetés és egészség­fejlesztés” területén a megvalósítandó feladatok a baleset-megelőzéshez, a sérülések elkerüléséhez, a relaxációhoz, a higiéniai ismeretek alkalmazásához és az egészségfejlesztő, preventív jelleggel megvalósított motoros tevékenységformákhoz kapcsolódnak.

Az „Ismeretek, személyiségfejlesztés” fő tartalmi egységben az öt fejlesztési feladathoz kapcsolódó tartalmakat a tanterv tematikus egységekbe rendezi. A tudáselemek között találhatók például a helyes testtartásra, az önértékelésre, az önkontrollra, a képességfejlesztés lehetőségeire, a motoros tanulást befolyásoló alapvető energetikai és mozgásszerkezeti tényezőkre, a mozgástanulásra, a motoros tevékenységekben rejlő alkotó képességre, a gerincvédelemre, az egészségre, az életmódra vonatkozó ismeretek. A személyiségfejlesztésben a felsoroltakon kívül a motiváció alakítása, az öröm átélése, a konfliktuskezelés, a sporthoz kapcsolódó példakép kialakítása és a környezettudatosság jelenik meg dominánsan.

Az 5–8. évfolyam a továbbfejlesztés szakaszának tekinthető. A „Mozgásműveltség-mozgáskultúra” szerkezeti egységben az általános képességfejlesztés kiegészül konkrét sportági képességfejlesztő tevékenységekkel. A fejlesztésben továbbra is meghatározó szerepet kapnak az egyre bonyolultabb körülmények között végzett és a sportági mozgások irányába fejlődő természetes mozgások, az egyénileg, párban és kiscsoportban végzett feladatok. A hely- és helyzetváltoztató, valamint manipulatív mozgásformákon túl az egyéb nem természetes mozgásformák, a sportág-specifikus technikai és taktikai képzés tartalmai mellett a sportágakhoz kapcsolódó versenyelemek is megjelennek. A „Prevenció, életvezetés és egészségfejlesztés” feladatainál az alsó tagozathoz képest nincs számottevő tartalmi változás, a korábban tanultak elmélyítésének igénye állapítható meg.

Az „Ismeretek, személyiségfejlesztés” szerkezeti egységnél a tanterv a korábbi ismeretek alkalmazására és új tudáselemek elsajátítására helyezi a hangsúlyt. A személyiségfejlesztést szolgálja a kommunikációs szabályok megismerése és azok hatása a társas kapcsolatokra, valamint az önkontroll és az önreflexió fókuszba helyezése a testnevelésórán. Hangsúlyt kap továbbá a primer prevenció, az edzettségi és fittségi szint növelése, a mozgásműveltség és a mozgáskultúra fejlesztése. A személyiségfejlesztést főként a sikerorientáltság és a kudarctűrés, valamint a személyes, és a társas tevékenységek átélését elősegítő tartalmak szolgálják.
A 9–12. évfolyam az általános mozgásműveltség kialakításának és a rekreációra, versenysportra történő felkészítés szakaszának tekinthető. Erre az életkori periódusra a tudatos öntevékenység jellemző, ahol az iskolai motoros aktivitás mellett hangsúlyos a rekreációs célú szabadidős fizikai tevékenység, a tehetségesek számára pedig az élsportban történő érvényesülés.

A „Mozgásműveltség-mozgáskultúra” egységben az életkori szakasz rekreációt érintő céljához a tanterv deklarált tartalmakat nem jelöl. Az életkori sajátosságoknak megfelelően megjelenik a minden izomcsoportra kiterjedő sokoldalú testépítés a gerinc- és ízületvédelem szabályainak betartásával. Az addig tanultak tudatos alkalmazása a további minőségi tudás megszerzésére és a mozgáskészségek kognitív transzferének erősítésére szolgálnak.
A játékoknál a koopetíció, vagyis az együttműködés által kontroll alatt tartott versengés kerül előtérbe, továbbá a prevencióra, az inklúzióra érzékenyítő játékok, játékvariációk is teret nyernek. Az életkornak megfelelően kiemelt tartalom a rendszeres fizikai aktivitás hatásrendszerének tudatosítása, a stresszoldás a relaxációs gyakorlatokkal, valamint az ideális testsúly elérése és megtartása.

Az „Ismeretek, személyiségfejlesztés” fő pillérben meg­je­löltek az életkori szakasz pszichomotoros tar­tal­mi egy­ségeinek tudatosítására, a hozzájuk szo­ro­san kap­cso­lódó ismeretek elsajátítására és az ál­ta­lá­­nos motoros mű­veltség kialakítására szolgálnak. A sze­mé­lyis­ég­­fej­lesz­­tés új eszközeit jelentik a tu­to­rá­lás, illetve a társtaní­tás ismeretei.
A játékismeretek a tanult testnevelési és sportjátékok szabályrendszerének kritikai értelmezésével, közösség-, illetve csapatépítő funkcióinak megismerésével, valamint a személyes és társas folyamatok több szempontú ismereteivel bővülnek. Központi szerepet kap a személyes felelősség érvényesülése a rendszeres fizikai aktivitásban.

[1] A továbbiakban az egészségtudatos, jövőorientált aktív magatartást és az egészségtudatos, jövőorientált életvezetést szinonimaként használjuk.