A 3–4. osztályos gyermekekre továbbra is jellemző, hogy a fizikai teljesítőképesség szempontjából a nemi különbségek még nem jelentősek. A fiúk izomzatának fejlődése ugyan dinamikusabb, de a feladat-, gyakorló- és játékhelyzetek túlnyomó többségében még közösen dolgozhatnak a lányokkal. Az első alakváltás ekkorra már jellemzően végbemegy, a testarányok és főként a végtagok hosszának alakulása biomechanikai szempontból kedvező változásokat hoznak létre a mozgáskivitelezés eredményessége tekintetében. A csontosodási folyamatok azonban még távolról sem zárulnak le, éppen ezért a körültekintően tervezett terhelés, az ízületek kímélése elsődleges szempont, szükségszerű a könnyített labdák alkalmazása. A mielinizáció (az idegrostok velőshüvelyének kialakulása) tökéletesedésének következtében javul az ingerület továbbításának gyorsasága és hatékonysága, ez pedig hozzájárul az érzékelés, az észlelés, a figyelem, a testtudat és a mozgáskoordináció javulásához. A gyermekek egyre inkább képessé válnak a külső és belső környezet jelzései alapján az adekvát és sikeres mozgásválaszra. Ez tetten érhető egyéni szinten az egyszerű döntéshelyzetek során a döntéshozatal gyorsaságának és hatékonyságának fejlődésében. A társas együttműködés szintjén pedig a figyelemmegosztás képességének pozitív változása révén a sikeres közös feladatmegoldást elősegítő momentumokban, hiszen már nemcsak saját magára, hanem a társra, az ellenfélre és a játékeszközre is sokkal jobban képes egy időben figyelni.

E két év során az előző ciklusban megkezdett, alapvető mozgáskészségekre építő gyakorlatanyag egyre inkább röplabdaspecifikussá válik. Az eddig is jelen levő kosárérintés és alsó nyitás mellett megkezdődik az alkarérintés, valamint az ütőmozdulat kialakítása. A röplabda alaptechnikák gyakorlása és továbbfejlesztése kapcsán a tanulók új tanulási szempontokkal találkoznak, amelyek megértése és a gyakorlás közbeni érvényre juttatása növeli az érintések végrehajtási stabilitását.

Tanulási szempontok 3–4. osztályban a kosárérintés elsajátításához:

• Érintőfelület kialakítása – „háromujjas” érintés.
• Csukló és a kézfej helyzete – előfeszített kéz, csukló; ujjakkal végrehajtott elpattanó érintés.
• Igazodás, testhelyzet – az érkező labda irányából a továbbítás irányába fordulva.
• A lábak süllyesztett súlyponti helyzetből az érintéssel egyidejű, a továbbítás irányába emelő mozdulata, a kezek végig követik a kirepülő labda útját, a karok kinyúlásáig.

Tanulási szempontok 3–4. osztályban az alkarérintés elsajátításához:

• Érintőfelület kialakítása – az alkarok belső felületét egymáshoz illesztve, a kézfejeket egymáshoz rögzítve (több lehetőség). Érintés a lehető legnagyobb felületen, előfeszített karral, az alkarok középső részén.
• Testhelyzet: mély súlyponti helyzet befelé nyitott terpeszben, enyhén előre dőlő törzzsel, felhúzott vállakkal, gömbölyű háttal.
• Igazodás: szemből, páros számú lépéssel a labda felé mozogva.
• Az érintés: karokat vállból előre tolva, enyhén emelve, a labda elpattanása után a feszes, nyújtott karhelyzetet megtartva.
• A lábak érintés pillanata előtt mély, hajlított helyzetből előre emelik a testet.

Tanulási szempontok 3–4. osztályban az alsó nyitás elsajátításához:

• Nyitás irányítása: a nyitó kéz kövesse azt az irányt, ahova nyitni szeretne.
• Testhelyzet: a súlypont süllyesztése után emeléssel (hinta) végrehajtva kilépéssel lezárva.
• A labda megütésének magassága: csípő magassága, nyújtott kar távolsága.

Tanulási szempontok 3–4. osztályban az ütőmozdulat elsajátításához:

• Láb helyzete: vállszéles harántterpeszállás, ütőkarral ellentétes láb elöl.
• Labdához helyezkedés: labda a tanuló előtt, fejmagasság fölött.
• Ütőfelület kialakítása: kemény tenyér, nyitott ujjak.
• Kar helyzete: magaskönyökhelyzet, alkarlendítés.

A röplabdajátékban jellemző, rövid távon végzett, gyors, dinamikus mozgások végrehajtásának „hívójelzései” a játék közben szituációknak megfelelően. A képzés során ezért a legkülönfélébb jelzések (auditív, vizuális, taktilis) alkalmazására kell törekedni a gyakorlás során. 3-4. osztályban ezek a jelzések egyre kevésbé jelentkeznek izolált formában, a tanulóknak meg kell tanulniuk felismerni az adott szituációban lényeges információkat, és ez alapján kiválasztani a mozgásválaszt. Ennek a készségnek a fejlesztése a korosztály esetében fontos feladat. A változatos körülmények közötti gyakorlás nemcsak a motiváció és a figyelem fenntartása szempontjából lényeges, hanem azért is, mert egy adott mozgásforma, technika megfelelő elsajátítása és későbbi hatékony alkalmazása szempontjából a variabilitás sokkal stabilabb, hosszú távú fejlődést biztosít.

A mérkőzésjáték pályaméretének növekedésével és a játékosok létszámának emelkedésével megsokszorozódik a taktikai variációs lehetőségek száma, a mélységi és oldalirányú mozgás és labdamegjátszás tekintetében is. A labda saját társhoz vagy az ellenfél üres területére irányítása kapcsán a kinesztetikus differenciáló képesség nagyfokú fejlesztése, az ehhez kapcsolódó gyakorlatok és játékok alapvető fontosságúak.