A testnevelés személyiségfejlesztő hatásrendszerének egyik kiemelkedő területe a mozgás közben, mozgásos feladatok alkalmával megvalósítható szociális kompetenciafejlesztés. Akár óvodai testnevelésről, akár mozgásfejlesztő foglalkozásról, akár testnevelésóráról beszélünk, minden esetben társas mezőben zajlik a tevékenység, amely önmagában hordoz egyfajta különleges élményt. A társas együttlétnek megvannak a maga szabályai – és ez érvényes a foglalkozásainkra, tanóráinkra, edzéseinkre egyaránt. Ezen szabályokat a leghatékonyabban a tevékenységek közben lehet elsajátítani, amelyet olyan tanulási helyzetekkel tudunk előidézni, ahol adott létszámban gyakorolhatnak a gyerekek.

A létszám mellett a mozgás közbeni társas kapcsolatok az együttműködés jellemzői szempontjából is feloszthatók. Ide kapcsolódik az időzítés, amely lehet (1) egyidejű, (2) váltott vagy (3) folytonos.

Az együttműködés a célja szerint pedig lehet (1) kooperatív, (2) kollaboratív vagy (3) kompetitív (17. táblázat).

A sport és a tánc területén egyaránt nagyon fontosak a társas együttműködések. Nem csupán a szereplések, versenyek alkalmával, hanem a felkészülés során is. Ezek a kapcsolatok lehetnek különösen egyszerűek (gondoljunk például egy játék területét határoló vonal befolyására), de lehetnek rendkívül összetettek is (gondoljunk például egy tánccsoport együttműködésére vagy egy 11 főből álló labdarúgócsapat taktikai együttgondolkodására).

A 17. táblázatban a kapcsolat a társsal mozgáskoncepció összetevőit és elemeit látjuk.

A kapcsolat a társsal koncepciójával összefüggésben az alábbi hét tanulási célt javasoljuk szem előtt tartani a fejlesztés során.