A fizikailag biztonságos testnevelési környezet szempontjából is kulcsfontosságú, hogy a gyermekek megtanuljanak a térben tudatosan és célszerűen mozogni, továbbá váljanak képessé saját testük tudatos kontrolljára a mozgásos tevékenységek közben.

A nagy létszámú csoportban (osztályban) zajló mozgásos tevékenységek – különösen a játékok – közben számos dologhoz kell igazodnia a gyermeknek (pl. téri tárgyakhoz, eszközökhöz, társakhoz), ami főleg óvodáskorban és 1–3. osztályban jelent nagy kihívást. A magas szintű térészlelési folyamatok nem alakulnak ki maguktól, hanem sok-sok tapasztalat eredményeként fejlődnek. Ráadásul csakis akkor fog tudni a térben megfelelően tájékozódni és helyezkedni a gyermek, ha egyben megfelelő szintű testtudattal is rendelkezik. Mielőtt a gyermek hatékonyan kezdene el végrehajtani nagy sebességű helyváltoztató mozgásokat, meg kell értenie és tapasztalnia, hogyan működik a teste mozgás közben, és hogyan kell alkalmazkodnia a folyamatosan változó térbeli helyzetekhez. A test és a tér érzékelése, funkcionális megismerése dinamikusan és együtt fejlődő rendszert alkot, amelyet a testnevelés oktatásának első pillanatától kezdve kiemelten kell kezelnünk.

A térbeli viszonyok megtanulásával a tanítványaink kompetenciaérzete jelentősen fejlődik a különböző mozgásos tananyagok során. Mozgásaik sokféle téri variációban történő gyakorlásakor a kreatív, önállóan tervezett és kivitelezett megvalósítások oktatásmódszertani szempontból rendkívül jelentősek, amelyeket vezetett felfedezésre épülő oktatási módszerekkel tudunk támogatni.

A 10. táblázatban a térrel kapcsolatos mozgáskoncepciós összetevőket és annak elemeit látjuk.

A tér koncepciójával összefüggésben az alábbi hét tanulási célt javasoljuk szem előtt tartani a fejlesztés során (11. táblázat).

Rendszeresen tapasztaljuk, hogy a nagyfokú mozgásfejlettségbeli különbségek miatt jelentős a baleseti kockázat a csoportos, intenzívebb mozgástevékenységek közben (pl. futó- és fogójátékok). A véletlen ütközések, a lábak összeakadása a legegyszerűbb helyzetekben is előfordulhatnak, amely eredményeképpen a balesetet szenvedő gyermekek félrehúzódnak, félve mozognak, és gyakran nem szívesen vesznek részt nagy sebességű mozgásos feladatokban. Kialakulhat bennük egyfajta félelem az ütközéstől, eséstől, sérüléstől. Az összeütközésekből származó esések, sérülések alapvetően befolyásolják a biztonságérzetet, s ezen keresztül a részvételi hajlandóságot a foglalkozásaink során, ezért erre nagy figyelmet kell szentelnünk (létszám és terület aránya).