A mozgás felfedezése minden gyermek számára lehetőség. Olyan lehetőség, amely független az egyéni adottságoktól, fejlődési rendellenességektől, netalán fogyatékosságtól. Az inkluzív szemlélet a minőségi oktatás sajátja, amelyet az itt alkalmazott oktatási módszerek nagyszerűen szolgálnak. Az önreferencia, az egyéni, páros és mikrocsoportos kihívások dominanciája mindenkit a saját tempójában és egyéni célok mentén enged fejlődni. Teszi ezt úgy, hogy közben maga a fejlesztési tartalom egységes és koherens. Mindenki, mindenről tanul, ami a mozgáskoncepciós rendszerben előkerül.

Az érzelmi és szociális szféra fejlődése szempontjából a rengeteg, képzeletet is mozgósító játékos feladat, a közös mozgás és feladatmegoldások élménye, egymás elfogadása és befogadása egyaránt a program részét képezi. A rendszeres páros és mikrocsoportos tevékenységek mentén elérendő közös célok a kooperatív magatartásformákkal a személyes és a társas felelősség formálását segítik. A kihívást jelentő, de teljesíthető feladatok, egyénileg választható feladatnehézségek és -variációk erőfeszítésre késztetnek, továbbá segítik az önszabályozást, ami a fejlődés mozgatórugójául szolgál. A megélt sikerek és a kézzelfogható fejlődés az önbizalom és az énhatékonyság érzetének erősödésével járnak. A fejlesztés során megélt egyéni sikerek és kudarcok (sikerült vagy nem sikerült) támogatják a fejlődési szemlélet kialakulását, amely a tanulás és az önfejlesztés egyik biztosítéka. A számos, természeti környezetet felhasználó képzeleti keret, az állatok, növények bekapcsolása elősegíti a környezet iránt érzett felelősség kialakulását.

A kognitív szféra fejlődése szempontjából maguknak a mozgáskoncepcióknak a részletes megismerése, a feladatok közbeni tanulási és végrehajtási szempontok megértése és figyelemmel kísérése egyaránt kiemelendő. A nyitott feladatmegoldások során a problémamegoldó gondolkodás a tervezés és kivitelezés egysége ugyancsak hangsúlyos fejlesztési elemek.

A mozgástanulás kezdeti szakaszát jellemző kognitív dominancia, a mozgások elképzelése és a mentális kép alapján történő megalkotása egyaránt ide kapcsolhatók.

A mozgások elnevezései és a feladatok során megszerzett ismeretek, szabályszerűségek újfent kognitív területet érintenek. A figyelem fókuszálásán túl a figyelem tartóssága is fejlődik. A saját test és a környezet percepciós kapcsolatai, az észlelési és érzékelési folyamatok ismételten hasznosak. A mozgások szekvenciális és szeriális kapcsolódásai a munkamemória és a hosszút távú emlékezet folyamatos fejlesztését támogatják. Végül, de nem utolsó sorban a pedagógus és a tanítványok közötti, valamint a tanítványok egymás közötti folyamatosan jelen lévő kommunikációja, az interakciók bővítik az anyanyelvi készletet