A judotechnikák felosztását sportágspecifikus meg­közelítésben szokás elvégezni. Az általános iskola alsó tagozatában rendelkezésre álló kiegészítő kerettanterv bemutatja ezt a rendszert. Ugyanakkor a tanulási-tanítási folyamatban ettől egy kicsit eltérünk, mivel a tanuló komplex személyiségfejlesztését helyezzük a középpontba. Olyan módszert kínálunk, amely minden gyermek számára biztosíthatja a kihívást és az ehhez kapcsolódó sikeres végrehajtást.
Hagyományos értelemben a judotechnikák három nagy csoportba, és azon belül több alcsoportba sorolhatók (Kano, é. n., 50. o.):

Az ütés- és rúgástechnikák az ún. katákban, formagyakorlatokban kerülnek gyakorlásra, versenyszerű küzdelem során ezek nem alkalmazhatók. Ezek gyakorlása inkább a magasabb övfokozatú judokákra jellemző.
A felsorolt technikai csoportok és a judotechnikák közül itt csak azok kerülnek bemutatásra, amelyek az iskolai testnevelés oktatása, a judo köznevelésben történő oktatása során a tantervi szabályozás, ajánlás szintjén megjelennek. 

A tematikai egységre vonatkozó balesetvédelmi szabályok:

• A gyakorlás csak megfelelő szőnyegfelületen történhet (tatami), ennek szakadásmentesnek, simának és megfelelő keménységűnek kell lennie! A legoptimálisabb a rögzített, tatamival fedett terület. A gyakorlóhely méretét is figyelembe kell venni, hiszen kevés iskolában áll rendelkezésre akkora szőnyegfelület, amelyen biztonságos módon minden tanuló egyszerre tudna gyakorolni.
• Az esetlegesen szétcsúszó tatamikat össze kell tolni, mert a köztük lévő rés, sérüléseket okozhat (pl. bokaficam, esés során tompításból adódó láb- és kézsérülések). Javasoljuk az úgynevezett puzzletatamik használatát, mert illesztése megakadályozza a szétcsúszást.
• Bemelegítésnél speciális gimnasztikai gyakorlatok alkalmazásával szükség van a teljes test átmozgatására. Különösen fontos az ízületek alapos bemelegítése.
• Dobások oktatása csak az eséstechnikák pontos elsajátítása, rögzítése utána történhet. A kiegészítő kerettanterv az 1–2. évfolyamra vonatkozóan csak dobáselőkészítő feladatokat, míg 3–4. évfolyamon egyszerű lábdobásokat is tartalmaz.
• Mielőtt a technikák oktatását elkezdjük, érdemes a balesetvédelmi szabályok újbóli átismétlése, ismertetése. Tudatosítanunk kell a tanulókban, hogy tilos minden olyan fogás alkalmazása, mely károsíthatja a másik egészségét, tilos a gerinc feszítése, arc, ágyék és lágy részek támadása.
• A feladás jelét is meg kell tanítani (ezt azonban már a földharcot előkészítő játékoknál megtettük), mely há-
• rom határozott kopogást jelent a talajon vagy társon (akár kézzel, akár lábbal), illetve, ha erre nincs lehetőség, akkor a „feladom” felkiáltás alkalmazása. A feladás jelét érzékelve rögtön, késlekedés nélkül el kell engedni a társat!
• A felelősségvállalás a másikért kiemelt fontosságú, építsünk a küzdőjátékoknál és kooperatív feladatoknál kialakított együttes feladatvégzésre irányuló képességre!
• Tudatosítsuk az ízületi mozgáshatárokat, a sérülések elkerülése és megelőzése miatt!
• Történjen meg az alapvető, egyszerűsített, földön és állásban érvényes küzdelmi szabályok ismertetése (leszorítás érvényessége, ideje, lehetséges szabadulási módok – pl. hasra fordulás, kulcsolás)!
• Az oktatónak tisztában kell lennie a legalapvetőbb elsősegély nyújtási szabályokkal, teendőkkel. Elérhető távolságban lennie kell telefonnak!
• Ki kell emelni, hogy az uket (védőt) a talajig kell „kísérni”, levezetni.