Ebben a tematikai egységben megismerjük a 3:3 (1–2. évfolyam) és a 4:4 (3–4. évfolyam)⁶ elleni mérkőzésjátékok előkészületeit és a mérkőzés-szervezés folyamatát. Áttekintjük a játékban megjelenő posztok – és a posztokon játszó tanulók – feladatait. Fontos szempont lesz a támadás és védekezés taktikai megoldásainak lehetőségei és elemzései. Milyen lehetséges módjai vannak a tanult technikai és taktikai elemek játékhelyzetben történő komplex alkalmazásának (ld. kisjátékok). A mérkőzésjátékok azok az órarészek, ahol kiemelten fontos szempont, hogy a játék minden tanuló számára a pozitív játékélmény lehetőségét adja, és az ezzel kialakítsa, növelje az érzelmi kötödést a kézilabdához. Ennek érdekében továbbra is alapvető jelentőségű a kontrollált versenyhelyzetek és a tanuló önmagához mért fejlődésének hangsúlyozása mind a készségfejlődésben, mind a játéktudatosság fejlődésében. A mérkőzésjáték-szituációk lehetőséget biztosítanak annak megtanítására és érzékeltetésére, hogy kellő mértékű asszertivitás (de nem agresszió) nélkül nehezebb érvényesülni a sportban, és az élet más területein. Azt azonban fontos megértetni és megláttatni a tanulókkal, hogy hol a határa az agressziónak, amelynek átlépése esetén azonnal be kell avatkozni. A mérkőzések eredményei okozta érzelmi állapotok, a sikerek és a kudarcok kezelése, a düh és a túlfűtöttség tudatos kontrollja, önszabályozási mechanizmusainak kialakítása fontos személyiségfejlesztési feladatok ebben az életkorban is. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy kontrollált versenyhelyzeteket kell teremtenünk a foglalkozásokon, ahol a hangsúly a tanulási szempontokon van és nem magán a versenyhelyzeten.

⁶ A játéktevékenység során jelölt játékosok száma minden esetben csak a mezőnyjátékosokra vonatkozik. Kapus – ha a játékban van – plusz egy játékosként értendő.

A kontrollált versenyhelyzet kialakítása érdekében alkalmazható játékmódosítási szempontok:

3:3 elleni mérkőzésjátékok esetén (1–2. évfolyamon)

• Különböző, könnyítést és sikerélményt célzó megkötések, szabálymódosítások alkalmazásával (pl. indulócsel tanulásakor a védők nem használhatják a kezüket – ez védekezés és támadás szempontjából is hasznos a lábmunkát tekintve)
• Különböző játéktérmérettel és -formával (a tornaterem adottságainak kihasználása, pl. több pálya kijelölése keresztbe, több gyermek mozog egyszerre)
• Kapuk számának, méretének, elhelyezésének változtatásával (pl. mobilis, felfújható kiskapuk alkalmazása)
• Gólszerzés módjainak megkötéseivel (az adott óra tanulási szempontja szerint, pl. meghatározott cselből)
• Az eredményszámítás meglétével (van vagy nincs)
• Az eredményszámítás módjának változtatásával (pl. gyakorolt technikai elemből született gól 2 pontot ér, nem lehet nagyobb a különbség 2-nél)
• Meghatározott átadásszámból – vagy azon belül – szerzett találatok érvényessége a pontszámításban.

4:4 elleni mérkőzésjátékok esetén (3–4. évfolyamon)

• Különböző könnyítést és sikerélményt célzó megkötések, szabálymódosítások alkalmazásával
• Különböző játéktérmérettel és -formával
• Kapuk számának, méretének, elhelyezésének változtatásával
• Gólszerzés módjainak megkötéseivel
• Az eredményszámítás meglétével (van vagy nincs)
• Az eredményszámítás módjának változtatásával
• Játékoscserék módjának változtatásával (pl. aki gólt kapott, cserél egy másik csapattal; aki gólt lőtt, cserél egy társával – nem mindig ugyanazok állnak egymás mellett)
• Egyéb eszközök bekapcsolásával (pl. hulahopp karikába való betalálással érnek el gólt; más típusú labdával történő játék, pl. fittball)
• Esélykiegyenlítés módjának változtatásával (pl. több csapatvariációt kipróbálva, nem állandó csapatok alkalmazásával, a gólszerző átáll stb.)

1–2. évfolyam

Mérkőzésjátékokban az alábbi játékhelyzetek megoldása:

• a támadónak a labda birtoklása és a célfelület elérése, gólszerzés;
• a védőnek a labda megszerzése, a célfelület elérésének, a gólszerzésnek megakadályozása;
• támadásban a labda megszerzésére, megkapására, átvételére, megtartására, birtoklására, továbbítására irányuló tevékenység;
• védekezésben nyomásgyakorlás a labdás ellenfélre vagy helyezkedés a labda és a saját kapu, célfelület közé;
• labdavesztés esetén a labda azonnali visszaszerzésére irányuló törekvés és az ellenfél megakadályozása a gólszerzésben (a támadó és a célfelület közé történő helyezkedés).

3–4. évfolyam

Mérkőzésjátékokban az alábbi játékhelyzetek megoldásai:

• támadásban a labda megszerzésére, megkapására, átvételére, megtartására, birtoklására, továbbítására és a célfelület elérésére irányuló tevékenység;
• védekezésben nyomásgyakorlás a labdás ellenfélre és labdaszerzésre irányuló tevékenység, helyezkedés a labda és a saját kapu, célfelület közé;
• labdavesztés esetén a labda azonnali visszaszerzésére irányuló törekvés és az ellenfél megakadályozása a gólszerzésben (a támadó és a célfelület közé történő helyezkedés);
• létszámelőnyös vagy -hátrányos helyzetben történő támadó-, védőtevékenység megoldási lehetőségeinek, feladatainak ismerete;
• minden (szivacskézilabdában használt) pozícióban való elégséges játékismeret technikában és taktikában.

Bár a posztspecifikus képzés nem része a szivacskézilabdázásnak, azonban a mérkőzésjátékok során érdemes bemutatni, tudatosítani a különböző posztokat, azok szerepeit, jellemzőit. A szivacskézilabdázás során fontos szempont, hogy minden tanuló minden poszton kipróbálhassa magát a játékok során. Ahhoz, hogy megfelelő visszajelzéseket adhassunk tanítványainknak a posztokat illetően, az alábbi technikai és taktikai szempontokat javasoljuk alkalmazni:

Posztspecifikus összetevők:

• Szélsők: oldalvonalhoz történő helyezkedés – szélességi játék fontossága; beugrás szöge (kapuelőtér csúcsa felé történő beugrás), hogy a kapura lövés minél előnyösebb helyzetben történjen; cselek alkalmazása – társ és önmaga helyzetbehozatala céljából;

• Irányító: középről történő elindulás, távolságtartás a csapattársaihoz képest, ne legyen egyik szélső játékosához sem közel; labda nélküli elindulás; cselek alkalmazása – társ és önmaga helyzetbehozatala céljából; beugrás a kapuhoz képest valamelyik irányba; változatos lövőtechnikák: talajról, felugrásból

• Beálló⁷: helyezkedés a megjátszható területek elfoglalására; lövő kézzel ellentétes oldalra történő befordulással beugrásból kapura lövés; lövést követő sérülésmentesen talajra érkezés.

• Átlövők: védők fölötti felugrásos lövéssel történő átlövés; kitámasztásos lövés helyes alkalmazása; változatos cselek ismerete és azok megfelelő szituációban való alkalmazása; beálló zárásának észrevétele; labda nélküli elindulás; betörés/áttörés felvállalása; bejátszás lehetősége

Támadás taktikai megoldásai

Két védő közé való rátörés (vagy helyzetig, vagy átadásig a társának); társ indítása; labda nélküli elindulás; védő kikerülése elölről vagy hátulról; szélről történő befutás az üres területre

Védekezés taktikai megoldásai

• Félpályás, illetve egész pályás emberfogásos védekezés lehetőségei – támadó és labda között kell elhelyezkedni a támadóhoz közel; ütközés felvállalása; védekező lábmunka használata – ütközés után követni a labdás támadót lábbal; szem a követendő játékoson legyen; labdaszerzés lehetősége

Megjegyzés: Az imént felsorolt szempontok meglehetősen összetetten mutatják be a szivacskézilabda taktikai sajátosságait, „finomságait”, ezért azt javasoljuk, hogy a szempontok közül mindig csak egyet-egyet válasszunk tanulási fókuszként.

Javasolt módszertani szempontok a mérkőzésjátékok lebonyolításához:

• Minden tanuló azonos tanulási lehetőséget kapjon (játékidő, posztok, pedagógusi figyelem stb.)!
• A lehető legkevesebb időt töltsék passzívan tanítványaink!
• A pihenő csapatoknak is adjunk feladatot, vagy rövidítsük le a csereidőszakot!
• Mindenki minden poszton próbálja ki magát!
• Minden játék során pontosan fogalmazzuk meg a tanulási szempontot, azaz, hogy mit várunk a tanulóktól!
• A mérkőzésjátékok körülményeit az óra tanulási szempontjának megfelelően válasszuk!
• Játék közben rengeteget lehet tanulni, hagyjunk elegendő játékidőt! (Szabad játékot is!)
• Az egyéni majd páros technikai elemek a kisjátékokon keresztül felépítve, a mérkőzésjátékokban jelentkeznek a legkomplexebben – ez a cél.
• Csapatalakítás módszerpedagógusól bővebben a 13. tematikai egységben esik szó.

⁷ Megjegyzés: a bevetődéses lövés nem képezi a kerettanterv anyagát, azzal kapcsolatban a következőket írja: Beálló pozícióban – Helyezkedése közben törekedjen a megjátszható területek elfoglalására. Legyen képes a lövő kézzel ellentétes oldalra történő befordulással beugrásból kapura lőni. Tudjon a lövést követően sérülésmentesen talajra érkezni.