„Az oktatási folyamat, mint komplex interaktív folyamat magában foglalja nemcsak a tanítás és tanulás folyamatát, de a kognitív önszabályozás, illetve a motivációs önszabályozás kiépítésének, kialakításának folyamatát is. E folyamatban a tanár és tanuló együttes tevékenysége során nem csupán a tananyag (művelődési javak) aktív feldolgozása, hatékony elsajátítása kell, hogy megvalósuljon, hanem a tanuló autonóm tanulásra való képessége, kognitív önszabályozása, valamint tanulási motivációinak magas szinten szerveződő önszabályozása is. Mindez csak abban az esetben következik be, ha az oktatási folyamatban a tanítási anyag pedagógiailag indokolt differenciált adagolásban és a tanulási törvényszerűségek figyelembevételével, folyamatos visszacsatolás, motiválás biztosításával, a tanulók aktív részvételével közvetítődik, s ha egyben figyelembe veszi a tanár az adott osztály, csoport összetételét, a tanulók egyéni sajátosságait, fejlettségi szintjét, előzetes ismereteit, tapasztalatait, a tananyag jellegét, s saját metodikai lehetőségeit.” [177, 222. o.]

Az oktatási folyamatot megközelíthetjük tágabb és szűkebb értelmezésben egyaránt. Tág értelmezése azt jelenti, hogy az oktató-nevelő munka és a tanulás egységben, a köznevelés teljes időtartamában valósul meg. Szűkebb értelemben vonatkozhat egy-egy életkori szakaszra (például alsó tagozat, felső tagozat, középiskola), vonatkozhat a kerettantervben rögzített évfolyamegységekre (1–2. o., 3–4. o., 5–6. o., …), egy-egy tanévre, de akár egy-egy tanegységre is. Legszűkebb értelemben egy tananyag (nem csupán motoros értelemben), vagy mozgáskészség elsajátításának folyamatát értjük alatta. Makszin Imre (2002) az oktatási folyamat rendszerszintű megközelítési modelljét mutatja be Singer (1974) alapján [178]. A rendszer a tanulók kezdeti képességeinek, tudásának és más jellemzőinek, valamint az oktatási és nevelési célok meghatározásából kiindulva az oktatási stratégia megtervezésén keresztül, az értékelésen át halad az oktatási folyamat felülvizsgálatának irányába.

Saját értelmezésünkben az oktatási folyamat nagyon hasonló elemeket mutat a singeri elképzeléssel, amelyet a 21. ábrán mutatunk be.

Ebben a megközelítésben az oktatási folyamat tervezésekor automatikusan magát a teljes pedagógiai folyamatot tervezzük, hiszen a minőségi testnevelés-oktatás deklarált célja nem csupán a tananyag feldolgozása, hanem a komplex tanulóközpontú személyiségfejlesztés megvalósítása. Az általunk vázolt folyamat megragadható a pedagógus éves tervezése szintjén, hiszen csakis abból kiindulva tervezhető meg a pontos tanítási-tanulási folyamat. A rendszerünk elemei felölelik a testnevelés tantárgyi program tervezését, amely közvetlenül kapcsolódik a helyi szintű, helyi tanterv megvalósításához. Tartalmazza a tanmenet elkészítését, benne természetesen az oktatási célok kitűzésével, az éves program megvalósítását, a tanulás folyamatos ellenőrzését és értékelését, végül a teljes folyamat minőségének komplex elemzését.

Ez a körforgás rendkívül összetett, dinamikus rendszer, amely évről évre ismétlődik, s amelyet a pedagógus gyakorlatban eltöltött évei, tapasztalata és rutinja egyre pontosabbá és eredményesebbé tesz, hiszen a szakmódszertani kultúrája állandóan gyarapodik. A szakmódszertani kultúra az a tudományos alapokon nyugvó, az egyének szakmai nézőpontjait átfogó pedagógiai tevékenységrendszer, amelyen keresztül lehetővé válik a tanulói személyiségfejlesztés és az integrált testkulturális tudás átszármaztatása.

Az oktatási folyamat tehát a módszertani kultúrán keresztül nyeri el végső formáját, a pedagógusok metodikai döntésein keresztül válik a tanulók számára kézzelfogható tanulási feladatokká.