A helyből távolugrás egyszerűen végrehajtható motoros próba, ezért már gyermekkortól kezdve alkalmazható [71, 72]. Az elugrást páros lábról páros lábra kell végrehajtani, amelyet a kar lendítése segít. A helyből távolugrás érdekessége, hogy 1900 és 1912 között még az olimpiai játékok versenyszámai között is szerepelt [73]. A hazai és a nemzetközi testnevelés oktatásában egyaránt közismert mozgásforma, amit a különböző tantervekben, illetve fittségi tesztrendszerekben látható szerepe is igazol (például Eurofit). A helyből távolugrás erős korrelációt (r = 0,70–0,91) mutat más, az alsó végtag izomerejét vizsgáló pályateszt (például függőleges felugrás) eredményével [74, 75]. Megbízhatóságával számos tanulmány foglalkozott gyermekek, fiatalok esetében is [76, 77].

• csúszásmentes, viszonylag kemény, biztonságos felület
• mérőszalag az eredmények leolvasásához
• kréta vagy szigetelőszalag az elugróvonal jelöléséhez és/vagy a mérőszalag rögzítéséhez (opcionális)
• segédeszköz (például vonalzó vagy rúd) az eredmény leolvasásához (opcionális)
• a teszthez szükséges adatlap(ok)
• kényelmes ruházat és csúszásmentes cipő
• a talajra egymástól 10 cm-re rajzolt, párhuzamos vonalak segítik a könnyebb eredményleolvasást és a tanulók tájékozódását

Kiinduló helyzetben a tanuló:

• vállszéles terpeszállásban áll a kijelölt elugró vonal mögött,
• cipője orra éppen nem érinti a vonalat,
• térde kismértékben hajlított,
• törzse egyenes,
• karja a test előtt és a fej fölött mérsékelten hajlított,
• tekintete előre néz.

 A lendületvétel és elugrás közben:

• A tanuló – térdét és csípőjét fokozatosan hajlítva – a karját lefelé és hátra lendíti, a törzs mögé (súlypontsüllyesztés, előfeszítés),
• majd karlendítéssel előre, a lendítést fejmagasságban megállítva hirtelen elugrik páros lábról (egyensúlybontással előre) a lehető legnagyobb vízszintes távolság elérése érdekében (41. kép).

 Repülési fázis közben:

• A kar segítségével az egyensúlyi helyzet megtartására törekszik,
• felhúzza és előre lendíti a lábát a talajfogás előkészítése érdekében.

 Talajra érkezéskor:

• A páros lábra érkezés sarok-talp gördüléssel és fokozatosan fékező térdhajlítással történik,
• a tanuló guggoló helyzetbe érkezik.

• Zárt a láb vagy túl nagy a terpesz.
• Lendületvételkor a térdhajlítás és a karlendítés lefelé nem egyszerre történik.
• Lendületvételkor az egyik láb ellép az ugrás irányába.
• Nem vagy alig hajlított a térd az előfeszített helyzetben.
• Nincs karlendítés, vagy nem a lendítés indítja az elugrást.
• Ütemkülönbség van az elugrás és/vagy a talajra érkezéskor a két láb között.
• Az elugrás íve túl nagy vagy túl kicsi.
• Telitalpas a leérkezés.
• Leérkezéskor nem fékező a térdhajlítás, ezért „összecsukódik” a láb és a törzs.
• Hátraesik, hátratenyerel vagy hátralép a tanuló.

A mérés eredménye minden esetben az elugróvonal és az ahhoz közelebbi sarok közötti távolság (42. kép). Három kísérlet közül a legnagyobb ugrás távolságát szükséges rögzíteni az adatlapon 1 cm-es pontossággal.

Megjegyzés: Ha a tanuló eredményét hátraesés/dőlés vagy hátratenyerelés csökkenti, biztosítsunk neki további ugráslehetőséget a korrekt végrehajtásig.

A tanulók helyből távolugrás teszteredményei két zónába kerülhetnek, amelyek határértékei nemtől és életkortól függően változnak. Ha a tanuló eredménye az egészségzónába esik, akkor a láb megfelelő erőszinttel bír az optimális fittségi állapot szempontjából. A tanuló számára megfogalmazható szöveges értékelés ez esetben az erőszint fenntartásának szükségességére, illetve az önmagához mért továbbfejlődésre vonatkozhat. Ha az eredmény a fejlesztés szükséges zónába kerül, akkor a szöveges értékelésnek fel kell hívnia a tanuló figyelmét az egészségzónába kerülés fontosságára. Javaslatot kell megfogalmazni az ugró, szökdelő feladatok rendszeres alkalmazására, a láberősítés szerepére. Az eredmények megítéléséhez szükséges egészségzóna határértékeket a 15. táblázat mutatja.

• Mely képesség szintjét vizsgálja a helyből távolugrás teszt?
• Sorolja fel a végrehajtás szempontjait és az általános hibákat!
• Hogyan kell megállapítani a teszteredményt, és mikor kell újabb kísérletet engedni a tanuló számára?