Leírás:

Páros gyakorlat következik. A bottal való küzdelem alaptechnikáinak elsajátítása a cél. A bottal háromféle módon lehet támadni, illetve védekezni. Ezek az ütés, vágás, szúrás, illetve ezek elhárítása. Ezen a fejlettségi szinten csak kétféle formára, az ütésre és a vágásra koncentrálunk. Kiinduló helyzetnek mindig az eddig megszokott és megismert formát választjuk, azaz: alapállás, a bot a passzív kézben. A támadás mozdulatsora a következőképpen történik: A nyugalmi helyzetben lévő botot a passzív kézből az aktív kéz megfogja két kezes fogásban. A botot a támadó a feje felett a háta mögé engedi függőleges helyzetbe, ez az előkészítés. Az aktív kézhez képest ellentétes lábával előrelép kis térdhajlításba, míg a másik lába igyekszik nyújtva maradni, amely így olyan jellegű, mint a kitörés a vívásban. Ebben a helyzetben a bottal lendületesen, de nem nagy erővel, hanem könnyedén ráütünk előrefelé a földre vagy valamilyen akadályra. Érdemes előtte odakészíteni például egy kisebb gallyat, szőrlabdát, vászonkendőt, hogy a célt egyszerűbb legyen beazonosítani. A támadás csak egy ütésből áll, utána a hátul lévő láb mellé visszalép az elöl lévő láb, a két kéz közül az aktív továbbra is fogja a botot, a passzív pedig elengedi, majd a botot megpihenteti a combon, ekkor fog rá a passzív kéz is. A két kéz közötti távolság legalább egy arasszal távolabb legyen, mint a combok elülső része. A támadó mozdulatnak természetesen van védekező része is. A védekező abban a nyugalmi helyzetben áll, ahogyan a támadó is: bot a combon elöl pihen, kezek egymástól távolabb markolják a botot. Az aktív lábbal úgy kell hátra lépni, hogy a lépő láb nyújtva, az elöl maradó láb pedig hajlítva legyen. Ebben a támasztó helyzetben a két kezet – benne a bottal – elöl magasra kell emelni. A védekező állás után a hátul lévő (aktív) láb visszazár a passzív, elöl lévő láb mellé. Mind a két formát egyidejűleg kell gyakorolni, hogy mind a támadás, mind a védekezés megfelelő mozdulatai automatikusak legyenek. Amennyiben már jól megy a támadó-védekező mozdulatsor, akkor lehet megpróbálni párban a küzdelmet. Egymással szemben állnak a párok olyan távolságra, hogy közöttük egy bothosszúságnyi táv legyen. Kő, papír, olló játékkal eldöntik, hogy ki lesz a támadó. A párok egymással szemben nyugalmi helyzetben, kis terpeszben állnak. A támadó elkiáltja magát: „Hi!” Ez a jel arra, hogy támadni fog, mégpedig ütéssel. A botjával a fentebb leírtak szerint, megtámadja a szembenállót, aki erre a fentebb leírt módon hátralépve, a botját elöl magasan tartva kivédi az ütést. Ezután mindketten visszaállnak az alaphelyzetbe. A másik kiáltja el magát, és a támadás-védekezés most szerepcserében jön létre. Igen fontos, hogy a megfelelő begyakorlási szintig a mozdulatok lassúak legyenek (13. kép).

A vágás támadásának előkészítését már az előzőekben kifejtettük, ezért most itt csak a védekezés formáit részleteznénk. Mivel a bot itt nem függőlegesen „jön”, ezért az előző védekezési forma itt nem használható. A bot vízszintes támadását csak függőlegesen tartott bottal lehet hatékonyan elhárítani. A védekezés kiinduló helyzete ugyanaz, mint az ütésnél. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a támadó bot jobb, illetve bal irányból is „jöhet”. Ezért elsősorban azt kell felismerni, hogy melyik oldal felől érkezik a bot. Azzal a lábbal, amelyik oldaláról jön a bot, hátul keresztbe támasztunk nyújtott térddel, a törzs kissé elfordul a támadó bot irányába, a combokon lévő kezek pedig a botot függőlegesbe emelik úgy, hogy a támadás oldali kéz legyen felül. Ezzel a stabil állással tulajdonképpen szembekerülünk a támadó bot lendületével, és a hátul lévő láb a támasztással kifogja annak erejét, energiáját. A páros küzdelemben a vágást mindig a „He!” kiáltással jelezzük. A gyakorló formája ugyanaz, mint az ütésnél: kisorsoljuk a kezdőt, és lassú mozdulatokkal begyakoroltatjuk mindkét szerepet. Nagyon vigyázni kell egymás ujjára, semmiképpen nem erőfitogtatásról, hanem ügyességről van szó! Amelyik gyermek nem tudja, vagy nem akarja tiszteletben tartani ezt az elvet, attól meg kell vonni a lehetőséget a gyakorlásra, a botját pedig el kell venni. Végezetül, lehet a két támadó szót használni úgy is, hogy a támadónak a támadó szó kimondását követően csak azután támadhat, ha látja, hogy a küzdőtárs felfogta a támadás formáját. Ekkor lehet a támadást kezdeményezni, de sosem erőszakosan vagy fenyegetően.