A tanulói szabadságfok emelése a hagyományostóleltérő hozzáállást, szakmai minőséget kíván meg a pedagógusoktól. A legfontosabb elvek az alábbiak:

A diákoknak tisztában kell lenniük a kreativitás fogalmával. Erre a tudatosságra annak érdekében van szükség, hogy képesek legyenek mélyíteni és szélesíteni tudásukat, a képzelet útján szárnyalva kommunikálni, kifejezni ötleteiket, legyőzni a kihívásokat és megoldani a problémákat, felfedezni, kipróbálni a technikai, taktikai és szervezői ötleteiket hathatós és tényleges végeredmények létrehozása érdekében. A gyerekek elsőre nem mindig látják át, nem fogják fel, hogy a beszélt nyelv és a mozgás milyen szoros kapcsolatban van egymással. A pedagógus feladata, hogy a mozgás minőségi javítását, kidolgozását a nyelvi lehetőségekkel folyamatosan támogassa, vagyis érje el azt, hogy a diákok értsék meg, mennyire hat egymásra a mozgást leíró beszéd minősége és maga a megvalósult mozgás. [9]

A pedagógus a diákot alkotó, kreatív szemléletre úgy tudja nevelni, ha maga is rendelkezik a kreativitás készségével. Ez a készség segíti, példát ad, és mutatja az utat a diáknak, hogyan ébredjen rá saját képességeire, tehát a tudatos kreativitásra nevelés minden esetben a felnőttektől, a pedagógustól indul ki. A kreatív pedagógus feladata és egyben öröme a tanulóban az egyedi jellegzetességeknek a felismerése, méltányolása és fejlesztése a pozitív önreflexió és az önkifejezés érdekében. [18]

A kreativitás csak gyakorlat révén szerezhető meg, jellemzően abban az esetben, ha a pedagógus fel tudja kelteni a tanuló érdeklődését, és képes motiválni őt a tanulásra. A mozgások, mozdulatok tudatos végrehajtásában el kell jutni olyan mennyiségi és minőségi szintre, ahol már a felidézés könnyű. A pedagógus célirányos feladata az, hogy a felidéző sémát segítse sokféle mozdulat megtanításával, amelyekből már a felidézés, majd a végrehajtás rutinszerű, automatikus lesz. Már két-három motívum tudása is lehetőséget ad az improvizációra. Óvatosan adagolva a szabadságot, alkalmanként adjunk teret a saját munkálkodásnak kreatív játékokba beépítve és a szabad ötletelés során. Már a fiatalabb – 3–4. évfolyamos – korosztály számára is biztosítani kell alkalmanként az elégséges tudáson alapuló kifejezésbeli szabadság élményét, hiszen a diák így kap bátorságot, így jut el a későbbi önálló alkotásig.

A kisgyermek számára nem idegen az improvizáció alacsonyabb szintje. Fantáziáját korlátlanul használva naponta gyakorolja a szabad rögtönzés technikáját. Ezen képesség igen könnyen tönkretehető, a pedagógusnak való megfeleléssé alakulhat át, ha állandó korrekció, negatív felhangú javítgatás kíséri a gyerekek ötleteit, vagy éppen ellenkezőleg, annyit bohóckodik, amennyit akar. A pontosan meghatározott feladatok nélkülözhetetlenek, eleinte nem is szükséges javítani a nem tökéletes végrehajtást. A megjegyzések arra irányuljanak csak, ami jó volt, kivéve a testi épséget veszélyeztető helyzeteket. A feladatok mindig tartalmazzanak tudást igénylő elemeket, ne lehessen üres „mismásolással” elintézni a megoldást. Konkrét módszertani tanács továbbá, hogy a gyerekek a játékuk indítását és zárását tapssal jelezzék. Az önálló, fogalmi gondolkodásra épített, internalizált (belső) beszéd képessége teszi lehetővé az improvizációt, a mozgások automatizálását, illetve a már automatizált mozgások előhívását. 10-12 éves korban a gyermek már érett a rögtönzésre, a kéz és láb szólamai függetlenednek egymástól (mást tapsol, más ritmust lép közben). Megalapozó módszere a kötetlenség, elegendő tudásra alapozva, közös táncok szerkesztése, ritmikai, plasztikai, dinamikai etűdök létrehozása, ritmusgyakorlatok alkotása.13 A felső tagozaton a rögtönzés, majd a serdülőkor végétől a tulajdonképpeni improvizáció releváns leginkább a tanítás során. Erre konkrét példák találhatók a fejezet későbbi részében. A harmadik szint, a szabad szárnyalás esetenként legfeljebb kikapcsolódásképpen jöhet szóba a 9–12. évfolyamokat átívelő korcsoportban, zenére vagy zene nélkül, szabadon választott eszközzel vagy eszköz nélkül és társakkal is. A magasabb évfolyamok foglalkozásain a jól előkészített és a fentiek szellemében nevelt csoportoktól egy-egy befejezett, önálló alkotás létrehozása is elvárható. [19]

A kreatív személyek új, szokatlan, innovatív ötletek révén eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszokat tudnak adni a problémákra. Az eredetiség (originalitás) a kreativitás struktúrájának és egyúttal a tehetségnek fontos alkotóeleme. Sok diák éppen ezért nem akar tehetségesnek látszani, mert nem akar kilógni a többiek közül, ez fakadhat a generáció egyfajta konformista szemléletéből is. Olyan biztonságot sugárzó oktatással lehet ezt a negatív hozzáállást ellensúlyozni, amely segíti és képes megerősíteni a diákot belülről úgy, hogy a külső kritikus és reagáló külvilág hatásaitól függetlenedjen, és ne nyomja el a lényének kreatív oldalát. A támogató légkör, a bátorító szavak és a dicséret segítheti az önértékelésben alulmaradt diákot abban, hogy tanulja meg saját szemével nézni és látni a világot. [13]

A kreatív produktumok születése során a táncbeli mozgásműveltség gazdagodása mellett az előadókészség, a tervezőkészség fejlődik, és az esztétikusan, kifejezően végrehajtott produktum megbecsülése is erősödik. Végül, de nem utolsósorban a mozgás általi nevelés erőssége nem maga a produkció, egy előadás, hanem az alkotó folyamat maga.