Az egyes korosztályokban speciális szabályrendszerrel kialakított, úgynevezett mérkőzésjátékok azok, amelyek a labdarúgás életkor-specifikus tanulását támogatják. Az iskolai labdarúgásban a következő létszámú mérkőzésjátékok jellemzők.
1–2. évfolyam: 3:3 ellen (kapus nélkül)
3–4. évfolyam: 4:4 ellen (4 kapus játékban) +1 kapussal a 2 kapus játékban
5–12. évfolyam: 4 + 1 (kapussal) vagy 5 + 1 (kapussal)

A3:0-s feladathelyzet nem igazán kisjáték, mivel nincsen benne védő játékos. Ettől függetlenül ebben a fejezetben tárgyaljuk, mert támadás szempontjából ez tekinthető alapnak. A következő ábra kétkapus variációban mutatja a 3:0-s támadóhelyzet egyik lehetséges megoldási sémáját.(9) A feladatban a bal oldali játékostól indul a labda, aki bepasszolja a középső társának. Az átvételt követően a középső játékos tovább passzolja a jobb oldalinak, aki keresztbe passzol a bal oldalinak, aki végül befejezi a játékot. A két kapu segítségével a befejező játékos döntési helyzetbe kerül. Melyik kapura célszerűbb befejezni a támadást?

• 3 játékos kapcsolata támadásban – két kapura

A feladat céljai:

• 3 ember kapcsolatának kialakítása és gyakorlása támadásvezetéssel;
• a pálya átadásokkal történő kihasználása, bejátszása;
• az átadások gyakorlása szélességben és mélységben;
• a támadásbefejezés kapura lövéssel.

Nehezítések: a játéktérre lehelyezhetők statikus akadályok (pl. bóják, pionok, jelzőtrikók), amelyek megosztják a figyelmet. További nehezítés lehet az átadások számára, illetve a mozgásirányokra vonatkozó megkötések. (69. ábra)

• 3 játékos kapcsolata támadásban – egy időben két csoportban

A feladatban egymással szemben, egyszerre indul két 3 fős csoport.(10) A feladat nehézsége, hogy a saját társnak történő átadás mellett a szemből érkezőkre is figyelni kell, hogy elkerülhető legyen az összeütközés. Ennek megfelelően osztott figyelemre van szükség. Itt tehát még nem egymás ellen játszik a két csoport, hanem csak egyszerre és egymástól függetlenül vezetnek támadást az adott kapuk irányába. (70. ábra)

(9) (10) Forrás: Wein, H. (2013)

A 3:1 elleni játékban lehet a legéletszerűbben gyakorolni a három játékos támadószempontú együttműködését (taktikai kapcsolatát) a kisjátékokon keresztül. A kettős emberfölény a játék során is sokszor előfordul és a játék közben a pálya bármely területén olyan jelentős előnynek minősül, amelynek a pontos lejátszása gólt eredményez, vagy döntő fölényt biztosít a gólszerzéshez.

A védők szempontjából e játékhelyzet sikeres megoldása góltól mentheti meg a csapatot, illetve lehetőséget biztosít a csapat visszarendeződésére.

A támadást befejező játékokban a három támadó megadott szabályok (pl. minden gyereknek legalább egyszer labdához kell érnie) szerint adott célba (kapu, vonal stb.) kell juttatniuk a labdát. A védőnek ezeket az akciókat kell megakadályoznia, illetve a labdaszerzés után különböző feladatokat (góllövés másik kapura, kapukra, területből labdakivezetés stb.) végrehajtania.

Ezzel a modern futball egyik legfontosabb játékhelyzetét, a labdabirtoklás-váltásokat tudják a gyerekek a kisjátékokban gyakorolni a labdaszerzés és a labda elvesztése oldaláról egyaránt.

• 3:1 elleni játék 4 kapura

Az ábrán 4 kapus 3:1 elleni játékot láthatunk. A pályán kijelölt támadóvonalak fontos szerepet töltenek be, mivel gólt csak azon belülről lehet szerezni. Ezzel megakadályozzuk, hogy a gyerekek messziről próbálják kapura rúgni a labdát, amivel ellehetetlenülne a legfontosabb tanulási cél, vagyis az összjáték kialakulása. (71. ábra)
A játék céljai:

• területszerzés és labdabirtoklás;
• 3 ember kapcsolatának, összjáték-lehetőségeinek tanulása;
• a kettős emberfölény megoldása;
• a védő szempontjából a gólszerzés megakadályozása.

 
A 3:1 elleni játékok nemcsak kapura törve, hanem a labdabirtoklásra összpontosítva is gyakoroltathatók. Ezekben a játékokban a három támadó feladata a labda járatása egy adott területen. Ez történhet a terület határain belül, a terület vonalain, illetve azok mögött.

Például lehet úgy játszani a 3:1 elleni játékot, hogy a 3 labdabirtokló játékos a játékterület (pl.: négyzet) vonalain kívül helyezkedik el. A területre nem léphetnek be, a védő pedig nem léphet ki onnan. A labdabirtoklóknak (támadóknak) úgy kell járatniuk a labdát egymás között, hogy a labdának minden passz alkalmával át kell haladnia a területen úgy, hogy a védő azt ne tudja megszerezni. A támadók folyamatosan helyezkednek, mozognak a területen kívül.

A kisjáték úgy is játszható, hogy a támadók csak a vonalakon mozoghatnak, és úgy is, hogy minden játékos a területen belül van. Ezzel nehezedik is a játék a támadók szempontjából.

A védő labdaszerzése után adhatunk neki feladatokat, például labdaszerzés után tartsa a labdát, ameddig csak tudja, miközben a 3 támadóból az egyik védővé válik.

A területszerző játékokban a három támadó úgy járatja a labdát az egy védő ellenében, hogy meghatározott feltételek megléte után (pl.: 3 passz) a megadott szempontok szerint (pl.: menetirány szerint forogva) viszik át új játékterületre a labdabirtokló játékot.