A játék mindenekelőtt örömforrás, de valójában ennél sokkal több. Rengeteg minden történik velünk, amikor játszunk. Attól pedig, hogy a játék közös, az élmények is megsokszorozódnak. Szerencsére a játékból fakadó élmények maguktól megtörténnek velünk, anélkül hogy szándékosan figyelnénk rájuk. Kicsit más a helyzet akkor, ha a játékok megtervezéséről, megalkotásáról van szó. Az már jóval több gondolkodást és közös munkát igényel, amelynek része többek közt az ötletek gyűjtése, a tervezés, vagy éppen a szükséges eszközök beszerzése.

A játékalkotásban az a jó, hogy játszunk és tanulunk is egyszerre. Megtanuljuk azt, hogy mit jelent célokat megfogalmazni. Végiggondoljuk egy aktivitás folyamatát. Eltervezzük, hogyan mondjuk el a többieknek mindazt, amit kitaláltunk. Ezek a lépések természetesen mind-mind a játékok leírásával, eljátszásával végződnek, de amíg eljutunk odáig, szinte észrevétlenül gyarapítjuk tudásunkat, csiszoljuk készségeinket és formáljuk társas kapcsolatainkat.

Azok a csapatok, akik a könyvben szereplő játékokat megalkották, jól tudják, hogy egy játék sosem tekinthető véglegesnek. Sőt, egyik játékot sem lehet kétszer ugyanúgy eljátszani. S ha már így áll a helyzet, miért ne igazítsuk a játék szabályait, a lépéseit vagy akár az üzenetét a magunk elképzeléseihez vagy a saját lehetőségeinkhez?

A „Játssz TE IS!”-pályázatra jelentkező iskolák csapatai a játékalkotás és a közös játék örömeit egyformán megélték. Ezek az élmények ott rejtőznek a könyvben olvasható játékleírások mögött. Találjátok meg őket, és szerezzetek ti magatok is minél több ilyen közös élményt!