A testünk megfelelő működése az egyik legfontosabb összetevője jó közérzetünknek. Ehhez az érzelmi és lelki összetevők mellett szükséges, hogy biztosítsuk számára mindazokat a funkciókat, melyeket az évezredek során használt. Ezek a testi képességek hozzájárultak az állatvilágból való kiemelkedéshez és – szoros együttműködésben a kognitív képességek fejlődésével – alkalmassá tették az embert az egyre összetettebb mozdulatok, gondolatok kivitelezésére. A megvalósítás, a végrehajtás, az alkalmazás tapasztalata természetesen újabb és újabb aktivitások kigondolását tette lehetővé. Így az évezredek során az ember rendkívül sok és nagyon változatos mozgást alkotott, melyek összességében az emberiség mozgáskultúráját adják.

Az élet fenntartásához szükséges tevékenységek nagy részét ma már a tudomány, a technika fejlődésének eredményeként gépesítettük, és ezzel életünk kényelmesebbé vált. A kényelem azonban azt is eredményezte, hogy emberi létünk fenntartásához nem kell igénybe venni testünket olyan mértékben, mint amelyre a törzsfejlődés során adaptálódott. Ennek következményeként sem izmainkat, sem keringési rendszerünket nem használjuk az egészségi állapotunk fenntartásához kellő intenzitással. Nem véletlen tehát, hogy a halálokok között világszerte megnőtt a civilizációs betegségek aránya.

Hisszük, hogy a megfelelő mozgásos ügyesség kialakítása a születéstől kezdődik és 12-14 éves korig egész életre szólóan stabilan megalapozható. Mindemellett meggyőződéssel valljuk, hogy miközben direkt módon az elemi mozgásokat (fundamentális motoros készségek) alkalmazzuk, a különböző érzékszervek közötti koordináció fejlesztésével indirekt módon olyan tulajdonságok kialakítását segítjük elő, amelyek például a gyermekek tanulási képességeire is pozitívan hatnak. Így az ügyesség fejlesztése egyúttal szerves részét képezi a gyermek egészség- és személyiségfejlesztésének.

Az ügyesség fejlesztése során kellő időt kell hagyni arra, hogy változatos gyakorlással az idegrendszeri szerveződési folyamatok stabilizálódhassanak. A folyamat egyénre szabottsága miatt a gyermekek közötti különbségek az elsajátítás során is jelentkeznek, mely az alkalmazott módszerekben nagyfokú differenciálást követel meg a pedagógusoktól.

A mozgástanulás, mozgásfejlesztés folyamata során a megfelelő differenciálással, tudatosítással jelentősen növelhetjük a tanulók énhatékonyságát, kompetenciaérzetét. Biztosak vagyunk abban, hogy ha sikerül a mozgásukban magabiztos, ügyes gyermekek számát növelni, hozzájárulhatunk az önkifejezés eszközéül sportágat, sportot választók számának növeléséhez is. Hogyan várhatnánk el a bátortalan, önbizalomhiánnyal küzdő gyermektől, hogy félve a további kudarcoktól sportágat válasszon, önállóan sportoljon?

Véleményünk szerint minden gyermeknek nem csak lehetősége, de joga is, hogy az ideg- és mozgatórendszeri fejlettségének megfelelően a legjobb fejlesztést kapja meg, ami átélhetővé teszi számára azt az élményt, amit saját testének jó működése okoz. Könyvünkben e differenciált fejlesztéshez széles körű ismeret-, feladat- és gyakorlatanyagot sorakoztattunk fel, amivel hozzá kívánunk járulni az óvodai és iskolai testnevelés gyakorlati, módszertani tárházának fejlődéséhez. Reméljük, hogy ötleteinkkel, javaslatainkkal segítjük a mindennapos testnevelés, mozgásfejlesztés és testmozgás minőségi megvalósítását.

Boronyai Zoltán
szerző

Király Tibor
szerző

dr. Csányi Tamás Phd
főszerkesztő, szerző