A modern orvostudomány szerint minden betegség bio-pszicho-szociális összetevőkből ered. Ez azt jelenti, hogy az ember általában a saját genetikai állományának sajátosságai, indulati és érzelmi kiegyensúlyozatlansága, valamint a szociális környezetének hatásai terhe alatt lesz beteg. Ebből következik, hogy az egészségtudatos magatartás olyan szemléletet és életvitelt jelent, amelyben az egyén a döntéseiben fontosnak tartja és érvényesíti az egészség szempontjait saját maga és szűkebb-tágabb környezete érdekében. A testnevelés oktatása keretében az e szemléletet tükröző magatartás kialakítása elsősorban az életkori és tanulási sajátosságokhoz igazított ismeretek, elvek és eljárások elsajátítása, valamint adekvát szokások és cselekvések megismerése és gyakoroltatása által valósul meg. Az egészségtudatos magatartás kialakításához elengedhetetlen, hogy olyan személyiség-összetevőket is külön figyelemmel kísérjünk, illetve fejlesszünk, mint a testi-lelki higiéné, a stresszhez és szorongáshoz való viszony, a feszültségszabályozás és a passzív relaxációs technikák kialakítása, a frusztráció és önkontroll, az agresszió és az asszertivitás, valamint az érzelemszabályozás témakörei. Ennek megfelelően a testnevelés a preventív fizikai aktivitás, a vázizomzat karbantartása és a gerincvédelem, az energiaegyensúly, a testi és lelki higiéné, az érzelemszabályozás, az önkontroll és a stresszkezelés (passzív relaxáció) tudatos felhasználásra ösztönöz.

Az egészségtudatos magatartás kialakítása során az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló ismerje meg az egészségtudatos magatartás elemeit, és váljon képessé azokat – tanári segítséggel – beazonosítani, és néhányat megnevezni a mindennapi életvitelében.

Az 5–8. évfolyamon a tanuló érti az egészségmagatartás fogalmi készletét, és képes azokat cselekvéseiben részben öntevékenyen, részben irányítással alkalmazni. Megérti, hogy a rendszeres testmozgás a civilizációs betegségek megelőzésének egyik hatásos eszköze.

A 9–12. évfolyamon a tanuló elfogadja és értékként kezeli az egészséget, és képes egészségtudatos magatartást eredményező önálló döntéseket hozni. Képes továbbá, szokásainak tudatos kontrollálásával (például helyes táplálkozás, testmozgás, egészségkárosító magatartások kerülése) tevékenyen részt venni egészségének fejlesztésében.

Összességben az egészségtudatos magatartás ki­ala­kí­t­ása során jól érzékelhető, hogy olyan pszichés tartalmak kerülnek a fejlesztés fókuszába, amelyek mind a belső érzelmi-indulati egyensúly megteremtésének, felismerésének, szabályozásának és fenntartásának irányába hatnak, emellett rámutatnak az egyén felelősségére a testi deformitások és más sajátosságokkal kapcsolatban. Ennek megfelelően a jelen fejlesztési területnél olyan testi és pszichés összetevőkre, belső faktorokra koncentrálunk, amelyek során gyermekeinket megtaníthatjuk arra, hogy az élet természetes velejárója a stressz, a frusztráció és az agresszió. A pedagógus feladata pedig, hogy rávilágítson arra, hogy a tanulók ezeket a legtöbbször negatív indulatokat ne magukban – tehát a testükben (betegség) – raktározzák el, valamint ne hagyják ezeket az indulatokat kontrollálatlanul rombolni, hanem tanuljanak meg velük bánni, azokat hatékonyan kezelni.