Minden olyan gyakorlat ehhez az ügyességi összetevőhöz tartozik, amelynél a test kettő vagy több ponton támaszkodik (valójában az állás is egy támaszhelyzet). A támasz bármely testrészen való támaszkodás során létrejöhet. Az esetek többségében azonban a támaszban részt vesz valamelyik végtag. A támaszgyakorlatok nagy jelentőséggel bírnak az egyensúlyérzék fejlesztésében, valamint a vállöv és a törzs erejének növelésében. A támaszgyakorlatok alkalmazásának több előnye is van. Egyrészt az ízületek természetes mozgásterjedelmét kihasználva, funkcionálisan erősít, tehát az ízületet körülvevő izmok egy időben fejleszthetők. Továbbá a gyakorlatok végrehajtása saját testsúllyal történik, így könnyebb eldönteni, hogy egy-egy tanítványnak milyen ismétlésszámot, milyen konkrét gyakorlatot adjunk a hatékony fejlesztés érdekében.

Megkülönböztetünk statikus támaszokat, valamint haladással végrehajtható támaszgyakorlatokat. Ennél a csoportnál is kiemelkedő jelentőségűek az utánzó gyakorlatok, melyek ebben az életkorban a legváltozatosabb gyakorlást teszik lehetővé megfelelő motiváció mellett.

A támaszok, súlypontmozgatások gyakran a torna mozgásanyagához kapcsolódva jelennek csak meg a testnevelés órákon, pedig az izomzatra, az egészséges csontnövekedésre és a különböző, hagyományos testhelyzetektől eltérő pozíciók okozta fejlesztési hatásuk nem csak a torna kapcsán releváns. Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár szempontot, amivel segíthetjük a támaszgyakorlatok, súlypontmozgatások sikeres alkalmazását.

• A tanítást a statikus támaszgyakorlatokkal indokolt kezdeni, és azok közül is a szélesebb alátámasztásban végezhető feladatokkal (például háton „sikló”, hason „giliszta”, térdelőtámaszban „dakszlitartás”). A gyakorlás során fokozatosan csökkenthetjük az alátámasztási felület nagyságát és változtathatjuk a számát is (például térdelőtámaszban kar- és lábemelések). Oly módon is fokozhatjuk a feladatok nehézségét, hogy azok egyre nagyobb izomerő-kifejtést igényeljenek (támaszhelyzetben a súlypont egyre magasabbra kerül, például térdelőtámaszból „alagút”).
• Tudatosítani kell a gyermekekben, hogy a testünk különböző részein lehet támaszkodni (nem csak a kezünkön és a lábunkon – például hason, háton, oldalon, fenéken). Kreativitásukat kihasználva engedjük, hogy felfedezéses tanulással találjanak rá minél többféle támaszhelyzetre. Bátorítsuk a különleges megoldásokat!
• A kúszás/mászáshoz hasonlóan itt is használhatjuk a talajra rajzolt vagy ragasztott vonalakat, a talajra tett kötelet. A későbbiekben, a térben változatos módon kihelyezett eszközök használatával bevezethetjük a támaszban való át-, fel- és lelépéseket is.
• Az erőfeszítés nagyságát fokozhatjuk a sebesség növelésével. Feltétlenül vegyük figyelembe a gyakorlatok tervezésénél gyermekeink erő-állóképességét, vállövének erejét. A balesetveszély elkerülése érdekében figyelmeztessük őket, hogy a sebességet körültekintően válasszák meg! Figyeljenek arra is, hogy a súlypontjuk ne kerüljön a vállvonaluk elé. Különösen igazak ezek a megállapítások, ha mindeközben elindulással, megállással és irányváltoztatással nehezítjük a gyakorlást.
• A keményebb vagy puhább talajon, lejtőn és emelkedőn való, lassított és gyorsított haladás esetében is a mászásnál tett javaslatok a mérvadóak.
• A statikus és haladásos gyakorlatoknál is egyaránt a koordináció egy magasabb foka, ha képesek vagyunk a saját mozgásunkat egy külső ritmushoz igazítani. Ehhez felhasználhatók a már ismert gyermekdalok és mondókák.
• A páros és eszközös feladathoz tett javaslataink itt is megegyeznek a mászáshoz írottakkal.

A támaszgyakorlatok feldolgozása során javasolt játékok:

Az állásban végzett helyzetváltoztató mozgások széleskörű felhasználási lehetőséget teremtenek a testnevelés-oktatásban: a saját testtel kapcsolatos, főleg a különböző egyensúlyi helyzetek kialakításához és megtartásához szükséges érzetek segítik az érintett izomcsoportok tudatos, izolált működését, a törzs és csípő környéki izmok funkcionális fejlesztését, a sportjátékokhoz elengedhetetlen alaphelyzet, irányváltoztatások és cselezések előkészítését. Az egyensúlyi helyzet tudatos megbontása, a pillanatnyi „egyensúlytalanság” utáni egyensúlyi helyzet újbóli megtalálása olyan stabilitásérzetet ad, ami egyfajta fundamentuma a különböző helyváltoztató mozgásoknak, és ami ezen felül segít az esések során sérülés nélkül megúszni a helyzetet.

A legtöbb játék és sportjáték, ami helyváltoztató mozgással, elsősorban futással vagy szökdelésekkel zajlik, szinte biztosan igényli az irányváltoztatás, gyors megindulások, megállások ismeretét, az abban szerzett tapasztalatot. Ebben a vonatkozásban az alaphelyzet, mint egyfajta készenléti állapot (megindulni, felugrani, cselezni, passzolni stb. ebből a helyzetből lehet a leggyorsabban) egyszerre képezi a testnevelés-foglalkozások és sportági edzések alapvető részét.

Az alaphelyzet további jelentősége, hogy – jellegéből fakadóan – gyakorlatok, technikai elemek kiindulóhelyzeteként a figyelem fókuszálását is nagyban segíti. Amikor a súlypontsüllyesztéssel a láb, a törzs és a kar izmai megfeszülnek, egyfajta készenléti állapotba helyezik a testet, ami a figyelmet a végrehajtás elé helyezi, ezzel segítve a koncentrált végrehajtást. Ahogy tanítványaink fejlődnek, erősödnek, egyre nagyobb lesz a relatív erejük, általában egyre mélyebbre tudnak ereszkedni az alaphelyzet során, egyre robbanékonyabbak lesznek. Ilyenkor nyeri el igazán a szerepét az alaphelyzet, hiszen a kellően előfeszített izmok a gyors megindulásnak, felugrásnak elengedhetetlen feltétele.

Az alaphelyzet oktatása kiválóan összeköthető a szökdelésekkel, illetve az alapmozgásformák kombinációi esetén futással, ugrásokkal, hiszen a páros lábas szökdelések, ugrások, illetve a futás közbeni gyors irányváltoztatások közben, ha csak egy pillanatra is, de megjelenik az alaphelyzet. Az alaphelyzet nemcsak a szó biomechanikai értelmében fontos összetevője az említett játékoknak, hanem segít a figyelem fókuszálásában is, ideértve a mozdulat végrehajtásának ritmusát is.

Azonban pont ez a jól integrálhatósága az, ami miatt önállóan csak korlátozottan jeleníthető meg foglalkozásainkon, és ami miatt nem helyeztük bele egy olyan összefoglaló táblázatba, mint a többi mozgásformát. Ettől függetlenül persze van néhány fontos szerkezeti összetevője, amit fontos keresnünk a végrehajtások során. Ezeket gyűjtöttük össze a főbb mozgásszerkezeti összetevőket bemutató táblázatban, és írtunk pár feladatcsoport-példát az izolált gyakorláshoz.