A futás valószínűleg a leggyakrabban használt mozgásformája a testnevelésóráknak, a jövőbeni felhasználását ennek kell talán a legkevésbé ecsetelni az alapvető mozgásformák közül. Ez a megállapítás azonban csak növeli annak a felelősségét, hogy megfelelően kialakított futástudással ruházzuk fel tanítványainkat, hiszen a futás alapvető mozgásos összetevője számos, egészségmegőrző és élethosszig alkalmazható sportnak, legyen szó akár kocogásról vagy labdajátékokról. Fontos felhívni a figyelmet, hogy a futás változatos, helyesen tudatosított gyakorlása minden későbbi felhasználás hatékonyságát jelentősen növelheti azáltal, hogy segít megtalálni az egyén számára leginkább hatékony és gazdaságos végrehajtást.

Hasonlóan a járáshoz, a futás során is a súlypont áthelyezése történik egyik lábról a másikra, azonban van olyan szakasza, amikor egyik láb sem érinti a talajt. Ez a szakasz a repülőfázis, ami egy szökkenést jelent az egyik lábról a másikra.

A futás megfigyelése során – elsősorban az óvodás korosztálynál – remekül lehet érzékelni a tanultsági szint változását:

• az alátámasztás szélessége szűkül, csípőszélességnél kisebb lesz;
• a felső test kissé előre dől, ezzel segítve a súlypont mozgatását;
• a talajról történő elrugaszkodások egyre erőteljesebbek lesznek, ezáltal gyorsabbakká, hosszabbakká válnak a lépések;
• a karok könyökben hajlítva segítik a lendítést.

Meg kell említenünk, hogy az egyre inkább mozgásszegény életmód az iskolába kerülő gyerekeknél mind gyakrabban hozza a futás hatékonyságával, fejlettségével kapcsolatos hiányosságokat. Éppen ezért elképzelhető, hogy néhány tanítványunknál a fenti tényezők még nem valósultak meg, azaz még nem jelentkeznek azok a főbb mozgásszerkezeti összetevők, amik a futásos játékokban és nehezebb feladatokban való alkalmazását lehetővé teszik.

A futások feldolgozásához kapcsolódó játékok: